Téboly: A feministák már a csodanőbe is képesek belekötni, a férfiakat meg látni sem akarják
Úgy tűnik, hogy manapság minden az identitásról szól, és még egy filmet sem lehet úgy megnézni, hogy annak minden pillanatát ki ne forgatnák az arra magukat kvalifikáltnak tartó erők. Jelen esetben a Wondar Woman van terítéken, amelyet ahelyett, hogy az amerikai feministák könnyes szemmel néznének újra és újra, miközben a DC univerzum legcsodálatosabb darabjának titulálnák, és egymást erősítgetnék meg abban, hogy a nemi szerepek rosszak, és férfiakra egyáltalán nincs szükség, úgy döntöttek, hogy egyszerűen nem tartják elég feministának, és kikérik maguknak az egészet. Felesleges mondani, hogy sokak gyerekkorát sikerült a liberális őrülettel ismét elrontani.
Wonder Woman a képregényrajongók életének a szerves részét képezi, és annak ellenére, hogy mindig is egy erős női ikonnak számított a karakter még soha nem alakult ki ekkora téboly körülötte, mint idén. Még talán azt is meg lehet óvatosan jegyezni, hogy az igazi DC rajongóknak soha nem is jutott eszükbe a hősnőről a feminizmus, maximum nyálcsorgatva nézték, ahogy tankokat borogat, és azon gondolkoztak, hogy talán el kellene kezdeni edzeni. És ez így volt rendben, de azóta minden tönkrement.
A várva várt filmmel kapcsolatban már egy ideje elkezdődött a hisztéria, ami csúcspontját valamikor ezekben a percekben éri el: először az ENSZ jelölte ki a hősnőt a nők és lányok nagykövetévé, de mivel az amerikai feministák 45 000 aláírással tiltakoztak ez ellen, a szervezet pedig a nyomás hatására visszavonta a képregénykarakter nagykövetségét. A feministák azzal érveltek, hogy a nagy mell szexista és aránytalan, a lenge öltözet rossz üzenetet küld a lányoknak, a combig érő csizma nem megfelelő öltözet egy nagykövetnek és amúgy meg a nő fehér, tehát a színes bőrű nőket már nem hivatott képviselni. Igen, ez tényleg megtörtént. Abba azonban senki nem gondolt bele, hogy egy szuperhősnek az a dolga, hogy szuperképességekkel rendelkezzen, ebbe pedig akár bele is tartozhat az átlagon túlmutató szépség, sőt, az átlagon felüli mellméret is. Vajon jobban örültek volna, ha egy túlsúlyos, kék hajú, hipszeterszemüveges nőt kapnak, aki félvér és középvezetőként dolgozik egy meg nem valósult start-upnál? Valószínűleg akkor pedig éppen ez lenne a baj.
Ha ez nem lenne elég, akkor a film marketing kampányával is “gondok” voltak, ugyanis a feministák szóvá tették, hogy a Warner Brothers sokkal kevesebbet költ a Wonder Woman reklámozására, mint a Batman vs. Superman” vagy “Suicide Squad” eladására. A stúdiót még azzal is meggyanúsították, hogy igazából félnek, mert nem bíznak abban, hogy egy nőről szóló történet is nagy bevételeket tud hozni. Ezekről persze kiderült, hogy alaptalan vádak, a WB 150 millió dollárt költött a filmre, ami több, mint a Suice Sqad marketingköltsége. A marketingesek azt a hibát is elkövették, hogy teljes kiőrlésű, energia rudat is reklámoztattak a csodanővel, amin szintén kiakadtak a feministák, akiknek a nem mondhatja meg a társadalom, hogy mit egyenek. Egyébként egyes egyedek testalkatából ítélve valószínűleg nem is mondja nekik senki, de ez már tényleg csak részletkérdés.
A Guardian egy cikkében egyébként egyenesen lenézik a harcoló nő karakterét, ugyanis úgy gondolják, hogy a női forma és az erőszak egyszerre testesíti meg azt, amely miatt a nők hátrányos helyzetben vannak.
De még mindig nincs vége: egyéb izgalmas botrányok is voltak a film körül. The Alamo Drafthouse nevű független mozilánc például “csak nőknek” szlogennel reklámozta a filmet, a vetítésekre nem akart férfiakat beengedni, és a jegyekből befolyt bevételt a magzatok szerveivel is kereskedő, Soros-közeli Planned Parenthoodnak ajánlotta fel. Amikor ez ellen tiltakozásul a konzervatív író Stephen Miller jegyet váltott, akkor az egy egész hisztéria rohamot indított el a neten, amelynek lényege az volt, hogy a férfiak megmérgezték a jókedvet.
Az egész történet azért (is) nagyon szomorú, mert megpróbálták annyira feministára csinálni, amennyire csak lehet, még olyan gondolatokat is a szájába adtak, mint “a férfiak szükségesek a reprodukciónál, a boldogsághoz viszont nincs rájuk szükség”. Mindez azt mutatja, hogy a feministáknak – akik tulajdonképpen már egy laza kötődésű civil szervezethez hasonlítanak leginkább – nem lehet sehogy a kedvére tenni, az egész olyan, mintha a férfiak azért háborodnának fel, mert Superman nem elég pocakos így nem lehet az átlagembernek azonosulni vele, sőt, mi az, hogy gyönyörű nők rajonganak érte, ahelyett hogy alsónadrágban egy valóságshow-t nézne, miközben a jelzáloghitel miatt hőbörög.
Gratulálunk a műsorhoz.
Vezető kép: Pinteres
