Demokrácia-e Finnország?
Halvány fogalmam sincs róla és nem is érdekel. A kérdés is csak azért merül fel, mert ez az egykor szebb napokat látott országocska miniszterelnöke és volt magyarországi nagyköveteszerint itt nálunk nincs demokrácia és jogállam. Szerintem meg az EU soros elnöke meg a volt nagykövet olyan hülye, mint két másik liberális. Ez pont olyan súlyos állítás, mint az övéké. És nekem pont annyi közöm van a finn demokráciához, mint nekik a miénkhez.
A súlyos kérdés azonban az, hogy egy karrierdiplomata, egy nagykövet – aki még 2016. február 10-én, megbízólevelének átadása után önfeledten beír a Sándor-palota emlékkönyvébe – miért politizál a volt állomáshelyével kapcsolatban? Ez az elmúlt évtizedekben megjelenő probléma az EU-hoz történő csatlakozásunk után vált nyilvánvalóvá: először az amerikai nagykövet és volt nagykövetek, majd mindenféle nagyhatalmi ambíciókkal rendelkező országok és jobb híján országnak nevezett képződmények diplomatái kezdtek megjelenni a magyar belpolitikában. Természetesen mindig valamelyik liberális, baloldali ideológia mentén, és az azt képviselő sajtóval és pártokkal együttműködve.
Talán érdemes megjegyezni, hogy a Magyarországra akkreditált szovjet nagykövet és a nagy Szovjetunió is volt annyira gáláns és nagyvonalú, hogy a gyakorlatilag helytartói jogosítványokkal rendelkező követsége és annak vezetője nem nyilvánosan gyakorolta a hatalmát. Az egy liberális fejlesztés, hogy a különböző álcájú liberális politikusok – jelen esetben a finn miniszterelnök és egy diplomatának álcázott személy – úgy beszélnek bele a magyar belpolitikába, mintha itthon lennének. És jelen esetben sem beszélgetés van egy felvetésről, amint az a diplomáciában szokásos, hanem kijelentések, amelyek teljes és feltétlen elfogadását kívánják, és azonnal magukra költenék az eddig Közép-Európának szánt kohéziós alapokat, ha a magyar kormány nem ugrik azonnal.
Az egyszerűség kedvéért a 444 nevű liberális közlöny idézeteit ismertetjük, mert ők biztos a legobjektívebb módon szemlézik párttársuk brosúráját.
Magyarország az egyik legkorruptabb ország az Unióban.
Figyeljük meg a mondatban fellelhető finomítóképzőket, amelyeket nyilván diplomáciai környezetben szerzett gyakorlata során sajátított el a liberális ügynök. Az „egyik” „legkorruptabb” ország vagyunk a magyarokat nyilván lelkesen szerető barátunk szerint. Ez a megfogalmazás és a benne tetten érhető fordítói lelemény szerint több – kettőnél mindenképpen több, tehát legalább három – „legkorruptabb” EU-s országra utal, valamint azt is jelenti, hogy sok másik korrupt ország is van az EU-ban. Érdeklődni szeretnénk, hogy azoknak a vegzálása hol tart?
...a demokrácia, abban a formában, ahogyan az Nyugaton létezik, már nincs jelen Magyarországon.
Ez speciel teljesen igaz, büszkék is vagyunk rá: a szocialista demokráciától történő megszabadulásunk után hasonló örömmel szabadultunk meg a liberális demokráciától is. Valami miatt nem tartjuk demokráciának azokat a rendszereket, ahol csak a liberális pártok kormányozhatnak és csak ők indulhatnak el a választáson. Németországban például megfigyeli a titkosszolgálat, teljesen nyíltan, fenyegető jelleggel az AfD-t; ilyesmi nálunk elképzelhetetlen lenne, pedig az AfD-ben nem nagyon vannak külföldi ügynökök (orosz is kevesebb, mint az SPD-ben, a CDU-ban vagy a zöldeknél), ellentétben a mi csodás liberális pártjainkkal.
Különösen az volt tanulságos ebben a csörtében, hogy a finn miniszterelnök milyen elegánsan utasította vissza a tényállításokat. Nincs alkotmánybíróság, a tudományos életet valami miniszterecske felügyeli akadémiástól? A bírákat nyíltan politikai alapon nevezik ki? Kit érdekel, ezek a „képzelet birodalmában” leledzenek. Csak az számít, hogy ki nevez ki és kit. Ha én a haveromat, az demokrácia, ha te akárkit, az maga az elnyomás.
Nem nagyon lehetnek illúzióink a finn demokráciával kapcsolatban.
Szeretnénk leszögezni, hogy az EU-s támogatásokat nem arra kapjuk, hogy liberális demokráciát építsünk belőle, hanem arra, hogy a gazdaságunk és az infrastruktúránk felzárkózzon az átlagos európai szinthez. Ezért cserébe nem vállaltuk azt, hogy a teljes magyar társadalmi és kulturális fejlődést föladjuk, hogy a liberálisok kipróbálhassák rajtunk az ötleteiket.
Ez azért érdekes kérdés, mert a volt finn nagykövet – aki valószínűleg tényleg teljesen hülye lehet – leír ilyesmit:
Az EU értékrendje, és szabályai minden tagállamra azonosan érvényesek. Így Magyarországra is.
Pont, mint a Szovjetunióban. Az a bájos, hogy a kommunisták eredetileg azt gondolták, hogy csak egyféle szocializmus van, majd rájöttek, hogy ez totális összeomláshoz vezet, és felismerték, hogy nem lehet elvonatkoztatni a történelmi és kulturális – vagyis a nemzeti – sajátosságoktól. A szocializmus elve életképtelen volt persze, de legalább próbáltak alkalmazkodni.
A liberálisok ezt is rosszabbul csinálják, mint a kommunisták. Eleinte hittek még abban, hogy az egyes országok fejlődése, liberális irányba történő társadalomfejlődése sikeres lehet. De amikor kiderült, hogy ez sehol – azaz soha, sehol – nem válik be, előremenekülésként azt találták ki, hogy akkor a képzeletbeli szabályaikat egységesen ugyanúgy vezessék be mindenütt. És természetesen ugyanaz a liberális emberfajta valósítsa meg, mert csak akkor lesz a liberalizmus igazán autentikus. És akkor egy csapásra megszületik a liberális álomvilág. Hogy ezek mekkora marhák!
Finnország ezek szerint nem demokrácia, és vezetői, diplomatái nem mások, mint egy ideológia primitív kiszolgálói, akik a legalázatosabban szolgálják ki a brüsszeli liberális elitet, és nem az országuk és a kultúrájuk érdekeivel vannak lefoglalva. A finneknek szólt már erről valaki?
Kiemelt kép: MTI/Koszticsák Szilárd
