Georg Spöttle: Ferenc pápa siratja Szomáliát – Terroristák és kalózok Afrika szarvánál
A katolikus egyházfő nemrég azt mondta, hogy az orosz–ukrán konfliktus ellenére sem szabad megfeledkezni Szomáliáról, ahol az as-Sabáb terrortámadásai mellett az éhínség is egyre fenyegetőbb. Az afrikai állam évtizedek óta polgárháborúba süllyedt; sem az USA, sem az ENSZ nem tudta eddig beszüntetni a klánok közti viszályt, a terrorizmust és a kalózkodást.
Minden Sziad Barre megpuccsolásával kezdődött, aki vitatott személyiség volt, ugyanakkor vaskézzel vezette az államot 1969 és 1991 között. A katonai akadémiát végzett elnök érdekes módon mindkét szuperhatalommal jó kapcsolatot ápolt. Bevezette a tudományos szocializmuson alapuló gazdaságpolitikát, amely biztosította számára a Szovjetunió támogatását, ám nem rúgta össze a port Washingtonnal sem, és az országa részesült amerikai fejlesztési pénzekből is. Katonaként vezette az országot, megnyirbálta a klánok hatalmát és egypártrendszert hozott létre. Az iskolákban bevezette a latin betűs oktatást, amely komoly reform volt a nem éppen homogén államban, ahol több népcsoport él, és az amharától kezdve az arabig, angolig és olaszig sok nyelvet használtak. Komoly személyi kultuszt épített ki, ám ez a legtöbb afrikai országban nem szúrt szemet a polgároknak.
Szomália és Etiópia a vitatott Ogaden tartományért véres háborút vívott 1977 és 1978 között. Sziad Barre hadserege elfoglalta a területet, ám ez a Szovjetuniónak nem igazán tetszett és komoly katonai segítséget adott Addisz-Abeba kommunista kormányának. A modern orosz fegyverek hatásosak voltak és Mengisztu Haile Mariam seregei visszafoglalták Ogadent. Sziad Barre a hadserege vezetését bírálta a kudarc miatt, és több tisztjét letartóztatta szabotázs és összeesküvés vádjával. Ezzel el is kezdődött az elnök hanyatlása.
1987-ben a Szomália észak-nyugati részén Isaaq törzs fellázadt a központi kormány ellen és függetlenséget követelt. Sziad Barre alakulatokat küldött a területre és parancsba adta, hogy mindenképpen törjék le a lázadást. A hadsereg brutális mészárlásba kezdett. Még nem találtak meg minden tömegsírt, ám feltételezhető, hogy 150–200 ezer embert lőttek agyon.
Miután a hidegháború véget ért, sem az USA-nak, sem a Szovjetuniónak nem volt szüksége diktátorokra (legalábbis egy időre), ezért megszüntették Barre támogatását. Az ország egyre jobban leszegényedett és 1991-ben puccs vetett véget az elnök uralmának. Sikerült Nigériába menekülnie, majd négy évvel később, Lagosban halt meg.
A hatalmi vákuumot megpróbálták klánok vezetői kitölteni. Az egyik legerősebb hadúr Mohammed Farrah Aidid volt. A Szovjetunió híres Frunze katonai akadémiáján végzett tiszt a Habar Gidir klán vezetője lett, majd Ali Mahdi Muammad és Osman Ali Atto hadurak segítségével elfoglalta az ország nagy részét. Szomália északi részéről két terület is leszakadt, Puntföld és Szomáliföld néven. Robbantások, túszejtések és súlyos harcok tizedelték az ország lakosságát.
1992-ben az ENSZ létrehozta az UNOSOM névre hallgató szomáliai békekikényszerítő hadműveletét, amelyet az Egyesült Államok vezetett. Az akció egy évvel később katasztrófába torkollott. Farrah Aidid harcosai lelőttek két amerikai Blackhawk helikoptert és a tűzharcokban 18 amerikai katona vesztette életét. A szomáliai milíciák autók után kötve húzták végig Mogadishun a halottakat. Hetvennyolc amerikait súlyos sérüléssel kellett evakuálni. Ezután a világ magára hagyta Szomáliát. Farrah Aidid és volt szövetségesei is egymásnak estek. A hadúr halálos sebet kapott Mogadishuban és a többi klán egymás ellen harcolt a fővárosért.
Nem sok idő kellett, hogy megjelenjenek az iszlamisták. Az as-Sabáb radikálisai az Iszlám Állammal működtek együtt. Öngyilkos merényletek és lefejezések vannak napirenden Szomáliában. Évek óta a kalózkodás a legkifizetendőbb üzletág az országban. Az elfoglalt teherhajókért többmilliós váltságdíjat kell fizetni. Legtöbbször a biztosítótársaságok helikopterről dobatják le a pénzt a hajó fedélzetére, és akkor a kalózok visszaadják a parancsnokságot a kapitánynak.
Több NATO-ország, az oroszok és a kínaiak is járőröznek a térségben, hogy megakadályozzák a támadásokat. Az elfogott kalózokat Hamburgban, a Nemzetközi Tengerészeti Bíróságon ítélik el. Vannak, akik már húszéves börtönbüntetésüket töltik. Kína és Oroszország nem igazán ejt foglyokat; e két nemzet hajóit már nem is merik elfoglalni. A háború és az aszály miatt valóban éhínség fenyegeti az országot, és ezt az idén megválasztott elnök, Hassan Sheikh Mohamud nem fogja tudni külföldi segítség nélkül megoldani.
Fotó: MTI/EPA-ANSA/Riccardo Antimiani
