Az idegenszívű Momentum belerántaná hazánkat az amerikai-iráni konfliktusba (is)

Berg Dánielnek az iraki amerikai beavatkozás kapcsán keletkezett információközlési kényszere nem meglepő annak ismeretében, hogy a fiatalembernek a tengeren túli kapcsolatrendszere egyértelműen a Barack Obama és Hillary Clinton fémjelezte demokrata külügyi (vagy egyéb) adminisztrációhoz köthető. Ez a hírhedt „demokráciaexport” szabad csapatait felkészítő, ideológiai és „szakmai alapokon” kinevelő szervezeteket jelenti, amelyeket valamiért három betűvel szoktak rövidíteni arrafelé. Nos, Berg esetében kapcsolt is a relé, és egy kis dolgozat keretében felelevenítette a tanultakat. Az amerikai iskola hatása az is, hogy minden külpolitikai eseményből azonnal belpolitikát kell csinálni, tekintet nélkül a nemzeti érdekekre.

A zavarosság minősített esete

Az amerikás ember nemes egyszerűséggel szemére veti Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy hazánkat nem sodorja bele egy világpolitikai konfliktus közepébe. Hiszen teljesen természetes, hogy Magyarországnak egy olyan konfliktusrendszerben kellene állást foglalni látványosan, amelyre semmiféle ráhatása nincs. A Momentum okoskája azt követeli, hogy mondjuk fel az összes Iránnal kötött kétoldalú megállapodást, ami gyakorlatilag a diplomáciai kapcsolatok megszűnésével lenne egyenértékű. Mindezt azért körülbelül, hogy egy névtelen amerikai külügyminisztériumi tisztségviselő névtelenül megdicsérje a magyar diplomáciát egy diplomáciai folyóirat jövő februári számában. A haladó világ ugyan éppen azon sajnálkozik, hogy a csúnya neofasiszta Trump mégis hogyan lehetett olyan erőszakos, hogy egy, az USA kormánya által terrorszervezetnek minősített szervezet első számú vezetőjét likvidáltatta, de azért mi reagáljunk úgy, mintha az irániak támadtak volna meg minket. Ehelyett szerintük inkább hagyni kellett volna az egészet a csudába és folytatni kellett volna a párbeszédet Iránnal – még akkor is, ha bizonyítékok állnak rendelkezésre, hogy az ország egyoldalúan felrúgta az Obama-adminisztrációval megkötött atomalkut és megszegte annak nukleáris korlátozásait, valamint teljes erőből szervezkedik Irakban, valamint mindenféle szervezeteket és műveleteket támogat az USA pozícióinak gyengítésére.

VESZÉLYES „JÁTÉK”

Berg ezzel szemben azt kéri számon a magyar miniszterelnökön, hogy az európai közösség közös külpolitikájával egységben miért épít iráni kapcsolatokat és miért kommunikál a szerinte gonoszok leggonoszabbikát jelentő perzsa iszlám állammal. Berg figyelmét bizonyára elkerülte, hogy a pártja ezeket a muszlimokat akarja például ide Magyarországra betelepíteni, akik ezt a csúnya „fundamentalista teokráciát” építgetik Iránban. Tehát, ha a Trump-adminisztráció gyengíti az iráni teokratikus iszlám államot, az rossz, ha Magyarország normális politikai és gazdasági kapcsolatokat próbál ápolni velük, az is rossz, de ha Obama megegyezésre próbál jutni velük, az például jó. Tehát mi erkölcsi okokból tegyük annak a kispályás megfelelőjét, amit az amerikaiak tesznek a geopolitikai érdekeikből kifolyólag. És viseljük a következményeket.

Mondjuk Bergék kiképződése során csak alapszintű ismeretekre futhatta, mert különben szerzőnk legalábbis tudni vélhetné, hogy nem szokták a közvélemény orrára kötni, miért éppen akkor és főleg miért likvidálnak valakit egy olyan térségben, ahol szó szerint több száz részben-egészben önálló milícia, rablóbanda, paramilitáris alakulat vagy akár az államszervezetbe formálisan betagolt, de teljesen szuverén fegyveres hatalmi csoport állandó konfliktusa zajlik. Magyarországnak az az érdeke, hogy mindenütt legyenek kapcsolatai és szuverén, megbízható partnernek tartsák, és ne az amerikaiak csicskájának. Bergéknek nem tűnt fel, hogy a magyar kormány határozott, Európában a legkarakteresebb bevándorlásellenes politikája ellenére nem váltunk célponttá. Azért, mert a muszlim államok vezetői különbséget tudnak tenni a bigott iszlámellenesség és aközött, hogy egy ország meg akarja őrizni a nemzeti és vallási karakterét. De ha mindenféle ostoba liberális álértékek mentén megsértjük őket, akkor el fogjuk veszíteni a tiszteletüket. Ez a különbség: Bergék egyetlen „értéke” a kritikátlan önfeladás és behódolás minden erősebbnek, amit keresztények, muszlimok, magyarok, arabok egyformán undorítónak találnak.

Nagyon nagy az a köd odabent, ami a szöveg tartalmából láthatóvá is válik idekinn. Idézzük az emlékezetünkbe, hogy a fiatalember észjárását is meghatározó úgynevezett „demokráciaexport” politikája vezetett oda, hogy az amerikaiak lerohanták Irakot és bepróbálkoztak az „arab tavasszal”. Ez az amerikai gondolkodásmód hozta létre azokat az áldatlan állapotokat, amelyek a mai napig veszélyeztetik nemcsak a Közel-Kelet békéjét, de Európáét és az egész világét is. Az amerikaiak sem az első, sem a második Öböl-háború után nem fejezték be Irak és a térség pacifikálását, mint ahogy az „arab tavasz” után sem. Most sem fogják, és fogalmunk sincs a szereplők szándékairól, csak az a biztos, hogy nekünk nem kellene részt vennünk benne, főleg nem agresszív és barátságtalan lépésekkel. Különösen azért nem, mert a hivatalos amerikai cél az, hogy mérsékeltebb iráni politikai irányvonalat kényszerítsenek ki. A térségben állomásozó katonáink biztonságát egyébként pont a diplomáciai nyitottságunk szavatolja leginkább, az, hogy alapvetően az arab országok is amerikai (izraeli)-arab, amerikai (izraeli)-iráni konfliktusnak tartják ezt, és nem akarnak rossz viszonyba keveredni Európával. Még jó, hogy Berg nem javasolta azt is, hogy Izraellel is forduljunk teljesen szembe. Az is pont ennyire logikus lenne.