Az Európai Parlament el akarja venni a Magyar Országgyűlés jogköreit!
Mindet. A Magyarország elleni folyamatos politikai támadások célja az, hogy az európai közvéleményt és persze minket, magyarokat is hozzászoktassanak ahhoz, hogy nemzeti szuverenitásunk megszűnt, teljesen, a brüsszeli törvényeket kell ellentmondás nélkül elfogadnunk. Orbán Viktort is azért "hívta" meg az EP elnöke, hogy a színjáték során demonstrálhassa: Magyarország miniszterelnöke az EP alárendeltje, vazallusa.
Az EP nem egy demokratikus intézmény, sem a választásának módja, sem a működési elve nem teszi ezt lehetővé. Az európai ügyek demokratikus megvitatására és kvázi tanácsadói feladatra hozták létre, nem arra, hogy a tagállami törvényhozások munkáját átvegye, arra meg végképp nem, hogy kőbe vésett, egész Európában felülbírálhatatlanul hatályos törvényeket alkosson azért, hogy politikai akaratokat kényszerítsen ki. Különösen nem ideológiai alapon megfogalmazott akaratokat. Ma olyan emberek fognak „vitázni” a magyar jogállamiságról, többek között egy törvényesen elfogadott és alkotmányos magyar jogszabályról, akik sem nem állampolgárai Magyarországnak, sem nem megválasztott képviselői a magyar népnek, csupán vindikálják maguknak azt a jogot, hogy e két feltétel hiányától függetlenül is döntsenek Magyarországról, a magyar emberekről, felülírva egy demokratikus választáson létrejött országgyűlés és kormány jogosítványait.
Ezek az akciók céljaik tekintetében nem különböznek az osztrák császárok azon igyekezetétől, hogy osztrák tartománnyá tegyék Magyarországot, vagy attól, amiért 1944-ben bevonult ide a német, utána meg a Vörös Hadsereg. Az országunkat akarják.
Amikor az EP jelentéktelen elnöke úgy tesz, mintha Brüsszelbe parancsolhatná a magyar miniszterelnököt, nemcsak a törvényes magyar kormánnyal packázik, hanem minden magyar választóval is. Azokkal az ostoba DK-szavazókkal is, akik elhiszik, hogy az Európai Egyesült Államoknak Dobrev Klára áldásos közreműködése mellett nem az lesz az első dolga, hogy kifossza az országot és lecserélje a lakosságát megbízható muszlim bevándorlókra. Az, hogy Gyurcsány Ferenc szerette, ha Brüsszelbe rendelik, mert akkor fontosnak érezhette magát, irreleváns abból a szempontból, milyen is a viszony Magyarország és az EP között.
Az EP elnöke persze mindent elmond magáról és a bandája által irányított parlamentről azzal, hogy Varga Judit igazságügy-minisztert nem engedi felszólalni az országáról és annak jogszabályairól szóló vitán. Már amennyiben ez a kommunistáktól átvett kirakatper-stílus vitának nevezhető.
Egy lépésre vagyunk attól, hogy nem is fognak szólni arról, hogy rólunk „vitatkoznak” és döntenek.
A magyar szuverenitás olyan csorbításának vagyunk tanúi, amelyre a belügyeinkbe történő permanens szovjet beavatkozás óta nem volt példa. Nagyon észnél kell lennünk, mert pillanatok alatt olyan alávetett helyzetbe kerülhetünk, mint a szovjet időkben. A szuverenitásunk csorbításához és megszüntetéséhez vezető folyamat eltervezett, és meg sem próbálják jóhiszeműséggel és jóakarattal álcázni. Az EP liberális pártjainak vezetői nyíltan és kéjes vigyorral mutatkoznak rosszakaratúnak, éreztetik velünk és a lengyelekkel – és egyébként a többi közép-európai ország minden nem liberális politikusával –, hogy alacsonyabb rendűek és barbárok vagyunk szerintük.
Arra sem veszik a fáradságot, hogy bármilyen módon logikusnak vagy demokratikusnak tűnjön az, amit számon kérnek a magyar parlamenti többségen. Valójában Magyarországon kérik számon azt, hogy miért valódi, nemzeti elkötelezettségű jobboldali többségű parlamentje van. A választói akaratot kérik rajtunk számon. Tulajdonképpen azt, hogy miért nem Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc, Fegyőr András vagy Karácsony Gergely a miniszterelnök, akik a gyönyörtől remegő testtel rohangálnának bármikor a gazdáik elé Brüsszelbe, fáradhatatlan farkcsóválással egy kis jutalomsimogatás kikönyörgése céljából. Az ellenzék az ilyen 30 másodperces pofavizitekért ajánlja fel Magyarországot annak összes vagyonával és minden polgárával együtt a brüsszeli hálózatnak.
Szavakban ezek a kommunista és liberális senkikből álló politikusocskák bármeddig hajlandók elmenni. De a korábbiakkal ellentétben most nincs katonai erő mögöttük, és eddig nem tudták a közép-európai államokat sem olyan hatékonyan kijátszani egymás ellen, mint Hitler és Sztálin idején. Ahogy a lengyelek nem kérnek a brüsszelinek álcázott, egyébként történelmileg szokásos német nyomulásból, úgy a csehek és a szlovákok sem, és mi sem.
A sorsunk valószínűleg azon múlik majd, hogy ennek a négy országnak a lakossága olyan kormányokat tart-e hatalmon, amelyek nem akarják elárulni a hazájukat és képesek egységesen fellépni az állami szuverenitásunkért.
Az EP-ben a közép-európai országok ellenségei ülnek, a legocsmányabb értelmében használva az ellenség szót. Olyan emberekről beszélünk itt, akik egyformán gyűlölik a szlávokat és a magyarokat, a nemzeteket, a szuverén kis országokat, mert csak a nagyhatalmak és a nagyvállalatok és persze a saját maguk világuralmának kerékkötőit látják bennük, és persze a kereszténységet. Ezek az emberek minden normalitás halálos ellenségei, mert a normalitás ellensége minden totális hatalomnak. Brüsszelnek, és az EP mamelukjainak minden vágya egy európai totális állam, amit ők uralnak.
Vezető kép: MTI/EPA/Patrick Seeger
