Pesti Srácok

A lítium ma már olyan fontos, mint a kőolaj 

A lítium ma már olyan fontos, mint a kőolaj 

A lítium ma már olyan alapvető nyersanyaggá vált, mint a kőolaj, hiszen az elektromos autók akkumulátorának alapanyaga. Úgy tűnik, hogy a világ legnagyobb készletei az Andokban vannak, az Atacama-sivatag környékén, amely területen Chile, Argentína és Bolívia osztozik. A világpolitikában ezt a területet lítium-háromszögnek nevezik. Az se meglepő, hogy a világ összes nagyhatalma szeretné az ellenőrzése alá vonni ezt a régiót és felügyelni a lítiumbányászatot.

A kevés karbantartást igénylő lítium-ion akkumulátorok a "zöld" erőfeszítések kulcsfontosságú részei. A Financial Times szerint a globális lítium- és akkumulátor-iparág részvényei az elmúlt egy évben körülbelül 170 százalékot erősödtek.

A lítium

A lítium egy nagyon reaktív és gyúlékony fém, főleg magmás kőzetekben és lítium-klorid-sókban található vegyületekben található. Az Egyesült Államok Földtani Intézete (USGS) szerint nagyjából 80 millió tonna azonosított tartalék van világszerte. Csak néhány ország büszkélkedhet hatalmas lítiumkészletekkel, elsősorban Bolívia (21 millió tonna), Argentína (17 millió tonna), Chile (9 millió tonna), az Egyesült Államok (6,8 millió tonna) és Ausztrália (6,3 millió tonna). Az első három az úgynevezett "lítium-háromszöget" alkotja, amely a világ fémkészleteinek több mint felét adja. Ez a terület az Atacama-sivatag az Andokban, ahol sóoldatokban található meg a lítium. Bányászata tulajdonképpen nem nehéz, mert a talajszinten található az ásvány. A feldolgozása azonban nagyon technológiaigényes és felettébb környezetszennyező. A lítium-háromszög három országa valójában a lítiumásvány nagy tartalékaival van megáldva, de ez nem azt jelenti, hogy ők lesznek a földjük szerencsés gazdagságának haszonélvezői. A történelem azt mutatja, hogy azok az országok, amelyek névlegesen birtokosai voltak ilyenféle gazdagságnak, nem igazán profitáltak belőlük. Ennek az az oka, hogy ha valaki ilyen kincseken ül, akkor annak képesnek kell lenni megvédenie, mert különben elveszti. Az említett országok nem rendelkeznek olyan ipari kapacitással, vagy tudományos alapokkal, hogy ezt képesek legyenek hasznosítani. A kitermeléshez mindenképpen nemzetközi segítségre van szükségük, és csak az a kérdés, hogy melyik nagyhatalomhoz forduljanak támogatásért?

PestiSracok facebook image

Egy autóba 30 kg lítium van beépítve

A lítium elengedhetetlen a nagy teljesítményű akkumulátorok gyártásához. Az autóipar, a szórakoztató elektronika, a számítógépipar évről évre több lítiumot igényel. Becslések szerint a világtermelés 2024-re eléri a 60 milliárd dollárt. 1 tonna lítium ára pedig az 5 évvel ezelőtti 350 dollárról 3000 dollárra emelkedett. Egy-egy elektromos személyautó 30 kilogramm lítiumot igényel, és ha cserére szorul az akkumulátorpakk, akkor az újabb 30 kiló nyersanyagot jelent.

Kína a legnagyobb gyártó

A világ vezető agytrösztjei azon törik mostanság a fejüket, hogy kinek lesz lehetősége a globális nagyhatalmak közül a "zöld" fém kitermelésére és hasznosítására. Ma a lítium-ionos akkumulátorok legnagyobb gyártója Kína, de ott van még Oroszország is, amely rendelkezik a fejlett bányászati és ipari technológiával. A másik oldalon az USA, Németország, Ausztrália érdeklődik, de bármilyen furcsa, Lengyelország és Magyarország is szerepel a listán. Méghozzá azért, mert az elmúlt évek befektetéseinek köszönhetően ezen két kelet-európai ország vezető akkumulátorgyártóvá vált.

USA–Kína konfliktus

Az USA jelenleg le van maradva, és mint a globális világ vezető hatalma, alapvetően érdekelt a lítium-háromszög sorsának alakításában. Emlékezzünk csak a 2019-es bolíviai puccsra, amelyet sajtóhírek szerint az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Királyság kormánya támogatott. Kínának meglehetősen nagy lítiumtartalékai vannak, ám ezt nem nagyon termeli ki, és jelenleg inkább Ausztráliától vásárol, de a két ország viszonya az elmúlt években ellenségessé vált, ezért Peking intenzíven keres más beszerzési forrásokat. Azonban nem valószínű, hogy Washington tolerálni fogja majd Kína megjelenését a saját hátsó udvarának kezelt Latin-Amerikában. Könnyen elképzelhető, hogy Kína és az USA ebben a régióban is nagyon keményen összecsap majd.

Bolívia szerepe a nagyhatalmi játszmákban

Bolíviában már megkezdődött ez a geopolitikai csata. Tavaly eltávolították a hatalomból Evo Morales elnököt, egy furcsa puccs keretében. Morales a latin-amerikai baloldali hagyományok alapján következetes USA-ellenes politikus volt. Természetesen ellenezte az angol és amerikai cégek részvételét a lítium kitermelésben és Kínával és Németországgal barátkozott. Helyette a Jeanine Áñez nevű hölgy lett az elnök, aki egyből megengedte az amerikai cégek tevékenységét az országban. Ám mivel demokrácia van, ezért kénytelenek voltak elnökválasztást tartani Bolíviában, amelyen 2020 novemberében Morales barátja, a szintén szocialista Luis Arce fölényesen megnyert. Vagyis ismét Kína-barát erők kerültek hatalomra. Ők a tervek szerint egy kínai konzorciumnak kívánják odaadni a lítiumbányászat irányítását. A jelek szerint Bolívia egyik szomszédja, Argentína szintén ezt szeretné, míg a harmadik fél Chile inkább az USA-val szimpatizál.

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)