Így tenné tönkre Soros György Franciaországot és Európát
A Valeurs Actuelles francia konzervatív, jobboldali hetilap május 10-i száma cikksorozatban számol be Soros György „mesterkedéseiről” Franciaországon belül és általában világszerte. Az újság címlapján az alábbi cím olvasható: „A milliárdos aki összeesküszik Franciaország ellen. Leleplező információk Soros Györgyről a migráció és az iszlamizmus világméretű pénzügyi támogatójáról.” A lap szerint a magyar származású milliárdos az Open Society Foundations (OSF) szervezetein, valamint az egyetemes emberi jogok hirdetésén keresztül valójában világszintű felfordulást és ezen keresztül saját befolyásának korlátlan kiterjesztését szeretné elérni. Francia baloldali személyiségek élesen kritizálták a lapot és a benne megjelenő írásokat.
A lap négy külön cikket jelentet meg, amelynek szerzői két oknyomozó újságíró, Raphael Stainville és Louis de Raguenel szerint a határok lebontásával Soros György egy államok nélküli világ államfőjévé vált/válna, ezért az olyan célok, mint az egyéni szabadságjogok, a társadalmi egyenlőség, a klímaváltozás elleni küzdelem, vagy éppen a korrupció felszámolása valójában a nyugati értékek és nemzetek gyengítését, végső soron pedig a saját hatalmi törekvéseit szolgálják. Az újságírók felhívják a figyelmet továbbá arra is, hogy a fiatalok tanulmányainak szponzorálásával Soros valójában a marxizmus felé tereli az új nemzedéket. Rámutatnak arra is, hogy a milliárdos olyan szervezeteket támogat az OSF-en keresztül, akik a határok eltörlését, a tömeg-migrációt, az eutanáziát, a droghasználat büntetlenségét és az abortusz legalizálását szorgalmazzák, amelyek végeredményben a társadalmak és országok hagyományos rendjének felforgatását eredményezik.
A cikk emlékeztet arra, hogy Trump amerikai és Putyin orosz elnök, valamint Orbán Viktor magyar és Netanjahu izraeli miniszterelnök nemzetbiztonsági kockázatként kezelik a milliárdos ténykedését. A cikkírók állításai szerint, Soros más hatalmakat sem néz jó szemmel, ezért is ítélte el a Facebook és Google „birodalmat” az idei davosi csúcstalálkozón. A szerzők szerint az egyesek szemében könyörtelen spekuláns ragadozó, mások számára pénzügyi zseni fegyverként használja dollár milliárdjait. Civil szervezetei kitapintják a társadalmakon belüli törésvonalakat, valamint cégeken belüli részesedéssel olyan bennfentes információkhoz jutnak, amivel sikeresen tudják manipulálni a politikai folyamatokat világszerte. Francia viszonylatban a Soros-univerzum helyi embere William Bourdon ügyvéd, aki 10 millió dollárokból részesül a Sherpa, a Human Rights Watch és a Global Witness szervezeteken keresztül és közben a dzsihadistákat védi a bíróságokon. A cikk végül megemlíti, hogy miközben részben Soros-pénzből sikeresen utánajártak az ún. Paradise-iratoknak és támadták a Louis Vuitton francia luxusmárkát is magában foglaló cégcsoport vezetőjét, addig a milliárdos befektetési alapja körüli ellentmondásokról senki nem beszélt. Az újságírók szerint elterelő hadjáratként értékelhető az akció.
A második cikkben Louis de Raguenel részletesen is elemezi a Soroshoz köthető szervezetek franciaországi tevékenységét, melynek végső célja a Nyugat destabilizálása. Soros György évi egymillió migránst szeretne Európába, különösen Franciaországba telepíteni, illetve komoly büntetéseket szeretne kiszabni a bevándorlásellenes országokra. A szerző megemlít egy 2015-ös és egy 2016-os cikket, melyben a milliárdos kifejti bevándorláspárti elképzeléseinek kulcspontjait, illetve bejelenti, hogy személyes vagyonából is kívánja ezt támogatni. A Valeurs Actuelles megállapítja, hogy az OSF Franciaországban a nagy, nemzetközi szervezeteket használja fel a migráció elősegítésére. Így az újság megállapítása szerint a Soros által finanszírozott jogvédő szervezetek, mint a Human Rights Watch, az Amnesty International, vagy az Auberge des migrants, a United for Intercultural Action,Calais Migrant Solidarity, a No Border és a Picum (Platform for International Cooperation on Undocumented Migrants) különböző formákban mind a bevándorlók mellett álltak ki a francia állammal szemben. Az OSF 15 politikai, társadalmi programjából 5 kifejezetten a bevándorlók támogatása mellett, a rasszizmus és az iszlamofóbia ellen hivatott küzdeni. A cikk továbbá megállapítja, hogy szintén a Soros pénzből működő, a Muszlim Testvériséghez köthető Collectif contre l’islamophobie en France (CCIF, Társaság az iszlamofóbia ellen Franciaországban) és a Fondation Maison des sciences de l’homme (FMSH) egyrészt cikkekben és tanulmányokban támogatja a franciaországi iszlám-vallásúakat, másrészt platformot biztosítanak többek között olyan szalafistáknak, mint Marwan Muhammad, aki egy iszlám központú politikát szeretne meghonosítani Franciaországban.
Szintén beszámolnak az Oxfam-botrányról. A cikk szerzői szerint a világ egyik legnagyobb civil szervezete Soros György mellett az Európai Unió támogatását is élvezi. Miközben elvileg a szegénység elleni küzdelemben vettek részt, a szervezet vezetői közül többen prostitúcióra költötték a haiti misszió pénzének egy részét. Soros György a botrány után is tovább támogatta az Oxfam-ot. A cikk azt is kiemeli, hogy a szervezet nyíltan kiáll politikai ügyek mellett is, mint például a szíriai menekültek befogadása és támogatása. Végül megemlítik, hogy a magyar származású milliárdos a Femen mozgalom nagyvonalú támogatója is.
A Valeurs Actuelles külön cikkben részeletesen beszámol Soros György állítólagos afrikai térnyeréséről is. A lap szerint a milliárdos jótékony szervezeteit kihasználva valójában az értékes afrikai nyersanyagokat szeretné megkaparintani, javarészt a Vitol nevű cégen keresztül, melyben elvileg részesedéssel bír. Louis de Ragueneltájékoztatása szerint Soros tevékenységének laboratóriumául Afrika szolgált az elmúlt 30 évben. A cikk elmondása alapján a Soros-univerzum azért dolgozik, hogy a milliárdos gazdasági és politikai ellenfeleit teljesen ellehetetlenítse. A „független” média által feltárt botrányok felhergelik a tömegeket, a „civil” kezdeményezések támogatásával lehetőség nyílik a közrend megzavarására, végül pedig a civil szervezetek jogi eljárásokat kezdeményeznek, így a siker garantált. A cikk beszámol hogyan vette át a Global Witness civilszervezet irányítását Soros, saját embereit ültetve vezető pozíciókba; illetve arról is, hogy többek között a Sherpa, a Greenpeace, a Human Rights Watch, az Amnesty International és természetesen a Global Witness hogyan destabilizált afrikai állami vezetőket, üzletembereket és támogatott Soros által favorizált ellenzékieket Togoban, Guineában, Szenegálban, Burkina Fasoban, vagy éppen a Kongói Demokratikus Köztársaságban. A cikk szerint az elvileg jótékony célokat szem előtt tartó szervezetek valójában azt eredményezték, hogy Soros komoly afrikai nyersanyagokra tett szert az egész kontinensen: az érdekeltségébe tartozó Vitol 16 országban van jelen és a térség egyik legnagyobb cégévé vált.
A negyedik cikkben, Charlotte d’Ornellas beszámol Soros György európai ténykedéséről, amely állítólag a milliárdos kedvenc „játszótere.” Először a szerző a 2000-es évek ukrán, macedón, grúz és kirgiz forradalmak hasonlóságaira hívja fel a figyelmet és kiemeli, hogy mindegyik a Soroshoz és az Open Society által taníttatott európai fiatalokhoz köthetők, akik sajtószabadságot, demokráciát és liberalizmust követeltek. Soros komoly pénzekkel támogatta az Egyesült Királyság bennmaradását az EU-ban a referendum előtt és után egyaránt, miközben Franciaországban a migráció támogatására szervezett konferenciákat például az Institut français des relations internationales-on (Ifri, Nemzetközi kapcsolatok francia intézetén) keresztül. A cikk szerzője szerint az iszlám, a bevándorlás, a nyílt társadalom és a nők jogának kérdése a milliárdos kedvenc témakörei, hogy beleavatkozzon az országokat megosztó vitákba. A szerző arról is tájékoztat, hogy az üzletember szülőhelyén, Magyarországon ő a kormány első számú ellensége az elmúlt két évben és neve szinonimája a kormányra leselkedő veszélyre. D’Ornellas beszámol a tavaly elfogadott civil törvényről, illetve a „Stop Soros” törvénycsomagról is és kiemeli, hogy Soros nem az első pénzember, aki civil szervezeteket felhasználva kíván politikai célokat elérni. A szerző arról is ír, hogy a civil szervezetek felügyelete több országban bevett gyakorlat, hiszen sokszor a jószándék mögött valójában politikai célok húzódnak. Végül a cikk megemlíti Soros György 2017. áprilisi találkozóját Jean-Claude Junkerrel a CEU megmentésére. A találkozót követően kötelezettségszegési eljárás indult Magyarország ellen.
Mickael Fonton gyűjtése arról szól, hogy mit gondol a Soros György által támogatott Greenpeace egykori vezetője, társalapítója a szervezetről. Patrick Moore szerint a mai vezetőséget nem érdeklik az emberek, sőt, szimplán a természet ellenségeinek tartják őket. Elmondása szerint a szervezetet eltérítették baloldali radikális fiatalok, akik semmit nem tudnak a természetről és tudományról, csak a szervezet befolyását szeretnék növelni apokaliptikus vízióikkal. Végül a kanadai szakember azt is kifejti, hogy a Greenpeace a gyakorlatban az „intellektuális terrorizmus” mintapéldája, mert minden más véleményt elutasítanak és teljesen kontrollálni szeretnék a környezetvédelemről szóló diskurzust.
Vezető kép: Express.co.uk
