A Trump-fóbia és ami mögötte van
Ha maffiamódszerekkel le lehetne rendezni – mint anno a Casino című filmben – a Donald Trump és az amerikai liberális elit közötti mély konfliktust, akkor az USA jelenlegi elnökét már elásták volna a nevadai sivatag homokjába és rég alulról szagolná a kaktuszokat. Amit ugyanis Trump csinál, az nagyon árt az üzletüknek és kockára teszi a jövőjüket. Csak hát sajnos azok az idők már elmúltak, mert a felszínen most világbéke, Oscar-gála meg tolerancia van. Így jobb híján marad az arcukon a tehetetlen farkasvigyor á la Demszky Gábor. Marad a felháborodás, a hisztéria, maradnak a Trump-mémek, amelyek amolyan vudubabaként szolgálnak a virtuális leszámoláshoz, ha már másként nem lehet.
A balliberális nemzetközi és hazai sajtóorgánumok napok óta köszörülik a nyelvüket Donald Trumpon, amiért ki mert iktatni egy veszélyes iráni terroristát. (Ez utóbbit még ezek a médiumok is elismerik.) Viccesnek szánt mémekkel és szlogenekkel igyekeznek sulykolni, hogy ez az ember micsoda egy erőszakos, bunkó cowboy, aki ráadásul még a világpolitikát és a terrorizmus filozófiáját sem érti, hiszen nem fogja fel, hogy a támadás újabb támadást szül majd Amerika ellen. Kifinomult politikai ellenfelei, a demokraták már egyenesen gyámság alá helyeznék az elnököt, hogy ne küldhessen katonákat a Közel-Keletre, még akkor sem, ha például ezzel elejét lehetne venni egy USA elleni támadásnak. Egyébként nagyjából tök mindegy, hogy mit csinálna vagy mit nem csinálna az USA jelenlegi elnöke: olyat biztos nem tudna tenni, amivel kivívná bírálói tetszését. Ez a ha van sapka, ha nincs sapka tipikus esete... Valószínűleg az idei Oscar-gálán már könnyezve és elcsukló hangon az egyik hollywoodi sztár őt fogja felelősségre vonni az ausztráliai pusztító bozóttüzek miatt is. Hiszen Trump maga a patás ördög, aki nem hallgat a kis Greta Thunbergre, ezért lám, a klímakatasztrófa színterévé vált a szigetország.
Az állandó hisztéria azonban – amiből a 2020-as amerikai elnökválasztáshoz közeledve bizonyosan egyre több lesz – nem Donald Trumpnak és nem róla szól. Ő egy befolyásos politikai vezető, aki megjelenít valamit, ami nagyon, de nagyon csípi a szemét a politikailag korrekt médiának és az iszlámbarát liberális világnak. Nincs szó arról, hogy Trump jó és erkölcsös ember lenne, akivel szemben ott van a gonosz baloldal, amely folyton fogást keres rajta. Trump még sok támogatója szerint is egy hiú, arrogáns személy, aki gyakran túltolja a másoknak való beszólogatást, mivel nehezen viseli a kritikát. Időről időre felröppen róla a hír, hogy hol, melyik dögös riporternőt hívta légyottra a szobájába, máskor meg arról szól a fáma, hogy pornósztárral bulizott együtt. Igaz? Talán igen, talán nem... Egyébként simán el tudom róla képzelni. Ilyen mértékű hatalom és pénz birtokában – és ehhez nem kellett elnökké válnia – sok mindenre feljogosítva érzi magát egy ember.
Ami miatt azonban az elnököt valójában támadják – és megy a folyamatos hisztériakeltés ellene a mainstream médiában kül- és belhonban egyaránt –, annak az az oka, hogy a világ legbefolyásosabb vezetője kimond olyan dolgokat, amelyek manapság nem illenek bele a közvéleményt uralni kívánó politikailag korrekt gondolkodásmódba. Trump nyíltan felszólal az abortusz ellen; alelnöke, Mike Pence, aki a Biblia tekintélyét elfogadó, hitvalló keresztény, részt vett és fel is szólalt az abortuszt elutasító washingtoni Élet Menete rendezvényen. Trumpról nem tudni, hogy hívő keresztény-e, de az biztos, hogy hisz abban, hogy a Teremtő Isten az élet ura. Hiszi, hogy egyedül ennek az Istennek van joga dönteni életről és halálról, nem pedig az embernek. Trump – bármennyire nem számít ez korszerűnek és népszerű gondolatnak manapság – hiszi és vallja azt a tényt, hogy az Egyesült Államok is egy olyan ország, amelynek keresztény gyökerei vannak és a judeo-keresztény elvek mentén épül fel. Ez az, ami mérhetetlen dühöt és felháborodást vált ki a liberális világnézetű médiában és közvéleményben, nemcsak Amerikában, hanem szerte a világban.
Az a keresztény nézet, hogy nem Én vagyok az életem ura, hogy nem azt csinálok a testemmel és egy bennem növekedő élettel, amit akarok, hanem ez a Teremtő hatásköre, hogy nem helyezhetem magamat a törvények és bizonyos morális alapelvek fölé az önkifejezés szabadságára hivatkozva, és hogy el kell fogadnom azt a nemet, amivé Isten teremtett, mindez mélységesen felháborító a magát mostanában haladónak nevező közvélemény és politikai erők számára. Ezekért a meggyőződésekért szerintük minimum a modern világból való száműzetés járna Trumpnak, de legalább bukjon már meg, mert ez elviselhetetlen.
Két világrend, két világnézet csap össze egymással. Amerikában a keresztények többsége a többi között azért támogatja Trumpot, mert ő ki meri mondani, amit sokan hasonlóan gondolnak ugyan, de már nem mernek hangot adni neki, mert a liberális véleményterror régen beléjük fojtotta a szót. Kimondja, hogy az abortusz nem jó, az illegális bevándorlást pedig meg kell fékezni. Ezt ma már nemcsak a vidéki WASP-ok (fehér angolszász protestánsok) üdvözlik az USA-ban, hanem a spanyol ajkú és afroamerikai keresztények jelentős hányada is. Igen, közülük is rengetegen rendpártiak (még ha ennek a szónak a második világháború óta oly negatív jelentést próbálnak is kölcsönözni), és úgy gondolják, hogy az illegális migráció káoszba taszítaná az országot, hiszen akik a törvényt megszegve jutnak át a határon, azok belföldön is át fogják hágni a szabályokat.
Vannak mexikói származású barátaim az Egyesült Államokban, akiknek ugyan nem szimpatikus Trump, mint ember, viszont keresztényként mélyen egyetértenek a politikájával. Hozzájuk hasonlóan vélekedik még több millió nem fehér amerikai. Velük szemben pedig ott van a mértékadó baloldali média (merthogy ott is ez a leosztás) és a liberális értelmiség, akik leginkább a keleti és a nyugati part metropoliszaiban élnek. Ők Trumpot és támogatóit a fejlődésben visszamaradt egyedeknek tekintik, és jelenleg nagyon fáj nekik, hogy az USA egy demokratikus ország, ezért bármennyire is óhajtották, nem az agyonsztárolt Hillary Clinton lett a Fehér Ház lakója.
Donald Trump elnökké választása annak idején egy forradalommal ért fel, hiszen a liberális véleménydiktatúra hihetetlenül agresszívan nyomul mindenütt, de főleg az állami intézmények falai között. A legtöbb esetben abban ölt testet, hogy normálisnak fogadnak el mindent, ami szembemegy a keresztény értékrenddel. Mivel mindez változatlanul így van, ezért Trump 2020-as megválasztása is egy újabb forradalommal érne fel. A két szellemi vonulat harca ezért egyre élesebb lesz, ahogyan közeledik majd az elnökválasztás ideje. Ez a harc és az eredménye pedig ránk és az egész világra nézve komoly hatással lesz.
