Peking-Moszkva-Teherán tengelyt hoz Irán rakétatámadása?

Azt, hogy jelenleg a második hidegháborút, a harmadik világháborút (esetleg negyediket, ha Chomskynak véletlenül ebben az egyben igaza volt) vagy csak egy meglehetősen feszült nemzetközi helyzetet élünk meg, ebben az írásban nem célunk eldönteni. Az azonban tény, hogy a blokkok már felálltak, a BRICS egyértelmű gazdasági kihívója az atlantista országoknak, és a Globális Dél (ironikus elnevetés, tekintve, hogy Oroszország is a része) oldalán már katonai tömbök is szerveződnek.

Ezek a szerveződések valamivel egyértelműbbek Afrikában, ahol a franciák maradék hegemóniájának helyét a kínai tőke és az orosz zsoldosok szövetsége veszi át, de globális téren is érezhető, hogy kik állnak arra az oldalra. Vagyis velünk szembe, hiszen mi az atlantista tömb részét képezzük.

Oroszország, Kína és Irán szövetsége nem természetszerű, hiszen több olyan "forró pont" is van a világon, ahol természetes ellenfelei lennének egymásnak. Indiát azért nem említjük a "három nagy között", mert bár erejében Iránt például megelőzi, de jóval semlegesebb politikát folytat, mint Irán, szövetsége Kínával meglehetősen törékeny és leginkább azért vált a Globális Dél egyik vezérévé, mert az USA túl nagy befolyást szervezett ősellenségében, Pakisztánban.

Maradjunk tehát ennél a három országnál, és vizsgáljuk meg alaposabban, hogy mit gondolnak egymás térnyeréséről, barátságuk meglehetősen törékeny voltáról a Izrael elleni rakétacsapások tükrében.

Mit gondol Kína?

Peking hozzáállását összefoglalni jóval rövidebb, de sokkal nehezebb, mint szövetségeseiét. Kínának egyik célja, hogy a Közel-Keleten megtörje az amerikai befolyást, a térségben azonban egyelőre nem rendelkezik akkora hatalommal, mint ellenfele, ezért kivár. Izrael, mint amerikai bástya természetesen szúrja a szemét, azonban a kínai vezetés valószínűleg nem örülne annak, hogy Teherán a térség egyeduralkodójává válna.

Ennek megfelelően a kínai tömegtájékoztatás, és a hivatalos közlemények is meglehetősen visszafogottak a kérdésben. Azaz, visszafogottabbak voltak. Peking ugyanis szerdára virradó éjjeli közleményében "morális támogatásáról biztosította Teheránt", és valószínűleg nem azért, hogy szerezzenek egy jó pontot az ujguroknál. Valószínűleg a színfalak mögött már ők is kiegyeztek a Közel-Kelet felosztásáról, ha igazán forróra sikerül a balhé.

Mit mond Oroszország?

Itt sem kell nagyon a dolgok mélyére néznünk, Moszkva szintén támogatta az iráni támadást, ezzel egyértelműen jelezve, hogy kiáll a szövetségese mellett. Ennek kapcsán azt sem felejthetjük el, hogy az oroszok nagymennyiségű fegyvert vásároltak Irántól, majd nem sokkal később bejelentették, hogy ők is fegyverrel támogatják azokat, akik fegyvert adnak Ukrajnának.

Ezután a kijelentés után a jemeni lázadók hirtelen nagyon sok ballisztikus rakétához jutottak, amikkel az amerikai és brit flottát (meg jónéhány civil hajót) célozták meg. Az iráni-orosz szövetség azért érdekes, mert a Kaukázusban nem is olyan régen a két hatalom még szemben állt egymással. Most azonban már nevezhetjük őket a legközelebbi katonai szövetségeseknek, azon az oldalon.

Érdekesség, hogy ennek ellenére a hivatalos orosz csatornákon soha nem volt jellemző az Izrael elleni hangnem, sőt, Netanjahuról többször még elismerően is szóltak. Az oroszok a kommunikációs barátkozást a félhivatalos csatornáikon oldják meg, így a DD Geopolitics, valamint a főképpen orosz-ukrán háborúval foglalkozó portálok és Telegram-csatornák jelentik ki az orosz nép feltétel nélküli támogatását Irán felé.

Na és Irán?

Irán célja a muzulmán országok fölötti hegemónia megszerzése (egyelőre a Közel-Keleten, de összejöhet ez még a Francia Kalifátusban is), igaz, hogy meglehetősen lenézik az arabokat, hiszen magukat perzsaként felsőbbrendűnek tartják (igen, meglehetősen rasszisták), de az Izrael-ellenes hozzáállás nagyon jó összekovácsoló erőt jelent a saját térségükben. Irán tehát ezekre az érzelmekre támaszkodva próbálja ellensúlyozni a siíta-szunnita szembenállást és összekovácsolni a saját blokkját a Globális Délen belül.

Most akkor mi van?

A Globális Dél nem katonai szövetség. Nincsenek nyilvános szerződések, amelyek a Tengely Hatalmakhoz, vagy az Antanthoz hasonló rendszereket hitelesítenének, de azt a történelem már megmutatta, hogy ezek a szerveződések nem az aláírt papírok, hanem az érdekek mentén jönnek létre (helló Olaszország és Románia). A tegnapi támadás pedig tökéletesen jellemzi, hogy az anti-atlantista erők hogyan kezdenek egyre inkább összezárni a hasonló konfliktusok, és különösen az egyre inkább fenyegető eszkaláció kapcsán.

Fotó: MTI/EPA/Abedin Taherkenareh