Nincs olyan válsághelyzet, amit nem lehet tovább rontani

Az ukrán politikai elitek, amelyek tulajdonképpen nem mások, mint oligarchák és oligarcha csoportok kiegészítve néhány értelmiségivel és technokratával, művésszel és szakemberrel egy gazdag országot taszítottak a semmibe az elmúlt 35 évben. Ukrajna maga egy válság, amely egyetlen sikeres projektet tud felmutatni, a szélsőséges nacionalizmust, amely megpróbálja egy nemzetiségűvé tenni, kvázi birodalomként, a soknemzetiségű országot.

Ukrajna válság és agresszivitás a neved

Az ukránok az oroszokat akarják másolni, de egyszerűen nincs nemzeti gyökerű elitjük, míg az oroszoknak van, nincsenek meg a jártasságaik az uralkodásra, csak a nyers erőt ismerik, kegyetlenek, mint az oroszok, de az oroszokból azért kipréselhető nagyvonalúság nélkül. A Szovjetunió idején, Sztálin után, az ukránok beilleszkedtek a birodalomba, jelentős pozícióik voltak a vezetésben. Hatalmas orosz nyelvű területeket kaptak meg a szovjet birodalomból, jelentős ipart, és remek mezőgazdasági területeket. De nem lettek ország, Ukrajna most sem ország, hanem az aktuálisan uralkodó oligarchacsoport és a velük szövetséges nacionalisták birtoka.

Ez a most létező Ukrajna egy középkori képződmény, amely az oroszoktól örökölt módszerekkel csapja be a nyugatot és használja ki a lehetőségeket, de szigorúan a saját javára. Az átlagos ukrán is csak arra számíthat, mint bármilyen más nemzetiségű ukrán állampolgár, olyan alattvalóként kezelik, akinek csak kötelességei vannak, jogai, javai, saját sorsa nincsen. Kelet, az igazi kelet.

Még orosznak is jobb lenni, hiszen az a birodalom legalább ad, persze az is kíméletlenül elveszi, ami szerinte jár, de az orosz alattvalónak legalább ott a megkopott, de éppen újraéledő birodalmi nagyság igézete.

Mintha a XX. század végétől erre a háborúra és erre a vérveszteségre készítették volna fel az ukránokat. Tényleg létezik és harcol egy ukrán nemzet, de nem magáért, még csak nem is a földjéért, csakis egyedül az elitje gazdagodásáért és azokért a geopolitikai érdekekért, amelynek jelentőségét és fontosságát a nyugat számára nem kötik az egyszerű ukrán orrára.

Az egyik szakértő azt mondta, hogy Ukrajna tulajdonképpen mindazt a segítséget megkapta a nyugattól, amit a NATO híres ötödik cikke garantál. Az ugyanis nagyon sok mindent megígér, kivéve a totális háborút, a teljes katonai segítséget és beavatkozást, vagyis a harmadik világháborút. Ezzel kapcsolatban rengeteg szimuláció készült, a NATO az elrettentés eszköze, nem a háborúé. A NATO és Varsói Szerződés léte a hidegháború idején nem tett lehetővé kis háborúkat, azért nem gondolta senki, hogy lehetséges majdnem Európa közepén, egy amerikai-orosz proxy háború.

Könnyen belátható, hogy négy év reménytelen háborúskodás után, egyszer eljön az a pillanat, amikor az ukránok számára csak az eszkaláció marad a túlélés egyetlen eszköze. Hiszen már az EU-ba történő beerőltetésük is egy eszkalációs lépés lenne, hiszen akkor az EU országainak Ukrajna irányába azonnal sokkal nagyobb katonai kötelezettsége keletkezne. Nyilván ez is a cél, de még vannak köztes lépések.

Erős jelek vannak arra, hogy az EU megengedi Ukrajnának, hogy ne csak időlegesen, fenyegetés jelleggel, hanem tartósan is ellehetetlenítse a magyar és a szlovák olajellátást a Barátság kőolajvezeték elzárásával. A szokásos primitív ukrán és brüsszeli rosszindulaton kívül, a történet lényege az, hogy elérjék, ne csak a saját céljainkra használjuk fel a stratégiai olajtartalékainkat. Most Magyarország (Szlovákia is) leállította a dízel szállítását Ukrajnába, hiszen nincs alapanyag, orosz olaj. A magyar kormány kivárt, annak ellenére, hogy napok óta tudja, a vezeték üzemképes. Az ukránok is kivártak, abban reménykedtek, hogy olyan helyzet alakulhat ki, például brüsszeli döntések következtében, hogy az Ukrajnába irányuló szállítások leállítását nem a nyersanyag hiányából következő döntésnek tekintheti, hanem ellenséges lépésnek magyar részről és erre a szokásosnál is durvábban reagálhat. Brüsszel ettől a lehetőségtől még visszarettent, nem követeli azt például, hogy a magyar stratégiai tartalékokból szállítsunk üzemanyagot az ukránoknak. De próbálkoznak. Ez szintlépés volt, az ukránok el fognak menni a falig, ha nem most, akkor máskor. Persze csak akkor, ha Brüsszelből megengedik nekik, de ott sem olyan stabil még a hatalmi helyzet, hogy nyíltan akarjanak energetikailag bedönteni EU-s tagországokat.

És természetesen a magyarországi ellenzéki sajtó és persze az ellenzék nem állt most sem a nyilvánvaló magyar érdekeket védő kormány mellé. Nem lepődtünk meg.