Ukrajna nem lett jobb, csak másé lett
Hetek óta borzolja a kelet-európai kedélyeket az ukrán nyelvtörvény, illetve annak az oktatás nyelvére vonatkozó rendelkezése. Történelmi szempontból is szokatlan a magyar–lengyel–román–bolgár–orosz egységfront, amely érzékelteti, micsoda kifinomult egyensúlyérzékkel dolgozik Ukrajna a nemzetépítésen, továbbá a forradalom óta felállt új ukrán vezetés rátermettségét is igazolja. Íme, egy ország, amelynek a sorsa George Soros szája íze szerint alakult. Érdemes végignézni rajta Andreas von Rétyi könyvének Ukrajnára vonatkozó fejezete segítségével, milyenek azok a körvonalak, amelyeket a külföldről pénzelt társadalommérnök-mozgalmárok skicceltek fel pár év alatt.
Az amerikai milliárdos szerteágazó érdekeltségei számos országban tevékenykednek, szervezik a kormányellenes propagandát, a társadalmi elégedetlenkedést és az elégedetlenkedés hivatkozási alapjául szolgáló társadalomtudományi kutató- és oktatóhelyeket. Nincs miért különlegesnek képzelni magunkat – attól, hogy idehaza gyakrabban hangzik el a törvényes kormányokat döntögető filantróp neve, más országokban is legalább ekkora kedvvel rongyol neki a nem eléggé engedelmes hatalomnak. A különbség csupán annyi, hogy más országokban gyakran győzni szokott, aztán a Sorosnak megfelelő új kormány már eljátszhatja a törvényesség és rend látszatát, mindenki oszoljon, nincs itt semmi látnivaló.
A beszervezett stróman hatalomba ültetéséig tüntetéseken, zavarkeltésen, ha kell, fegyveres cselekményeken keresztül vezet az út, ezekről pedig el kell hitetni, hogy az őszinte és tiszta népharagból fakadnak, hiszen csak az válthatja le a nép által törvényesen megválasztott kormányt. A népharag viszont olyan dolog, ami jellemzően nem szerveződik meg alulról, hanem módszeresen fűteni kell, és a megfelelő célpont ellen feltüzelni. Különösen igaz ez Ukrajnára. Ahol az emberek nagy része nem is feltétlenül tud dönteni az ukrán és az orosz identitás között, ott aligha fog magától felkelés kitörni az orosz irányultságú vezetés ellen. Andreas von Rétyi számokkal is alátámasztja ezt:
<...>Soros György tevékenysége már jóval azelõtt kiterjedt volt Ukrajnában, amikor 2013 novemberében megkezdődtek a kijevi Majdan téren a tüntetések. Akkoriban nyilvánosan ismert volt a tény, hogy az ukrán kormány nem akarta aláírni az Európai Unióhoz való csatlakozási megállapodást. A nyilvánosság előtt ezt nevezték meg leggyakrabban a tüntetések okaként. Viszont a tüntetők között végzett felmérés megmutatta, hogy mindössze 28 százalékuk vonult utcára azért, mert az uniós csatlakozást levették a napirendről. <...> Nagyjából ugyanekkora volt azoknak a részaránya, akik az Oroszországgal való újraegyesítést támogatták.
A Régiók Pártja már 2011-ben figyelmeztetett, hogy Soros Ukrajnában is „líbiai körülményeket” fog teremteni, ha valaki nem állítja meg. Julija Tyimosenko ugyanabban az évben a milliárdos pénzügyi spekulációi okozta veszélyekre gyanakodott.
Szétverni, hogy legyen mit felépíteni, mert az építésben van az üzlet
Soros nagy haszonnal kecsegtető és kockázatos játékba kezdett Ukrajnával, az értelmi szerző nyilatkozataiból, hekkerektől, illetve más nyilatkozatokból ismertek az eljárás lépései. Először meg kellett gyengíteni, destabilizálni kellett az országot, ezután pedig teljes csődbe taszítani, hogy a gazdaság újjáépítéséből kellő hasznot szakíthassanak a külföldi cégek. Van már tapasztalata az ilyesmiben. A CyberBerkut nevű hekkercsoport hozta nyilvánosságra George Soros és Petro Porosenko ukrán elnök 2014 decembere és 2015 márciusa közti levelezését, amiben szó esik az ukrán Majdan-kormány számára szállított fegyverekről, ukrán katonák NATO-tagállamokbeli kiképzéséről – ezzel álcázva a közvetlen amerikai segítséget – és általában az ukrán hadsereg harcértékének megnöveléséről. Így aztán az amerikaiak által támogatott ukránok olvassák a donbasszi szakadárok fejére az oroszországi támogatást.
Soros levelekben írt az Ukrajnában tervezett befektetésekről, sürgette Ukrajna militarizálását, és több „javaslatot” tett, amelyek utasításként is értelmezhetőek. Ezek között szerepelt a jegybank (ukrán államtól való) függetlenségének garantálása, valamint évi legalább egymilliárd dolláros támogatás kibokszolása az Európai Unióból. Elvégre mégiscsak ki kell fizetni valamiből a csődbe vitt országot újraépítő külföldi cégeket. Egyik levelében Soros az adminisztrációs ellenőrzések kiiktatását „javasolta” Porosenko elnöknek és Jacenyuk akkori miniszterelnöknek, hogy a gazdaság gyorsan elmozdulhasson a piaci árak irányába – azaz az igencsak szerény jövedelmek mellett alaposan megdráguljon az élet Ukrajnában, és ezzel persze növekedjen a teret szerzett külföldi befektetők haszna.
Ukrajna teljes gazdasági ellenőrzés alá vonásában Christine Lagarde IMF-elnök támogatását is élvezi a milliárdos, és amit tudott, azt Jean-Claude Juncker és Donald Tusk is megtette az ügyben. Arra az esetre, ha pénzügyi pánik törne ki, és bedőlne az ukrán valuta, Angela Merkel felkeresését és tőle egy 15 milliárdos mentőcsomag kérését javasolta Soros.
A diákok és a média a végrehajtók
Már az is erősen kifogásolható, ahogy az üzletember és pénzügyi spekuláns Soros egy egész ország gazdaságát rángatja dróton, csakhogy legkésőbb Marx óta tudják az internacionalizmus hívei: a gazdaság nem elválasztható a társadalomtól. A jó filantróp milliárdos így a társadalomban is markáns változásokat tervez. Miután az Európai Unió és a hazai haladók által éveken át, kánonban gyalázott „unortodox gazdaságpolitika” stabilizálta a 2010-ben még csődközelben lévő magyar gazdaságot, számunkra is inkább a Soros-féle társadalommérnökösködés lehet ismerős.
A „nyílt és szabad társadalomért” harcoló civil mozgalmak fenntartására költött óriási összegek és az ugyanezen célért megmozgatott nemzetközi politikai kapcsolatok. 2014 májusában Soros maga ismerte el egy CNN-interjúban, hogy az Ukrajna függetlenné válása előtt, az országban létrehozott alapítványa fontos szerepet játszott az Euromajdan utáni eseményekben. Tíz évvel korábban, a Viktor Juscsenko-vezette narancsos forradalom mögött is ott állt támogatóként, az alapítványain és civil szervezetein keresztül.
Természetesen Soros elmondja, hogy az összes nyereséget alapítványokba kívánja újra befektetni, hogy azzal a jótékonyság jegyében az egészet a köz javára fordítsa. Viszont abban a pillanatban, ahogy a nyereség az Open Society Foundations számláin landol, újra Soros György kezébe kerül vissza, amivel hatalma tovább növekszik, és a lehetőségei még inkább kibővülnek. Így lendül vissza a hinta minden alkalommal, mindig egyre magasabbra, pont, ahogy a dolog kitalálója szeretné
– írja Andreas von Rétyi.
Minden országban, ahol tervei vannak Sorosnak, fontos szerepet töltenek be az ő pénzéből életre hívott egyetemista mozgalmak és médiavállalkozások. Szerbiában az Otpor, Grúziában a Kmara, Ukrajnában pedig a Pora nevű diákmozgalom köszönhette neki a létét, ahogy Magyarországon sem nehéz beazonosítani a hirtelen felbukkant, elégedetlenkedést szító diákcsoportokat. A Pora tagjait nyugati segítők képezték ki, a működéséhez szükséges pénz pedig nyugati kormányoktól, illetve a Soros-alapítványokon, egyéb amerikai szervezeteken vagy a külügyön keresztül jutott el az ukrán civilekhez. Az Ukrainian Crisis Media Center (Ukrán Válság Médiaközpont) amerikai finanszírozásból működik, és a feladata, hogy a nemzetközi médiában az orosz agresszió áldozataként mutassa be Ukrajnát, a szélsőjobboldali veszélyt pedig az orosz propaganda hazugságának állítsa be. Rétyi a német közszolgálatiság képét is árnyalja a könyvében:
Az amerikai finanszírozásból fenntartott központot támogatta az ukrán átmeneti kormány is, amely szorgalmazta azt, hogy a médium »az ukrán hangot« képviselje »a nemzetközi médiában.« Ezzel világosan meghatározták a célt, és a számos nyugati újságíró, akik nap mint nap megjelentek a »sajtóeligazításon«, tisztában voltak azzal, hogy a közkedvelt »nemzetközi médiacentrum« elnevezés sokkal nagyobb függetlenséget sugallt, mint amennyi a valóságban létezett. <...> Több száz külföldi újságíró jelentkezett a UCMC-nél, még a ZDF képviselői is. A Heute Journal szerkesztőségi tagja, Andreas Weise »igen hasznosnak« ítélte a UCMC sokszínű tevékenységét az ukrán tudósításokkal kapcsolatosan. Az átmeneti kormány bírálói azonban »sem a napi sajtókonferenciákon, sem más, a Media Center által közzétett interjúkban nem nyilváníthatnak véleményt«.
Soros megvalósult mintaállama
A német Spiegel magazin 2005-ben hosszú cikkben elemezte ki, miként tervezik meg, majd erőszakolják ki amerikai segítséggel a forradalmakat, úgymond a demokrácia terjesztése érdekében. Az pedig beszédes, hogy évekkel a Soros-párti erők hatalomátvétele után hogy néz ki az az Ukrajna, amellyel mindez állítólag azért történt, hogy demokratizálódjon. A legtöbb országban baloldali aktivistákat használják a hatalom kikezdésére, itt azonban az ukrán sovinisztákat hozták helyzetbe.
A jelentős orosz népesség és korábbi orosz irányultság miatt a szélsőjobboldalt karolta fel a Soros-hálózat, egyúttal megmutatva, hogy ha az általa híresztelt elvek és a politikai-gazdasági érdek között kell dönteni, akkor melyiket választja. A nép pedig két forradalom után azt kapta, hogy a parlament a kisebbségek elukránosítását tartja a legfőbb gondjának, a politikai életet pedig ugyanúgy reménytelenül korruptnak tartják, mint azelőtt. A gazdasági pozíciókra viszont rátették a kezüket az amerikai érdekeltségek annak az embernek köszönhetően, aki sérelmezi, ha spekulánsnak nevezik, mert a filantróp sokkal jobban esik neki.
A könyv megvásárolható postai kiküldéssel a PestiSrácok.hu internetes áruházából IDE kattintva, vagy a Magyar Menedék Könyvesházban (ITT), a hó végén pedig megjelenik a nagyobb könyvesbolt-hálózatok polcain is.
Andreas von Rétyi, George Soros: A multimilliárdos globális hálózata és az általunk ismert világ vége; Kiadó: PestiSrácok.hu – GerillaPresS Lapkiadó és Médiatanácsadó Kft.; 248 oldal, 3790 forint.
