"A világ iránya most már az internacionalizmus" – Néhány gondolat a valós piaci elvárásokról
"Úgy tűnik, hogy a XXI. században a világ megérett a globalizmusra. Ez már megállíthatatlan és megfordíthatatlan. Habár vannak még kétségbeesett próbálkozások a nemzeti identitás fenntartása érdekében, de a világ iránya most már az internacionalizmus" – ezt a meglepő propagandaszöveget nem valamely berlini vagy brüsszeli balliberális politikus sütötte el, hanem az RTL Klub egy autós-ideológiai továbbképzős műsorában hangzott el, az Autogramban, szombaton, amelyben bemutatták az új multikulti autócsodát, a német-francia-spanyol Opel Corsát. Most akkor mégiscsak újra menő a multikulti? Kiheverte volna talán a tíz évvel ezelőtti válságát és végleges kudarcát, amelyet még Merkel jelentett be?
Hogy jövőkeltő víziókban nem is távolodtunk el annyira a rendszerváltást megelőző képzetektől, azt jól jelzi, milyen szépen megfér egyazon mondatban a kapitalista globalizmus kommunista édes/mostohatestvérével, az internacionalizmussal. Szellemi örökségük is azonos, amennyiben a nemzeti identitás eltörlésére, megsemmisítésére, és valamely homogén, egy rezgési potenciállal rendelkező emberzselé európai receptjének kidolgozására törekednek. Az RTL Klub autós műsorában mindjárt be is mutatták az internacionalista autó legújabb példányát, az Opel Corsát, amely német eredetű, Spanyolországban gyártják és francia tulajdonban van. És ettől olyan menő. A lényeg az internacionalista/globalista ember is nyilván valami hasonló: szülessen X-ben, dolgozzon Y-ban egy Z országbeli multinak.
A rádióban egyszer már bemondták, hogy vége a multikultnak
Ugyanakkor azért mégiscsak furcsa egy múlt ködébe vesző állítás visszhangjait hallgatni most éppen egy eredetileg német csatornán, egy eredetileg német autóról, mert volt idő, amikor arról prédikált a német kancellár, hogy a multikulti megbukott. Bizony, lassan 10 éve annak, hogy Angela Merkel a CDU egyik konferenciáján úgy fogalmazott: az álom, amely szerint a "multikultiban" az emberek "boldogan élnek egymás mellett", egyszerűen nem működik Németországban, és a bevándorlóknak tenniük kell a beilleszkedésért. A korabeli német sajtó akkor még mert olyan felmérésekre hivatkozni, amelyek Angela Merkel akkori állításait alá is támasztották. 2010-ben a németek egyharmada még merte úgy gondolni, hogy Németországot elözönlötték a külföldiek, és hogy ez egy nem igazán pozitív jelenség. Ráadásul ugyanennyien azt is merték gondolni, hogy a Németországban élő külföldiek csupán a szociális védőhálót akarják kihasználni. Pedig abban az időben a németeknek és Merkelnek is leginkább a nehezen integrálódó törökökkel volt csak baja. A német kancellár tíz évvel ezelőtti kijelentései mára lényegesen szélesebb érvényűvé váltak.
A hatvanas évek elején mi magunk hívtuk a bevándorlókat ide, és most itt élnek velünk. Egy darabig azzal áltattuk magunkat, hogy előbb-utóbb úgyis elmennek, de ma már látszik, hogy nem ez a realitás
– fogalmazott 2010-ben.
Érdemes megjegyezni, hogy a német állam a törökök behívása előtt már német anyanyelvűekkel igyekezett megoldani akut népesedési és munkaerőpiaci problémáit. Ezek, lám, lényegesen korábbra datálódnak annál, hogy kiismerhetővé vált az a német gazdaságpolitika, amelynek köszönhetően ürült ki például Erdély egykor oly gazdag, szászok lakta vidéke – akiket egyébként gyakorlatilag darabra adott el a Kárpátok Géniusza.
Multikulturból Wilkommenskultur
Mindenesetre Merkel legalább kimondta – ezzel nyilvánosan is elismerte –, hogy a bevándorlókra szüksége van a német gazdaságnak, ugyanis az elöregedő társadalom évente nyugdíjasok százezreit termeli ki, akinek nincs – ahogyan 10, 50 meg 100 éve sem volt – német utánpótlása a munkaerőpiacon, persze némileg eltérő okokból kifolyólag. Ugyanakkor az is nyilvánvalóan látszik, hogy hiába adott Merkel látványos pofont a multikulturalizmusnak 2010-ben, hiszen öt évre rá ő maga hirdette meg ugyanazt Wilkommenskultur néven, amelyet csak Európa néhány más országa érzékelt bevándorlási válságként. Az elképzelés, hogy menekültkérelmi procedúra égisze alatt a németek az általuk meghívott migránsok közül lefölözzék a gazdaságilag használható munkaerőt, a selejtet meg szétosszák a többi tagállam között, egyelőre nem jött be. És itt térjünk is vissza a 2020-ban az internacionalizmus jelképévé megtett új német-francia-spanyol Opel Corsához, amelyről a lelkesen globalista műsorvezető úgy beszélt:
a németek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a német precizitás azért jelen legyen a modellben, és kívül-belül német maradjon.
A multikulti modell lényege tehát az, hogy német maradjon. Értjük, ugye? Hogy beszélhet bárki bármilyen internacionalizmusról – a németek olyan Corsát terveznek és gyártatnak, amely őrzi a német minőséget és stílust, és a népek is olyan Corsát akarnak venni, amelytől ezeket elvárhatják. És ez pont nem kétségbeesett kapálózás a nemzeti identitás fenntartásáért, hanem kőkemény elvárás gyártói és vásárlói oldalról. A multikulti továbbra is vesztésre áll az autógyártásban éppúgy, mint a társadalomtervezésben. Akármilyen gazdasági bevándorló is érkezik ugyanis Németországba, csak akkor válhat megfelelő alannyá, ha végül kívül-belül, akár az internacionalista Corsa, németté válik. A multikulti előtti legnagyobb kihívás tehát furcsamód jelenleg az, hogyan németesítsen el, hogyan ruházzon fel kívül-belül nemzeti jegyekkel egy multikulti munkavállalót. Legalábbis a piaci trendek, elvárások ezt diktálják...
Forrás: PestiSrácok.hu; Vezetőkép: MTI
