Fekete péntek forever
Miközben a terrorizmus, akár Damoklész kardja a nyugat emberének feje felett lóg, miközben milliónyi szerencsétlen vándorol szerte a világban, sokan nem restek a globális problémáktól jól távol tartva magukat, a bevásárlóközpontok felszínes, de annál izgalmasabb fogyasztói versenyébe fejest ugrani. Mert új és új ingerekre vágynak. Mert lassacskán már nem a valóságban, hanem a végtelen „szerzés” virtuális világában érzik csak boldognak magukat. Még akkor is, ha e boldogság csak látszat, valójában önáltatás, önbecsapás. A fogyasztás pedig – akár a boldogtalan versenyfutás – nemzetközileg intézményesül, majd nevet is kap. Fekete péntek, amely ugyan ebben az évben november 29-re datálódott, de minálunk – mert nekünk mindig több kell! – most már rendszeresen, minden egyes pénteken meg kell lennie – ellenben olyan, mintha valamiről lemaradnánk.
(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)
A fogyasztás ingere sokak élete felé nő, elhatalmasodik rajtuk a vágy, amely átveszi döntéseik felett a kontrollt. Voltaképp a vásárlás végtelen lázában addikció, a fogyasztói vágyak kielégítésétől való függőség alakul ki. Ami persze eleinte örömmel tölti el a fogyasztóvá aljasult embert, majd egyre inkább bosszúsággal, majd szenvedéssel kell birokra kelnie. A kielégítetlen testi-lelki vágyak ugyanis hiányt teremtenek, ami szorongással, esetleg dühvel vagy pánikrohamokkal járnak együtt.
A körülöttünk lévő anyagias világ pedig tovább rontja a megbolondított egyén életminőségét, hisz a fogyasztói társadalmat fenntartó aktorok saját haszonszerzésük érdekében egyre csak újabb és újabb ingereket keltenek, amelyek újabb és újabb kielégítésre váró vágyakat teremtenek. A végtelenített vásárlási vágyak elérése viszont lehetetlen, hisz az egyén anyagi és birtoklási lehetőségei ezzel szemben végesek.
Az Egyesült Államokból terjedt el világszerte egy nap, amelyet fekete pénteknek (black friday) neveznek. Találóan! Egymástól eltérő urbánus legendák szerint: vagy Philadelphia városából származó hagyományról van szó és arra utal, hogy oly sokan állnak e napon sorba a boltokban, hogy „feketéllik” a tömeg; más elmélet szerint viszont onnan ered az elnevezés, hogy sok üzlet éves bevétele ezen a napon fordul a veszteséges vörösből a nyereséges fekete jelölésű statisztikába. Mindenesetre ezen „ünnep” lényege, hogy 20-70 százalékos árengedményekkel csábítják be a fogyasztókat az üzletekbe. Úgyis közeledik a karácsony... az meg már régóta a fogyasztásról, az anyagi javak birtokbavételéről szól. Tisztelet a halk kisebbségnek!
Az idei fekete péntek, amely mindig egy héttel előzi meg az adventi ünnep első vasárnapját, ismét nagy esemény volt Amerikában. Nem meglepő módon, de újfent erőszakba torkolltak az akciós árukért folytatott versenyfutások.
Ugyan idén nem volt halálos áldozata az „ünnepnek”, de történtek – mint minden évben – kirakattörések, rablások, verekedések... Néhány üzletben pisztollyal fenyegetőztek, hogy előbbre juthassanak és le ne maradjanak egy akciós szuper kütyüről.
A fogyasztói társadalom ma már nemcsak az anyag birtoklása révén megszerzett hamis jólétre sarkall, hanem félelmet is generál. Sokan rettegnek attól, hogy valamiből kimaradnak, más hasznosnak vélt dolgokról lemaradnak, ha nem vesznek eleget belőle. Félnek, hogy nem tudnak megadni valami tárgyat maguknak, vagy a családjuknak.
Mintha a matéria volna a minden. A félelemre pedig két pszichés válasz van: menekülés vagy agresszió. Egyesek felveszik a kesztyűt és véres harcot folytatnak a másik ember ellen. Ők tapossák egymást a plázákban, hisz nekik azt mondták, hogy egy akciós áruért érdemes meghalni.
Mint minden nyugati mázzal leöntött abnormális lélekvesztő szokás, a fekete péntek is az Egyesült Államokból indult hódító útjára. Ugyan nálunk még csak néhány éve divatos, de már most megkeseríti az életünket. Ráadásul Magyarországon olyan, mintha minden pénteknek feketének kellene lennie...
