A hétvége jó hangulatáról, a mókáról és a kacagásról ezúttal Bartus László gondoskodik. Egyesült Államokba szakadt honfitársunk – akinek írásait nem sajtótörténészeknek, inkább egy másik szakma avatottjainak kellene vizsgálniuk – ismét olyat alkotott, amilyet legjobb standuposaink is ritkán. Olyan pazar szerelmi vallomást intézett George Soroshoz, mint még soha senki. Azt kéri a spekulánstól, adjon neki évi egy dollárt, hogy ő is a megbélyegzettekhez tartozhasson. Gondolatmenetében természetesen eljut a holokausztig oda-vissza, de ez nála eposzi kellék, nem kell rá haragudni. Csak felhőtlenül kacagni.
Kérem a tisztelt olvasókat, ne dühöngve olvassák az alábbi idézeteket, hanem nevetve, könnyedén. Higgyék el: ez már az a szint, amit tilos komolyan venni! Jó szórakozást! Íme, a káprázatos nyílt levél tizenegy legjobb része. Ahol szükséges, némi kommentárral tűzdelve:
- Én egy senki vagyok, köszönetemnek legfeljebb az ad fedezetet, hogy én személyesen Öntől soha semmit nem kaptam, ezért nem lehet azt mondani, hogy érdek vezérel. De amikor ezt a gyalázatot folytatják Önnel, engedje meg, hogy mindnyájunk nevében, magyarok nevében, szívből megköszönjem Önnek azt, amit értünk, magyar emberekért, a magyar kultúráért és szabadságért tett.
- a CEU a világ egyik legjobb egyeteme
A hazai ballib lapok által citált Times Higher Education rangsora szerint sincs a legjobbak között a CEU, hiszen a 301-350. hely között tanyázik. Ráadásul – mint azt a Magyar Hírlapban Lovas István megírta –: sem a sanghaji 2016-os rangsor legjobb ötszázában, sem a QS 2016-17-es, kilencszázas rangsorában nincs benne a CEU. Botrány!
- Mert Ön nemcsak abban csúcsdöntő, hogy soha ennyit senki nem adott, hanem abban is, hogy soha senkit ennyit nem szidalmaztak, nem gyaláztak, méltatlanul nem mocskoltak, mint Önt.
- Nem tudom, hogy ez általános emberi gyengeségből vagy a magyar karakterből fakad, de a szemünk előtt játszódó dráma. Sorstragédia. Igazán nem giccses folytatása az Ön életének a holokausztból való szabadulásától napjaink gyalázatos üldözéséig.
Végre eljutottunk a holokauszthoz! De miért kellett rá ilyen sokat várni? Máskor már az első mondatba beleszuszakolja a Bartus Laci…
- ebben az országban szinte nincs olyan érték, amit ne a Soros Alapítvány támogatott vagy hozott volna létre. Magyarország történetében soha senki nem adott annyit ennek az országnak, mint Ön.
Korábban Konrád Györgytől hallhattunk ennyire cuppogós szerelmi vallomást; a volt SZDSZ-es író januárban azt nyilatkozta: Soros György olyan jótevője Magyarországnak, mint Széchenyi István…
- De kérem, engedje meg, hogy a névtelen senkik, a kevésbé tehetségesek, a soha nem jutalmazottak nevében hadd mondjak köszönetet mindazért, amit Magyarországért tett, és amivel bennünket is gazdagított. S engedje meg, hogy azok nevében, akiknek talán nem olyan erős a hangjuk, akikre nem lehet azt mondani, hogy valamit kaptak, azért teszik, hadd kérjek bocsánatot Öntől mindazért a sok aljasságért, amit Önnel szemben elkövetnek.
Reméljük, megbocsát neki és bűnös kishazánknak a Nagy Ember!
- Minden tiszteletem az Öné, hogy több évtizedes mocskolódás után, amikor az antiszemita jobboldal szemében Ön testesíti meg a zsidó világ-összeesküvést, Ön nem adta fel, nem távozott, hanem továbbra is adott ennek a népnek és a legjobbjainak.
Antiszemita jobboldal, zsidó világ-összeesküvés. Végre-végre! Egyre izgalmasabb a cikk.
- Kérem, ne haragudjon. Nem érdemeljük meg, hogy megbocsásson ezért, csak kérem, vegye figyelembe, vagyunk néhányan, akik nem így gondolkodunk, akik nem így látjuk, akik tudjuk, mi mindent köszönhetünk, mi mindent köszönhet ez az ország Önnek.
Itt már Soros csizmatalpát nyalintja a szerző. De így sem biztos, hogy megbocsát neki.
- egész életemben azokat az értékeket vallottam, amelyeket Ön képvisel, és amelyek miatt most üldözik Önt, és azokat, akiket Ön támogat. Akiket most civil ügynökszervezeteknek fognak nevezni. Megjelölik őket, mint a vészkorszakban a zsidókat.
Itt a harmadik zsidózás. Ezzel hozza is a cikkátlagot Laci, jól van.
- Szeretnék Önökhöz és az üldözöttekhez tartozni. Szégyellem, hogy nem lehetek én is Önök között. Nem tudok olyan csodálatos és nagyszerű munkát végezni, mint a Helsinki Bizottság és mások. Nem vagyok Magyarországon, még takarítani sem tudok elmenni hozzájuk, hogy segítsem őket, pedig szívesen megtenném. Legszívesebben a határra mennék, hogy a menekültekkel együtt engem is harapdáltassanak meg a kutyákkal.
Sajnos, el kell keserítsük a szerzőt. A szájkosaras rendőrkutyák nem tudnak harapni. De ha esetleg betör egy-két tanyára, ott szerezhet efféle harci sebeket a kuvaszoktól.
- Tisztelettel kérem, legyenek kedvesek az Amerikai Népszavát évi 1 dollárral támogatni. Egy centtel sem többel. Erre azért van szükségem, hogy embernek érezhessem magam, hogy Önökhöz és a magyarság legjobbjaihoz tartozónak érezhessem magam, ha nem is vagyok méltó erre. Szeretném Önökkel együtt hordozni a gyalázatot, viselni a megbélyegzést, a megkülönböztető jegyet, hogy Soros György támogatottja vagyok. Azok közé tartozom, akik a legnemesebb eszméket, a befogadó, nyitott társadalmat, emberi jogokat, az emberséget, a kisebbségek, a gyengék védelmét képviselik. Nem a pénzre van szükségem, csak a sorsközösségre.
Szerintem, sokan lennénk ebben az országban, akik nemcsak évi egy, hanem akár két dollárt is fizetnénk Bartus Lacinak, csak abba ne hagyja az írást. Pótolhatatlan veszteség érné a rekeszizmainkat.
Forrás: Amerikai Népszava. Vezető kép: nepszava.club
Facebook
Twitter
YouTube
RSS