Pesti Srácok

Liberális demokrácia New Yorkban: Trump győzött, tehát mennie kell

Liberális demokrácia New Yorkban: Trump győzött, tehát mennie kell

Időről időre a hazánkban ideiglenesen állomásozó ellenzék szeret arról lamentálni, hogy ők el vannak nyomva, egy teljes százaléknyi támogatottságuk ellenére sem alakíthatnak kormányt. A celebvilág is látszólag velük van– már amikor nem Kubában bujkálnak a hatóságok elől–, márpedig ők mindenhez is értenek, tehát nem tévedhetnek. Ez a liberális kisebbség ujjtördelve nyünnyög demokratikus alapelvekről (pontosabban) az ő demokratikus alapjogaikról– ugyanis úgy tűnik, a demokrácia is baloldali műfaj. Mint a humor.

Amikor azonban nem sikerül kibölcsészkedni a liberális demokráciák vezérelveit, akkor jön a tüncizés, ahogy az most New Yorkban történik. Olyan jól sikerült ugyanis a DEMOKRATA párt híveinek feldolgozni a demokratikus átmenet fogalmát, hogy arra a következtetésre jutottak, hogy mivel Trump mind szavazóból, mind elektorból többet gyűjtött, egyértelmű , hogy megbukott, és mennie kell. Komolyan, ez nem vicc.

Egyébként itt most álljunk meg, tegyünk egy jogelméleti zárójelet a napi balos szürreál világába. Tehát: a liberális demokráciában a kisebbségek jogait kell védeni. A kisebbség jogait úgy tudjuk védeni, ha a többségi társadalom fölé helyezzük őket, hiszen a többségi társadalom jogrendszere egy mocskos, elnyomó patriarchátus, így akkor is ki kell emelni belőle a védett csoportot, ha annak tagjai egyébként férfiak. Mármint egyes ilyen "védett csoportoknál" kizárólag, ugyebár. Szóval többlet jogokat kell biztosítani nekik azért, hogy a többségi patriarchátussal szemben ellensúlyt képezzenek. Ehhez azonban olyan kormányzat is kell, amelyik képes magát az euroatlanti világban hagyományosan judeo-krisztoid, patriarcha többségi társadalommal szemben is ellensúlyt képezni. Tehát valójában az a liberális demokrata kormányzás, ha egy, vagy több kiválasztott kisebbségi csoport olyan vezetőket választ kollektíve egy társadalom élére, akik ezeknek a kivett csoportoknak az ideológiai alapú privilegizálására húzzák fel politikájukat. Ilyet láttunk már, nem? Annak rossz vége lett, és igazából senki sem élvezte. Aki meg mégis, az legfeljebb Sztálingrádig. Ennyit az eszmetörténeti kitekintésről.

Szóval New Yorkban, abban a liberális fellegvárban, ahol 17 millióan laknak, de csak 2,5 millióan mentek szavazni, most mintegy másfél millió Carrie Bradshaw gondolja azt hogy valójában csak New York, meg a 72 társadalmi nem létezik a világon, ennek Szentháromsága (ő személy szerint, mind a másfél millió a harmadik) körül forog az egész világ. De legalábbis Amerika mindenképp. Ezek az elkötelezett liberális-demokrata szavazók, akik miután megkérdezik, hogy jéggel, vagy jég nélkül kéred-e a moccachino-t, még ki is oktatnak a kapitalizmus bűneiről, vagy a gendertudományokról. Rosszabb esetben mindkettőről, közben beleázik a fóka- és sötétzöld barát, 62 féle kémiai vegyület által összetartott papírszívószálad is a Starbuck-os kávéba.

PestiSracok facebook image

Ezekre az ideológiai alapokra épülve próbál meg itthon sikeres üzleti modellt– akarom mondani pártot és demokráciát– építeni a baloldal aktuális műveleti területén, idehaza. New Yorkban többnyire bevándorló hátterű, meg színes frizurás arcok álltak be néhány multis felső- és középvezető mögé, és azt skandálják, hogy elegük van, nem hagyják. Ezt is ismerjük.

https://twitter.com/sav_says_/status/1855311952404509085

Egyébként a tüntetők jórészt azért vannak felháborodva, mert Trump ígéretet tett arra, hogy a Demokrata párti szavazatvásárlást, ismertebb nevén a dokumentálatlan illegális bevándorlást felszámolja. Szóval ha több szavazatod van és betartatnád a jogszabályokat, akkor náci vagy, ha ezek közül egyik sem igaz, akkor meg liberális demokrata. Még hogy az USA-nak sikerült legyőznie a világkommunizmust...

Fotó: MTI/AP/Jacquelyn Martin

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.