Mit hazudoznak, fenyegetőznek összevissza itt!

Hazudoznak és fenyegetnek, másból nem áll az ukrán politika, Zelenszkij így fogalmazott ,,Reméljük, hogy az Európai Unióban egyetlen ember sem fogja blokkolni a 90 milliárd eurót vagy annak első részletét, és az ukrán katonáknak lesz fegyverük. Ellenkező esetben odaadjuk ennek a személynek a telefonszámát a fegyveres erőinknek, a katonáinknak: hadd hívják fel, és beszéljenek vele a saját nyelvükön.”

Hazudoznak és fenyegetnek, máshoz nem értenek

Zelenszkij ezzel nemcsak Orbán Viktort fenyegette meg a katonai erő alkalmazásával, hanem Magyarországot. Ezt a stílust legutóbb a szovjetek engedték meg maguknak. Akkor, amikor Vorosilov marsall Rákosi Mátyást, a Magyar Kommunisták Pártjának főtitkárát a Parlamentben seggbe rúgta -a jelenlévő Pártay Tivadar, volt FKGP elnök szerint-, mert a szovjet utasításokat hanyagul hajtotta végre. Aztán Brezsnyev elvtárs, szovjet pártfőtitkár Dubceket, Csehszlovákia vezetőjét fenyegette meg, hogy hagyja abba a csehszlovák kommunista párt liberalizációját! Ennek a kérésnek nem tett eleget, erre a szovjet hadsereg 1968-ban megszállta Csehszlovákiát. Úgy látszik a volt szovjet tagköztársaságokban -különösen Ukrajnában- nem idegen a fenyegetőzés, a katonai erő fitogtatása. Ez úgy látszik az ukránoknál népi szokás. Érdekes az is, hogyha egy békére törekvő országot fegyverrel fenyegetik, akkor az Európai Uniót is fenyegetik. De Európa csendes és hallgat. Holott szerződések garantálják, hogyha a 27 tagállam közül bármelyiket fegyverrel fenyegetik, akkor a fenyegetővel szemben egységesen lépnek fel. Nem tudom, mi fog ebből kisülni. Lehet, hogy azoknak volt igazuk, akik ellenezték az Unióba való belépésünket? Mindegy, de hát az EU akkor más volt, amikor tagjai lettünk a szervezetnek.

a ,,Barátságot” nem adták ingyen. Arról itt nem beszélnék, hogy a szovjet megszállással 1945-től- jóvátétel címmel- vagonok tízezreivel vitték ki Magyarország technológiailag legfejlettebb ipari létesítményeit, komplett gyárakat, kulturális kincseinek, mezőgazdasági termékeinek jelentős részét a Szovjetunióba. Nem beszélve a negyven évnyi szovjet katonai megszállásról, a csaknem kétszázezer ember étkeztetéséről, lakhatásáról és a magyar természetvédelmi területeken a hadgyakorlatokról. Károk és károk, amelyek a magyarokat érték. Megjegyzem a szovjet megszálló erők közül jócskán állomásoztak hazánk területén ukrán nemzetiségűek is. Egyszóval nincs mit a szemünkre vetni Zelenszkij elnök úr. Forgassa a hiteles történelmi dokumentumokat a moszkvai vagy a magyar levéltárakban és abból sok mindent megtud.

De itt nem ér végett, hogy miért is lennénk hálásak a kőolajért?. Itt van a Barátság kőolajvezeték építése. A szovjet költségvetés nem tudta és nem is akarta a kőolajvezeték építésének egészét finanszírozni, már csak azért sem, mert a kivitelezése kivételes műszaki feladatot jelentett. A Volga mentén induló vezeték keresztezett ugyanis több nagy folyamot (mint a Volga, a Don, a Gyeszna, a Dnyeper, a Visztula, a Duna, az Odera) és azok mellékfolyóit is, keresztülhaladt a Kárpátok hegygerincein, a lengyelországi mocsarakon, továbbá számtalan vasútvonal és közút alatt.

Ezért a lefektetéséhez a „területi elvnek” nevezett munkamegosztást vezették be, vagyis a saját területén mindenki maga építette a vezetéket. Ráadásul a KGST-ben a résztvevők nyakába varrtak egyéb feladatokat is. A Szovjetunió a tervezést, valamint a különleges berendezéseket adta, (megjegyzem magyarok szerezték be és fizették ki) míg az NDK a szivattyúállomások felszereléseinek szállítását és a szabályozóberendezések gyártását végezte. Csehszlovákia a nagy átmérőjű, nagynyomású tolózárak készítését kapta, Magyarországnak pedig az egész távvezeték távközlési berendezéseinek felszereléseit kellett elkészítenie” – írja Szemerkényi Réka biztonságpolitikai szakértő 2007-ben. Magyarán ez egy KGST projekt volt. De nemcsak ez. Az Orenburgból induló gázvezeték (2750 km hosszú), amelynek építése 1975-ben indult meg, s amelyben a magyar munkások, szakemberek, mérnökök tízezrei vettek részt, nemcsak a legmagasabb rangú tudást adták hozzá, hanem az anyagiakat is, Magyarországnak ez több milliárd dollárjába került. A szovjet gázszállítás technikai megépítése magyar részvétellel a Guszjatyin-Bogorodcsani-Huszt nyomvonalán készült, természetesen a miénk volt a hazai csőrendszer lefektetése is. Az 1420 mm átmérőjű csővezeték alkalmas volt évi 2,8 milliárd köbméter földgáz szállítására. Ekkor állt át Magyarország ipara és a lakosság többségében a koksz, a szén -és a fatüzelésről a gázra. De ez sem volt barátságból. A vezeték megépítése – csaknem 1000 kilométer- a szovjeteknek egy fillérjébe sem került. Ugyanis az történt, hogy ebben az időben (1978) rohanta le Afganisztánt a szovjet hadsereg. Az USA, egyáltalán a Nyugat büntetésül bevezette a Cocom -listát. A COCOM-lista egy, a keleti blokk országait sújtó, multilaterális kereskedelmi embargó volt. A lista az embargót koordináló 1947-ben alapított bizottság, a Coordinating Committee for Multilateral Export Controls (Multilaterális Exportellenőrzési Koordinációs Bizottság) első két szavának rövidítéséből kapta nevét. A COCOM-lista egy csúcstechnológiai termékeket tartalmazó feketelista volt. A listán szereplő termékeket tilos volt az embargó alatt álló országokba szállítani. A hetvenes-nyolcvanas években valamennyire enyhült a hidegháború és így Magyarország egyfajta híd, kapu szerepét töltötte be a két világrendszer között. Így nem keveset tett azért, hogy a szovjet ipart ellássa cocom listás termékekkel vagy guruló dollárokkal. Ez történt a orenburgi – bohorodchanyi gázvezeték építésénél is. A csúcstechnológiához tartozó nagy átmérőjű gázvezetékeket szereztek be a magyarok a német AEG és Krupp cégektől.

Ezen kívül fontosságban-pontosságban kiemelkedtek a korszerű fémmegmunkáló, számítógép-vezérelt (CNC) szerszámgépek, illetve kulcsfontosságú elemeik, például a vezérlési rendszereik beszerzése. Tehát a magyarországi külkeresek a rendszerváltásig kiváltképpen a számítástechnikai újdonságok Szovjetuniónak való átjátszásában jeleskedtek. Bochorodchanyban, ebben az ukrajnai vidéki településben sok ezer magyar szakember építette be azt a csúcstechnológiát jelentő gázelosztó berendezést – a NASA-nál leszerelt (náluk elavult) vezérlési rendszer-, amit a magyarok az utolsó csavarig dollárban fizettek ki az amerikaiaknak. A szovjetek egy centet sem fizettek. Zelenszkij és Magyar elvtársnak mondom: az árucseréért a két állam, a szovjet és a magyar olyan államközi szerződést kötött költségeink fedezésére, hogy 2011-ig ingyen kaptuk volna a gázt. A Szovjetunió felbomlásával 1992-ben ez a szerződés semmissé vált, azóta fizetünk az olajért és a gázért is. Így jártunk.

Akkor ki, kinek legyen hálás? S itt jön be a magyar balliberális pártok hazaárulása, különösen a Tisza párté. Magyar Péterék nyíltan támogatják az ukránok kőolaj vezeték elzárását, nyíltan a háború mellé állnak – ,,az ukránok mi értünk is harcolnak!”- jelszóval cinkosan összejátszanak Zelenszkij elnökkel, aki közben életveszélyesen megfenyegette Orbán Viktor magyar miniszterelnököt. ,,Országomat egy lóért!” kiált fel Shakespeare királydrámájában III. Richard. Országomat a hatalomért!-kiáltja, bömböli úton-útfélen Magyar Péter, aki elárulná a magyar érdekeket, a magyar embereket, a magyar nemzetet Kijevnek, Brüsszelnek, csak ott lehessen a kormányrúdnál. Itt a nyakunkon az újabb világrendszerváltás! Nem mindegy, hogy mi lesz velünk, függetlenek maradunk, szabadok, megmaradunk magyarnak Magyarországon újabb ezer évig, vagy jön ismét Mohács.