A "pacifista" Nyugat beleszeretett az orosz–ukrán háborúba
Amerika a fegyverek országa, ahol egyes államokban kis túlzással előbb tanulnak meg lőni a gyerekek, mint írni. Na, ez az Amerika sem képes lassan lőszerrel ellátni az orosz–ukrán háború poklát. Legalábbis ez a helyzet a Wall Street Journal (WSJ) legfrissebb, védelmi forrásokra hivatkozó cikke szerint. Mindeközben az elvileg örök semlegességet fogadó, most pedig a NATO-hoz csatlakozni vágyó Finnország bulis miniszterelnöke arról beszél, hogy csak Ukrajna végső győzelmével érhet véget a háború. A legbékepártibb nyugati álláspont szerint tehát nincs apelláta, nincs tárgyalás, csak totális háború. Akkor is, ha ebbe a nyugati társadalom a jelen formájában belepusztul.
Nem tudjuk, mikor ér véget a háború, de Ukrajnának nyernie kell. Nem látok más választást
– hangzott el szerdán, a Davosban rendezett Világgazdasági Fórumon. Bár azt gondolnánk, hogy ezt az amerikai fegyvergyárak egyik lobbistája átallott mondani, azonban ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk.
https://twitter.com/mariatad/status/1615366716237746176?s=20&t=PLBn_gK-fFzXBNKh3LgO1g&fbclid=IwAR0sebK1iEk_26ctk1v2tAwFufQ0U5hjJ96E0c7--u2rePv8NMCVPevDTNk
A kijelentés Sanna Marinhoz tartozik, aki nemcsak az (eddig) határozottan pacifista elveket való Finnország miniszterelnöke, hanem bulizós videóját követően a modern, bulizz, ne háborúzz politikus archetípusának lett kikiáltva. Az eddigi pacifizmus helyett azonban úgy tűnik, újabban háborúzni haladó. Még akkor is, ha ezt már nem bírja a nyugati társadalom és gazdaság.
A Wall Street Journal amerikai védelmi minisztériumi forrásokra hivatkozva arról ír, hogy az amerikai védelmi vállalatok – vagyis fegyvergyártók – nehezen tudják megfelelő ütemben feltölteni Ukrajna megcsappant háborús készleteit. A világ legnagyobb fegyvergyártó országa ugyanis képtelen olyan ütemben termelni a rakétákat és tüzérségi lövedékeket, ami szükséges lenne ahhoz, hogy a fronton elkerülhető legyen az ellátás fennakadása, Mindez a WSJ szerint arra készteti a Pentagon illetékeseit, hogy újra megvizsgálják, nem ment-e túl messzire az iparág konszolidációja.
Az amerikai fegyveripar ugyanis oligopóliummá vált, ahol az elmúlt két évtizedben összeolvadások és felvásárlások következtében a hat legnagyobb cég osztozik a Pentagon katonai felszerelésekre fordított kiadásainak többségén. Ez óriási visszaesés diverzifikációs szempontból az 1990-es évekhez képest, amikor még mintegy 50 cég versengett nagy szerződésekért.
Egy tavaly februári jelentésben a Pentagon "nemzetbiztonsági kockázatnak" nevezte, hogy egyre kevesebb és egyre kevésbé sokszínű vállalat kezében összpontosul az ipar. A kevés behemót által uralt piacon csökken a verseny és a szereplők rugalmassága, emiatt a beszerzések drágák, a projektek elhúzódnak, a gyártásban gyakoribbak a fennakadások a Pentagon szerint. Az ebből fakadó problémák napjainkban az ukrajnai háború menetére is hatással vannak. A vállalati konszolidáció pedig áttételesen a beszállítói láncok zsugorodását is magával hozta. Tehát hiába próbálnák meg a fegyvergyártó gigavállalatok felpörgetni a termelést, egyszerűen nincs beszállító, aki ki tudná szolgálni a megnövekedett alapanyagigényt. Az eddigi költséghatékonysági intézkedés a készletek apadásával nyilvánvalóan jelentős árfelhajtó hatással fognak rendelkezni. Egyszerűbben fogalmazva: a nyugati politikusok az eddigieknél is sokkal drágább fegyverekkel tömhetik ki Ukrajnát egy elhúzódó háború esetén – ha egyáltalán lesz mit leszállítaniuk.
Bármilyen döntést is hoz a Pentagon a jövőbeni felvásárlásokról, nehéz lesz megfordítani az évek óta tartó konszolidációt. A nagy repülőgép-, hajó- és rakétagyártók száma kategóriánként kettőre–háromra zsugorodott. Ráadásul a Pentagon a katonai műveleteket is egyszerűsítette oly módon, hogy a védelmi tárca kevesebb megrendeléssel fordult az elmúlt években a gyártók felé, ami természetesen szűkítette a piacot. Kiváló példa a fegyvernemek "sallangmentesítésére" a Lockheed Martin F–35 sugárhajtású vadászgépe, amely sok más típusú repülőgépet hivatott helyettesíteni egyszemélyben.
A légierő "racionalizálásához" hasonlóan, nagy hajóépítőből is csak kettő van: a General Dynamics Corp. és a Huntington Ingalls Industries Inc. Általában legfeljebb három vállalat nyújt be ajánlatot a legtöbb nagy védelmi szerződésre.
Elég nehéz versenyezni egy repülőgép-hordozóval, ha csak egyetlen létesítmény képes megépíteni
– mondta David Berteau, a Szakmai Szolgáltatások Tanácsának (Professional Services Council, egy kereskedelmi csoport) elnöke és a Pentagon korábbi felvásárlási tisztviselője.
A verseny tehát gyakorlatilag megszűnt, a piac pedig lassan képtelenné válik ellátni az orosz–ukrán konfliktust fegyverrel. Amennyiben pedig ezt a gazdasági képtelenséget a nyugati vezetők megpróbálják erővel áthidalni, annak csupán egy kifutása lehet: sokkal drágább védelmi beszerzések, amelynek mentén az elhúzódó szankciós energiaválsággal párhuzamosan súlyos gazdasági nehézségekkel találkozhatnak az Ukrajnát felfegyverző országok. Azonban ahogy Európa egyik legpacifistább országának miniszterelnöke által, a 2023-as évről szóló Gazdasági (!) Világfórumon tett kijelentéséből is látszik, a nyugati vezetők beleszerettek az orosz–ukrán háborúba, saját politikai ambícióiknak pedig az ukrán hó- és vérmezőkön keresnek táptalajt.
Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq
