Napjaink egyik legismertebb dél-afrikai képzőművészével nyit a Ligetben a Millennium Háza kortárs kiállítótere, a NEO (VIDEÓVAL)
Napjaink egyik legismertebb művésze, William Kentridge videóinstallációjával nyitotta meg kapuit a Városliget új kulturális intézménye, a NEO Kortárs Művészeti Tér. A 350 négyzetméteres kiállítóteret az eredetileg Műcsarnoknak épült, s a Liget Budapest projektnek köszönhetően megújult Millennium Házában alakították ki.
LSZF- 061.HU
A dél-afrikai származású William Kentridge napjaink legismertebb kortárs művészei közé tartozik. 2009-ben a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb embere közé sorolta, animációs filmjei, installációi, rajzai sajátos nyelven érintenek társadalmi-politikai kérdéseket és traumákat, művei a világ legjelentősebb köz- és magángyűjteményeinek becses darabjai.
A Lágyabban játszd a táncot című videoinstalláció, amely a Szépművészeti Múzeum nemzetközi kortárs gyűjteményének egyik kiemelkedő műve, a nagyközönségnek első alkalommal mutatkozik be Magyarországon.
A mű William Kentridge összegző igényű, monumentális alkotása: a videóinstalláció embersziluettek véget nem érő vonulását ábrázolja egy sivár tájban. Az andalító zenére táncoló árnyalakok az antik reliefek motívumfűzésével, a diadalmeneteket ábrázoló fametszetek ikonográfiájával és a danse macabre hagyományával is asszociálhatók, ugyanakkor a festészet- és filozófiatörténet (Platón és idősebb Plinius) régi toposzát, a vetett árnyékot is új kontextusba helyezik. A mű címe Paul Celan költő Halálfúgájának egyik sorát idézi („lágyabban játszd a halált”), és ezáltal traumatikus tartalmakkal telítődik, a pusztulás, a száműzetés, a folytonos vándorlás, az egzisztenciális szorongás minden korszakban másképp aktuális tapasztalatát felidézve.
A mű az egész kentridge-i életmű egyik kulcsműve. A mozgásba hozott, rajzolt látványok élő alakokkal keverednek, akárcsak Kentridge más művein, a figurák a társadalom különféle rétegeiből származnak, hol valóságosak, hol álomszerűek. A panorámaszerű körmozi felfogható társadalmi körképként, sajátos helyzetképként, ugyanakkor az installáció egésze a folytonos mozgásnak és az elbizonytalanodó identitásoknak sajátos metaforájává is válik.
A művész 2011-ben már szerepelt Budapesten: I am not me, the horse is not mine (2008) című, a Szépművészeti Múzeumban bemutatott, Nyikolaj Vasziljevics Gogol Az orr című novelláját feldolgozó videóinstallációját jelentős szakmai és közönségsiker övezte.