Szembeszél Orbán Viktornak, avagy így avatkozik be a német propaganda a magyar választásokba
Németországban a választások ősszel lezajlottak, most már teljes gázzal fordulhatott rá a német baloldal (az általuk eddig sem kímélt) Magyarországra, illetve a magyar választásokra, iskolapéldáját mutatva a közvetett intervenciónak. Február 26-án, főműsoridőben vetítették le a 3Sat kulturális közszolgálati csatornán azt a közel háromnegyed órás dokumentumfilmet, amely Ellenszél Orbán Viktornak – Kultúrharc Magyarországon a választások előtt címmel a magyar választásokkal, illetve az Orbán-kormány elmúlt 12 évével foglalkozik.
Bármilyen meglepő is, a videóban túlnyomó többségben a magyarországi baloldal narratívájára erősítenek rá, még ha az adott esetben valótlanságokon is alapul, vagy épp alkotmányos puccsot jelent.
A harmincnyolc perces alkotás Márki-Zay Péter bemutatásával indul, akit sikeres polgármesterként aposztrofálnak. Nos, tény, hogy megnyerte a 2019-es önkormányzati választást Hódmezővásárhelyen, de azt, hogy mitől lenne sikeres, nem tudjuk. Gyurcsány Ferenc kapitányáról természetesen elmondják a kötelező pozitív mantrát, miszerint hétgyermekes, konzervatív, katolikus családapa. Ja, csak ő maga feledkezik meg arról, amikor összeáll a kommunistákkal, hogy konzervatív. Meg persze azt is elfelejti, hogy hat vagy hét gyermeke van-e, de ez már részletkérdés egy ilyen géniusz esetében.
A videó első interjúalanya Katarina Barley, német szociáldemokrata EP-képviselő, aki korábban úgy vélekedett, hogy „Magyarországot és Lengyelországot ki kell éheztetni”, és aki elmondja: Márki-Zay Péter az utolsó esély az Orbán-rezsim megdöntésére. Itt is csak a szokásos „utolsó lehetőség” szlogen, amit 2014 óta minden országgyűlési választáson meghallgatunk. Egyrészt, a baloldal kormányfőjelöltje – Orbán Viktor szellemi fölénye és stratégiai gondolkodásmódja miatt – alkatilag képtelen arra, hogy leváltsa a miniszterelnököt, másrészt, mivel demokráciában élünk, négyévente mindig lesz újabb esély a kormányváltásra.
A videóban Márki-Zay Pétert idézik, aki szerint egypártrendszer van. Micsoda magas foka a kognitív disszonanciának – vagy egész egyszerűen az elmebajnak –, amikor valaki az egyik percben egypárti (fasiszta) diktatúráról beszél, a következőben pedig a hatpárti (!) összefogás erejéről. Ezen bölcs gondolatokat követően a narrátor osztja meg azt az ordas hazugságot a hallgatósággal, hogy „itt ül ő”, utalva Orbán Viktorra, miközben a budai Várat mutatják. A miniszterelnök legfeljebb a Magyar Nemzeti Galéria kiállításaira megy a várba, az irodája ugyanis nem ott, hanem a Karmelita Kolostorban van – ha valaki nem tudná.
A propagandafilmben végigvették az ellenzék számára kedves témákat, kezdve az SZFE vergődésével, folytatva az Index meg(nem)szűnésével, a homoszexuálisok állítólagos vegzálásával (persze, erről a Pride kicsit sem elfogult szervezőjét kérdezték) és a gyermekvédelmi törvénnyel, végül pedig az egész videóban piedesztálra emelt Márki-Zay Péter alkotmányellenes puccsterveivel zárták a közel negyven perces remekművet. A kapitány szerint, akit a videóban rendszeresen „Orbán kihívójaként” emlegetnek, kétharmadot egyértelműen nem fog egyik fél sem kapni.
A magát hódmezővásárhelyi jogtudósának képzelő politikus azt mondta a 3Sat riporterének, hogy mivel az Alaptörvény érvénytelen, így nincs is szükség 133 parlamenti képviselő támogatására ahhoz, hogy azt megváltoztassák. Márki-Zay böszmeségével ellentétben az Alaptörvény elfogadása megfelelt az azt megelőzően hatályos Alkotmányunk előírásainak. A parlament összetételét ráadásul akkor még nem is a mostani választójogi törvény alapján határozták meg; a Fidesz–KDNP-kormány 2010-ben az 1989-es törvény alapján kapott kétharmados felhatalmazást. Aki a nemzeti alapokmányunk vagy a kormánypártok legitimációját vitatja, az a 2012 előtt hatályos törvények, valamint az azóta az Alaptörvény felhatalmazása alapján meghozott jogszabályok érvényességét, magyarán a teljes magyar jogállam megalapozottságát kérdőjelezi meg. Az Alaptörvény ex tunc hatályon kívül helyezése, valamint feles többséggel egy új alkotmány elfogadása anarchiát eredményezne.
A baloldal abszurd elképzelésével kapcsolatban Schiffer András osztotta meg a gondolatait tavaly decemberben a Pesti TV-ben:
Eltelt 6-7 év úgy, hogy a Fidesz, illetve a NER által kiépített közjogi kereteket hézagmentesen belakták azok a szereplők, akik állítólag jövőre felessel akarják kidobálni a sarkalatos törvényeket. Tehát nem az történt, ami egyes dél-amerikai vagy kelet-ázsiai országokban, hogy az ellenzék tiltakozásul kivonul, nem vesz részt a küzdelmekben, mert nem ismeri el legitimnek a szabályokat. Felvették a képviselői javadalmakat, a kampánytámogatást, párttámogatást, főpolgármesteri, polgármesteri, önkormányzati képviselői pozíciókat nyertek el, esküdtek fel. Tovább is van, mondjam még? Elindulnak a 2022-es parlamenti választáson, sőt, abban a reményben, hogy többséget fognak szerezni. Ha parlamenti többséget szereznek, azt az érvénytelennek nyilvánított szabályok alapján szerezték meg, az érvénytelennek nyilvánított szabályok alapján fogadják el azt a határozatot, amivel ezeket a szabályokat érvénytelennek nyilvánítják? Ami a legfontosabb erkölcsi szempontból: ha valamikor lett volna lehetőség vagy igény a jogfolytonosság megszakítására, az 1990-ben volt, ugyanezek a szereplők nem akarták a jogfolytonosságot ’90-ben megszakítani.
A már említett, magyarellenes Katarina Barley – vélelmezzük, hogy komoly kutatómunka alapján – megállapította, hogy Orbán Viktor a legkorruptabb kormányfő az Európai Unióban. Hol lehet vajon „szegény” Jean-Claude Juncker, egykori luxemburgi miniszterelnök ezen a „független-objektív” listán? Az Orbán-kormány és a korrupció viszonyát illetően le kell szögezni, hogy ugyanezen politikai közösség tagjai álltak a végrehajtó hatalom élén 1999-ben, amikor hazánk csatlakozott az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportjához (GRECO), a 2010 utáni Fidesz-kormányok pedig átfogó korrupcióellenes intézkedéseket és Nemzeti Korrupcióellenes Programot indítottak, jelenleg a 2020–2022 közötti időszakra szóló középtávú Nemzeti Korrupcióellenes Stratégia végrehajtása van folyamatban. Az elmúlt bő tíz évben jóval átláthatóbb és fegyelmezettebb az állam működése, valamint a közpénzek és az uniós források felhasználása, illetve a közbeszerzési rendszer. Magyarország uniós szinten is jól teljesít és kiválóan együttműködik a nemzetközi szervezetekkel a korrupció leküzdésében. A magyar ügyészség a Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által kezdeményezett ügyek kétharmadában emelt vádat 2020-ban, amely arány uniós szinten kiemelkedően magasnak számít, hiszen az EU-s átlag mindössze 37 százalék.
Rédai Dorottya genderkutató (igen, ilyen is létezik, hiánypótló szakma) és aktivista is adhatott interjút a 3Sat-nak, bemutatva a Meseország mindenkié című LMBTQ-propagandaanyagot és annak „szomorú” történetét a „homofób magyar valóságban”.Minderre pedig nagyjából háromszor annyi időt kapott, mint amennyit Kálomista Gábor, Balázs Béla-díjas filmproducer (tehát aki ténylegesen letett már valamit az asztalra) beszélhetett.
Magyarország védelmében a kormányzat részéről egyedül Kovács Zoltán szólalhatott fel. A Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkára azt nyilatkozta, hogy „12 év konzervatív kormányzás tapasztalata mondatja velünk, hogy a kulturális politikai baloldal próbál egy háborút elindítani, méghozzá az általunk képviselt konzervatív nemzeti érzelem ellen”. Az idézett mondat maximálisan megállja a helyét – elég csak azt megnézni, kik szerepelnek zömében ebben a filmben.
A közszolgálati csatorna felvétele azzal zárul, hogy számos „meghatározó” baloldali szereplő felmutatja a tenyerét, mintha valami B-kategóriás közlekedési rendőrt alakítanának, majd a narrátor elmondja, hogy április 3-án a magyarok a szörnyű Orbán-rendszer és a szabadság közül választanak. A német média ezzel a videóval (meg úgy általában a Magyarországról mostanság készített, álhírektől hemzsegő filmekkel) olyan szintre jutott a propagandában, hogy Alfred Rosenberg, a Völkischer Beobachter néhai főszerkesztője mind a tíz ujját büszkén nyalná meg „újságíró” utódai láttán.
