Pesti Srácok

Egy zöld aktivista fókákat és teknősöket áldozott fel, hogy leszavazhasson Kamala Harrisre

Egy zöld aktivista fókákat és teknősöket áldozott fel, hogy leszavazhasson Kamala Harrisre

Most bemutatunk egy igazi zöld, woke, nagyon haladó történetet, ami szívet szorongatóan őszinte, és pont ugyanennyire képmutató, és ciki. Van egy Németországban tanuló amerikai lány, aki nagyon szeretett volna Kamala Harrisre szavazni. Ezt fondorlatos utakon járva meg is tette, csak éppen nagyon kínosan sikerült az egész, mert közben kiderült róla, hogy magasról tesz az esőerdőkre, meg a fenntarthatóságra. De ezt ő mindeközben fel sem fogta. A történet remekül rávilágít arra, hogy mennyire fogalmuk sincs ezeknek semmiről.

Lexi Harder, egy pennsylvaniai születésű fiatal nő, minden akadályt leküzdött azért, hogy leadja szavazatát Kamala Harrisre. Úgy érezte, rá mindenképpen szükség van.

Amivel alapvetően semmi baj nincs – fiatal, energikus, van küldetéstudata, és élni akart a demokratikus jogával, hogy szavazzon.

Úgy történt mindez, hogy a lány éppen Németországban él, ahol a mesterképzését végzi, így levélszavazatot igényelt, és expressz küldte el, hogy biztosan időben megérkezzen. Azonban a szavazata valami rejtélyes okból visszakerült Berlinbe. Most, ha rosszindulatú lennék, akkor azt gondolnám, hogy a demokraták rendszere azért nem fogadta be a szavazatot, mert csalásra volt éppen beállítva, de nem fogom ezt mondani, mert úgy teszek, mintha naiv lennék.

PestiSracok facebook image

Szóval Lexi ezt látva azonnal akcióba lendült, és 20 órával később már repülőre is szállt. 15 órás út után, több mint 4000 mérföldet megtéve és 875 dollárt költve végül személyesen szavazott Amerikában.

– mondta, miközben elégedetten dőlt hátra, mintha világot mentett volna.

Az anyja, Debra, meghatódva beszélt lánya “hazafiságáról,” mintha a szavazati jogért folytatott szent harc elevenedett volna meg.

Az igazság viszont megrázó és tanulságos. Lexi a klímaváltozás és környezetvédelmi kérdések miatt érzett késztetést, hogy elmenjen szavazni – nem akarta, hogy Donald Trump tönkretegye a bolygót. És ezért repülőre ült; számításaink szerint legalább száz fóka, négy bálna, hat tatu és számtalan levél vesztette életét csak azért, hogy ő szavazhasson. Kamala Harris-re.

És akkor itt inkább be is fejezem. Pedig lenne még mit kérdeznem, kedves Lexi.

A történetet nem mi találtuk ki. Itt láttuk először.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.