Esélyes, hogy Kim Dzsongun nem is számít, hanem csupán egy kontraprogram Iránhoz
Sikeresnek értékelte Donald Trump a történelmi találkozót, melynek során először sikerült leülnie egy asztalhoz az észak-korai diktátornak és a hivatalban lévő amerikai elnöknek. De sem a fotók, sem a kézfogások, sem a mosolygások, sem pedig a reményekkel teli sajtótájékoztató nem számít, amíg nem kerül valóban tettekre a sor, és ebből a szempontból valószínű, hogy most Dzsongunnál pattog a labda. Ez aggodalomra ad okot, ha megnézzük, az észak-koreai vezér hatalmon lévő felmenői egy Egyesült Államoknak tett ígéretüket sem tartották be. Ez persze csak a történet egyik része, nagyon úgy fest ugyanis, hogy Trump egészen mást akar elérni ezzel a találkozóval, mint amit a külvilág felé kommunikál, Észak-Korea atomarzenáljának teátrális leszerelése például Iránt és az épülő kínai selyemutat is nagyban érintheti.
Kim Dzsongun pozíciója erősebb, mint elődeié. Az ország hatalmas nukleáris arzenált halmozhatott fel az elmúlt években, és sziklaszilkárd rendszert épített ki. A National Review szerint a fotók, amelyeken az amerikai elnökkel pózol azt jelentik: “gratulálunk, építettél egy atombombát, így megkapod azt a kézfogást”. De ezért a készfogásért bizony tenni is kell valamit, és erről a valamiről beszélgetett ma a két vezér Szingapúrban. Hogy mire elég valójában ez a találkozó azt nem tudni, Donald Trump az esemény végén már előrevetítette, hogy a csodálatos barátságnak valójában csak a kezdete valaminek, garancia pedig semmire nincsen. A National Review szerint ez az egész pedig igazából azt jelenti, hogy “valójában semmilyen üzlet nem köttetett”. Ez persze nem biztos, hogy igaz, senki nem tudja mi zajlott a zárt ajtók mögött. Egy dolgot azonban garanciának vehetünk, egészen másról van szó, mint amiről azt hisszük, hogy szó van, az amerikai geopolitikai játszmák ugyanis gyakran igencsak kacifántosak tudnak lenni.
A Trump-doktrina
Kiszelly Zoltán politológus megerősítette gyanúnkat, hogy itt egész másról lehet szó. Kifejtette, az USA egy olyan globális játszmát játszik, amely a Trump-doktrina megvalósításának kövezi ki éppen az utat.
Az USA abban érdekelt, hogy Észak-Korea továbbra is fenyegetés legyen, ami miatt Japán továbbra is fegyverkezhet, és ugyebár, ha Japán fegyverkezik, akkor Kína is fegyverkezik, amely egyrészt csökkenti az erejét, másrészt pedig arra készteti a szomszédokat, hogy amerikai fegyvereket vásároljanak az önvédelmi képességeik növelése érdekében. Ez Amerikának jó
– mondta Kiszelly Zoltán a PestiSrácok.hu-nak. A szakértő szerint nem is biztos, hogy van az ázsiai országnak atomfegyvere, még a robbantások ellenére sem, sőt, a találkozó csupán az atomfegyverekről szólt, ezért az alkuk nem érintik a rakétateszteket, amelyeket Észak-Korea nagy valószínűséggel továbbra is folytat majd. Kiszelly szerint a dolognak az egyik legfontosabb része Irán.
Amerika ellensége Kína, Irán és Németország. Trump nem engedi Észak-Koreának az atomot, mert akkor Irán lesz a következő, így viszont az a helyzet, hogy példát statuálnak Iránnak azzal kapcsolatban, hogy bizony Amerika feltételei szerint kell leszerelni a nukleáris arzenált. Ha ez nem történik meg, akkor jöhetnek a szankciók, és a többi “kényszermegoldás".
– mondta a szakértő.
A dolog pikantériája, hogy egészen véletlenül a tervezett kínai selyemút Iránon átvezet Európába, tehát jól látszik, hogy ismét gazdasági érdekek állnak a dolgok hátterében. Kim tehát csupán egy kontraprogram Iránhoz. Ezen kívül nem elhanyagolhatóak a novemberi amerikai időközi választások sem. Ha addig sikerül elérni, hogy a Koreai-félszigeten béke legyen, akkor az Trump malmára hajtja a vizet, hiszen az amerikaiak Kim Dzsongun Észak-Koreáját nagyobb veszélynek tartják, mint Vlagyimir Putyin Oroszországát. Bármi is történt a mai napon tehát nehéz lenne megjósolni, hogy mit hoz a jövő, mindenesetre furcsa lenne, ha Kim Dzsongun valóban lemondana a fegyverekről, amelyek ki- és bekapcsológombját nyomogatva mindig újabb és újabb pénzekre tehetett szert az elmúlt években.
Vezető kép: MTI/EPA/The Straits Times/Kevin Lim
