Világkormányt akar az ENSZ vörös vezetője – A pandémonok elhoznák a pandemokráciát
Mintha egy sci-fi regényt olvasnánk: az ENSZ főtitkára, a posztkommunista António Guterres világkormányt akar és leszámolna a nemzetállamokkal. Tényleg meg kell tanulnunk újbeszélül? Meddig kell tűrnünk, hogy a Guterreshez hasonló vörösök (a portugál hat éven át volt a Szocialista Internacionálé elnöke) mondják meg, hogy hogyan KELL élnünk. K. T. Zelenay publicisztikája.
A Netflix-generáció korában manapság nehéz eldönteni, mikor élünk a kék halálban és mi a rögvalóság. Mi lesz, ha erre még rájön az 5G is... Az ENSZ főtitkára olyat talált mondani, amiből – plakátjukra meg homlokukra tűzve – bevételi rekordokat döntő, a legvadabb disztópiába fulladó, társadalmi kritikától túlcsorduló, így Oscarra esélyes sci-fit rendezhettek volna a hollywoodi rendezők pár évvel ezelőtt.
Mára a jó António Guterres a valóságot kívánja „kékhalálosítani”. A világbékét immáron 75. éve megteremteni képtelen ENSZ jubileumi szülinapja kapcsán mondta azt a merészet, hogy „teljes mértékben elérkezettnek látom az időt arra, hogy összegyűljünk, és újragondoljuk annak a világnak a működését, amelyen közösen osztozunk”. Elsőre szép, mert mi, itt a Kárpátok közepén is úgy véljük, táltos legyen a talpán, aki ebben a világban képes eligazodni. De aztán a derék jóember – mintha csak olvasta volna A szíriai metélt, a Digitális Messiás vagy épp a legutóbbi, A végső csepp című regényemet – belekezd egy olyan posztapokaliptikus világkép megrajzolásába, amitől még a reneszánsz nagymesterek is ódzkodtak.
Mert ha a mára világhírűvé lett, saját korukban az inkvizíció damoklészi kardját folyamatosan a nyakukon érző Leonardo vagy Michelangelo ilyen utókort festettek volna a freskóikra, nem lett volna több megbízatás, még aznap eljött volna nekik Az utolsó vacsora a Végítélettel együtt.
A gittegyletté silányult ENSZ főtitkára szerint a legjobb az volna, ha a koronavírus-világjárvány lecsengésével átgondolnánk a nemzetállamokat, mint meghaladott államformákat. A globális, multikulturális világunk kátyúba jutott szekerét kizárólag egy világkormánnyal lehetne kibillenteni a rossz mederből. Mert szerinte egységben az erő, és a világszintű felfordulás, a növekvő rasszizmus, az egyre csak nyíló ollócskaként értelmezhető társadalmi egyenlőség az avítt rendszerek mellékhatása. A világ gyógyításra vár. Persze népképviseleti alapon.
A posztmodern kommunista Guterres információs önkénteseket toborozna: olyanok jelentkezését várja, akiknek feladata az Egyesült Nemzetek által kívánatosnak tartott propagandaszövegek – az ő megfogalmazásuk szerint politikailag korrekt információk – terjesztése lenne, elsősorban a közösségi médiában.
Meg persze jelentgethetnének, egyfajta digitális gondolatőrséget felállítva a nemkívánatos tartalmak kapcsán. Valamelyik sci-fi guru nyaldossa a szája szélét, meg talán az ujjait is, mert elsőre úgy tűnik, egy vaskos számla ellenében ő adott tanácsot, hiszen az ENSZ fenegyereke nevén is nevezte a programot. A „Verified – Megerősített” fedőnév az Oscar-gálán is jól csengene, mint az aranyszobrocskára leginkább méltó alkotás címe. De nekünk ez egyet jelent a halálos ítélettel.
Máglyára tehát a K. T. Zelenay könyvekkel, le a gonosz gondolatokkal, éljen a Világkormány!
Szomorú, de mindez a rögvalóság, nem egy sci-fi, nem a nyilvánvaló figyelmeztetés szándékával megírt regényeim, amelyek kapcsán nem győzőm elégszer elmondani: egyetlen dologra vágyok csupán, hogy meg ne valósuljanak az utolsó fejezeteik. Mert akkor eljönnek értünk a pandémonok, és az ő disztópikus pandemokráciájukban a fehér, heteroszexuális, keresztény embereknek legfeljebb a gályarabság lehet a sorsa. Persze előbb majd „dislike”-olnak minket, meg betáplálják a Gondolatőrség szoftverébe a neveinket, hogy mindenütt tiltott legyen, lehetőleg még a létezésünk is!
Legfeljebb, ha kussolunk, mint ahogy tettük itthon is a rendszerváltoztatást követő húsz évben a kultúrában, akkor kulturális segédmunkásként számontartanak majd minket. Nevünk plakátokra, borítókra fel nem kerülhet. Be kell érnünk a büfében a liberálisok által összedobott számlánkkal, mint legnagyobb elismerés: „mégse haljon éhen, akkor ki fog helyettünk dolgozni?!” – súgják majd a hátunk mögött.
Ui, vagy PS, hogy Guterres is értse: A 71 éves lisszaboni születésű szuperember hat éven át volt a Szocialista Internacionálé elnöke, majd az ENSZ menekültügyi biztosa, nem mellesleg nemzetközi karrierjének interregnumában Portugália miniszterelnöke is. A Románia Csillaga érdemrend büszke tulajdonosa talán portugál vérét tagadja, amikor a csúnya rasszizmusról szónokol. Bizony, ők most úgy hódítanak, hogy maguk hódolnak be. Nem gondolnám, hogy Guterresnek valaha is lenne szobra, de ha mégis, akkor hamar ledőlne...
Fotó: rr.sapo.pt
