Van-e jövője Németországnak – előadást tartott a Terror Házában Götz Kubitschek, a leggyűlöltebb és legőszintébb német újságíró
A V4 Európa jövőjéről szóló konferencia nyomán úgy gondolhatták a Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány vezetői, hogy a jóból nem árt meg a sok, továbbá ki kell használni a pillanatot, mikor a folyamatos vernyákolásba belefáradt a haladó sajtó, és meghívták egy Götz Kubitscheket egy előadás erejéig a Terror Háza múzeumába. Kubitschek az öreg kontinensen legalább annyira meghatározó a normalitás képviselőinek és botránykő a liberálisok számára, mint egy Miloba oltott Bannon, ennek ellenére mintha belefáradtak volna a haladók a felháborodásba, csupa olyan ember ült be a Széttépett ország című, Németországról szóló előadására, akit valóban érdekelt a mondanivalója.
Götz Kubitschek újságíró, aktivista és az AfD főideológusa. Személye nagyobb indulatokat képes kiváltani alapesetben, mint az összes többi alt-rightnak nevezett vándorprédikátor, ma mégis sikolyok nélkül tartott előadást Budapesten a Terror Házában. Az ő esetében a bevándorlás-ellenes még a legfinomabb jelző, legtöbbször az AfD fasiszta szárnyának vezetőjeként, illetve egyszerűen náciként szokták becézni, ha megjelenik valahol, de a baloldal láthatóan elfáradt, vagy annyira lefoglalja őket az önfelszámolás, hogy elfelejtettek tiltakozni.
Elysium nekünk, anarchia és pedofília nektek
Kubitschek nem is próbált meg rácáfolni „rossz hírére”, a politikai korrektséget úgy kerülte, mint átlag haladó a valósággal való találkozást. Szerinte Európa közeljövője úgy fog kinézni, hogy zárt közösségekben, óvóhelyeken élnek a globalizáció és a bevándorlás nyertesei, a gazdagok, a körülöttük lévő világot pedig disztópia, az anarchia, a törzsi törvénykezés és a háború fogja jellemezni. Aki Afrikát importál az Afrikává válik.
Németország és a német gazdaság az oka mindennek
Németország évtizedeken keresztül destabilizálja a világot a munkaerő elszívással. Nekik tökéletesen megfelelt, ha a világ maradék része képzi nekik az orvosokat, a kétkezi szakembereket, de ez a világ maradék részét destabilizálta. Mára megérkezett a bűn után a bűntetés is, az alkalmatlan, semmire nem jó tömegek megérkezése Németországot is destabilizálta.
Felülről irányított puccs
A Willkommenskultur egy felülről irányított puccs volt. A jogot betartó németek meg olyanok lettek, mint a hippik. A jóemberkedés, az erkölcsi világbajnokság végre valahára történő megnyerésének ígérete felülírta az állami racionalitást. Bár egyre több német ismeri fel, de az áttörés még messze van. De mégis miért viselkednek így a németek? – tette fel a kérdést Kubitschek, és hossza történeti, pszichológiai fejtegetésbe kezdett. A németek kitartóak és terhelhetőek. Képesek a változásra, de nem szívesen teszik, csak ha már tényleg nincs lehetőségük a kitartásra. Szerinte az első ilyen, a német néplelket is meghatározó esemény a magyarok bejövetele volt, akik rákényszerítették a széttartó germán törzseket a szervezettségre, miután éveken keresztül egyéni megállapodásokkal próbáltak fizetni a békéért. A másik tipikus német jellemző a csend és a nyugalom iránti igény –legalábbis belföldön– ami összefüggésben van az európai elhelyezkedésükkel és azzal, hogy nincsenek természetes határaik.
Kiszervezett rendetlenség
Ezt, a németek nyugalom iránti alapvető vágyát, még Merkel is felismerte és a bevándorlókat el is tették valahova, ahol nem zavarják meg az átlag német boldogságát. Ez viszont széttépte az országot, hiszen a zöldövezetek boldogságát az ipari kerületek szlömmösödésével, gettosódásával kellett megfizetni. Így hozható közös nevezőre a rend és a biztonság alapvető vágya és a Willkommenskulturral érkező rendetlenséggel.
Legalitás és legitimitás
Egy államnak három dologra van szüksége: hatalomra, területre és népre. A harmadik, a nép a legfontosabb – erre a visegrádi országok tökéletes példák, hiszen népeik századokon át éltek saját állam nélkül. Ezt az alapelvet dekonstruálta Merkel a befogadás meghirdetésére érkezett első kritikák után és vette át kritika nélkül a liberálisok világmagyarázatát, akik szerint az egyén és az emberiség között nincs semmi olyan természetes képződmény, amit óvni kellene. Merkel szerint az a nép, aki átlépte a határt, vagyis a határon belül van. Azzal, hogy valaki már korábban is ott élt, azzal semmilyen egyéb, további jog nem jár. Ennek köszönhetően lett az kérdés, hogy mikor tűnik el a német nép. Sem a cél nem volt legitim, sem a törvényeket nem tartotta be, mind a kettőt a saját ambícióihoz igazította. A német politikát és társadalmat pedig ezzel összefüggésben jelenleg depolitizálják, mintha a 2 millió új jövevény ellátása alapvető javakkal csak technikai kérdés lenne. Elosztási kérdéssé silányítottak mindent, mint a kommunisták, a németek pedig ugyanúgy nem tesznek ez ellen semmit sem, mint ahogy Hitler ellen sem.
