Négy év halál – A háború, ami nem akar véget érni
Négy évvel ezelőtt egy kárpátaljai szállodában arra ébredtem, hogy elérkezett a történelem következő fordulópontja. Kitört a háború, és amiről akkor azt hittük, hogy talán csak napokig tart, az azóta is tombol, azóta is szedi áldozatait.
Emlékszem, 2022. február 23-án indultam utoljára Kárpátaljára. Addig fél évente jártam haza, az elmúlt négy évben egyszer sem. Késő délután érkeztünk Beregszászba, egy rendezvényen vettem volna részt, éppen a határ felé vezető Asztélyi úton lévő kis szállodában helyeztek el minket a szervezők. 24-én reggel arra ébredtem, hogy kitört a háború, és mire kiléptem volna a szálló elé, hogy elszívjam az első cigimet, már a város közepéig ért a menekülők autóinak sora, az addig, rajtunk kívül, üres hotel pedig megtelt.
Beszélgettem a menekültekkel, beszélgettem a helyiekkel. Mindenki abban reménykedett, hogy pár nap, esetleg pár hét és így, vagy úgy de rendeződik a helyzet. "Nem tart ez sokáig", mondta mindenki, és mi is ebben hittünk.
A háború hiénái
Mikor nagy nehezen átvergődtünk a határon már akkor megcsapott a szele annak, hogyan fogja kezelni a média ezt az egészet. Emlékszem, éppen odajutottam a segélyponthoz, hogy kapjak egy korty vizet, vagy valami ennivalót, és odalépett hozzám egy HVG-s kolléga az operatőrével és minden felvezetés nélkül, nekem szegezte a kérdést:
Ugye úgy gondolod, lehetne jobb a helyzet, ha a kormány nem lenne jóban Putyinnal?
Mikor kifejtettem neki, hogy az efféle irányított kérdés egyrészt nem etikus, másrészt maga a feltételezés is hülyeség, harmadrészt ha nem egy nyugodt propagandistát fog ki alanynak hanem egy tenyeres talpas kárpátaljai nénit, akinek a fiát éppen most sorozták be, akkor nem választ kap, hanem pofont, már láttam, hogy időközben, nagyjából a válaszom kezdeténél kikapcsolták a felvételt.
Ez azóta is így van. Ami nem tetszik az egyik oldalnak, arról hallgat. Hallgatnak arról, hogy már 2022-ben meg lehetett volna kötni a békét így utólag belegondolva, kifejezetten előnyös feltételekkel, ha Boris Johnson nem parancsol rá Zelenszkijre, hogy igenis harcolnia kell az utolsó ukránig és az utolsó kárpátaljai magyarig.
Mert bizony, hamarosan beindult a kényszersorozás. Akinek nem volt pénze, vagy kapcsolata ahhoz, hogy elmeneküljön, az nem úszhatja meg. Nem jelent felmentést már semmi, ami hivatalosan még kibúvó lenne a katonai szolgálat alól, mert Ukrajnában nincs olyan, hogy "hivatalos".
Félreértés ne essék. A katonát, aki védi a hazáját minden esetben tisztelni kell. Azt a gyilkos rezsimet azonban, ami megköthetné a békét, de inkább értelmetlenül áldozza fel ezeknek a hősöknek az életét, azt csak megvetni lehet. És az utóbbi négy év erről szól. Az értelmetlen gyilkolásról.
Ukrajna soha nem fogja visszaszerezni a területeit, napról napra többet veszít belőlük. Ukrajna soha nem lesz már önálló, szabad állam. Ha így folytatják, állam sem lesz. Oroszország minél jobban áll, annál szigorúbb feltételeket szab, és Kijev gazdáinak ideje lenni felismerni, hogy addig kellene ezt abbahagyni, amíg lehet. Pontosabban addig kellett volna, mert mostanra talán már nem lehet...
