Amikor az igazság egzisztenciális fenyegetés
Fotó: -
A szombathelyi DPK-gyűlés kapcsán a feleségem kapta az egyik legérdekesebb hozzászólást az egyik posztja alá. Egy férfi azt találta neki írni, hogy a háborús veszélyhelyzet szerinte csak riogatás, és ha baj lesz, akkor úgyis csak a hivatásos katonák mennek majd, meg amúgy is NATO-tagok vagyunk. A szóban forgó Kálmán szerint tehát, ha háborúra kerül sor, akkor a bombák kikerülik majd az embereket, és csak a katonákra esnek rá, de a gazdasági következmények is kizárólag a hivatásos katonákat érintik, mert a többi ember ugyanúgy éli majd az életét a belpesti kávézókban, a helyzet pedig nyilvánvalóan magától rendeződik majd. Nem tudom máshogy értelmezni ezt a jelenséget, mint úgy, hogy hála a Tisza nevű Facebook-csoportnak, egyesek nem hiszik el, hogy a rossz dolgok velük is megtörténhetnek. De menjünk le ennek a mélyére.
Az ilyen ember valószínűleg nem azért nem hiszi el, ami közeleg (például egy háború), mert fél tőle, és ignorálja, hanem mert nem fér bele abba, amiben hisz, ami brutális mértékű korlátoltságra utal már eleve.
És ez a korlátoltság vegyül azzal, amit a Tiszában megtanult, mégpedig az, hogy mit kell gondolni a világról, és abban a rendben a háborúnak nincs helye, mert fényhozótól a boldogságot várja, és azt, hogy nem lesz többé rossz dolog. Remélem észrevesszük itt a szektahit morzsáit.
Az ő életében éppen emiatt az egyetlen probléma a „fideszesek” drágább táskái, Mészáros Lőrinc vagyona és Tiborcz István vállalkozásai. Ami már csak azért “vicces”, mert ezeket egy kicsit sem tapasztalja a saját bőrén – ha például szétosztanák Mészáros Lőrinc vagyonát az emberek között egyenlő módon, ő maga nem élne általánosságban jobban.
A háború nem fér bele egyesek világképébe
Az ilyen ember valószínűleg úgy van vele, hogy ha elhinné, hogy a háború tényleg veszélyt jelenthet rá/ránk nézve, akkor be kellene vallania: a világról alkotott képe hibás. És azt nem lehet. Az identitása túl mélyen van összenőve az eszmével és Magyar Péter hipnózisával.
És elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor megszületik meg az igazi szervilítás: amikor az ember már nem azt kérdezi, mi igaz, hanem azt, mi illik bele abba, amit mondtak neki, hogy hinnie kell a világról. Neki ezen a ponton túl a valóság csak akkor létezhet, ha jóváhagyja azt a beléptáplált világnézet, és a világnézet számára nem más, mint Magyar Péter, Hadházy Ákos és a félalkoholista együgyűekből álló Tisza-szigetek, akik azért jöttek össze a közösségi médiában, hogy együtt érezzék nagyon rosszul magukat.
A veszély nekik tehát nem a háború, hanem az, hogy valaki kimondja: megtörténhet. És az csak egy fideszes lehet.
Ezeknek az embereknek a kételkedés abban, amit a vezetőik mondanak, nem intellektuális gyakorlat vagy a normalitás része, hanem egzisztenciális fenyegetés.
Itt nem arról van már szó, hogy valaki nem hisz a háborúban. Önmagában az is nagy probléma egy ilyen helyzetben, amikor konkrétan a szomszédunkban van, de sikerült a szektának ebben is szintet lépni, és itt már arról van szó, hogy ők elhisznek valamit, ami kizárja a háború lehetőségét.
Ez egyébként egy bonyolult feladat abból a szempontból, hogy ennél sokkal egyszerűbb dolgokat nem hisznek el, például azt, hogy a háborúban nem csak katonák halnak meg, vagy azt, hogy Mészáros Lőrinc nem zsebre teszi a pénzét, hanem a magyar gazdaságba forgatja, és munkát ad embereknek.
Olyan, mint egy mese, nem?
És talán ez a legnagyobb tragédiája a hipnotizált tiszásoknak: hiába látják, nem szabad elhinniük, mert Magyar Péter nem engedi nekik. Ők pedig bármit megtesznek, mert saját magukat, a személyiségüket is feláldozták a gyűlöletnek.
Szerintem amúgy ebből van visszaút.
