Pesti Srácok

Ausztriába is befújta az atlanti fuvallat a demokráciát, a választásokon győztes FPÖ elnöke alakíthat kormányt 

Ausztriába is befújta az atlanti fuvallat a demokráciát, a választásokon győztes FPÖ elnöke alakíthat kormányt 

Alexander Van der Bellen osztrák államfő vett egy nagy levegőt és úgy döntött, itt az ideje annak, hogy a választói akarat nemcsak a parlament, hanem a kormány összetételében is leképeződjön. Sajtótájékoztató tartott, ahol bejelentette, megbízást adott az új osztrák kormánykoalíció megalakítására hétfőn Herbert Kicklnek, a jobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnökének, Orbán Viktor szövetségesének, egyben a Patrióták Európáért alapítójának miután kimerítette az összes egyéb lehetőséget, de a választásokon nem győztes pártok koalíciós ügyeskedései nem vezettek sikerre.

Nyugat-Európában szinte példa nélküli, hogy a győztes párt alakíthat kormányt, amennyiben azt korábban az ellenfelei szélsőjobboldalinak bélyegezték. Alexander Van der Bellen osztrák államfő kénytelen volt a választásokon nyertes Kicklt megbízni azzal, hogy kezdjen tárgyalásokat a z Osztrák Néppárttal (ÖVP).

Persze azzal mentegette magát, hogy

PestiSracok facebook image

Való igaz, legalább tényleg nem virágesővel tiltakozott, ahogy az Anschluss ellen a legbátrabb osztrák hazafiak, hanem megpróbált összehozni egy ÖVP-SPÖ-NEOS koalíciót, nehogy az FPÖ adja a kancellárt. Hogy az új, jobb-jobb koalíció megszülessen, Karl Nehammer kancellár lemondott a pártelnöki tisztségről és az ÖVP élére az a Stocker került, aki elfogadta az FPÖ ajánlatát a koalíciós tárgyalások megkezdésére.

Ausztriában a kormányalakítási tárgyalások szombaton szakadtak meg váratlanul az ÖVP és a szociáldemokraták (SPÖ) között, miután a NEOS liberális párt előző nap meglepetésszerűen kilépett a hárompárti koalíciós egyeztetésekből. A tárgyalások azóta húzódnak, hogy az államfő októberben Karl Nehammer kancellárt bízta meg egy új kormány létrehozásával. A szeptember végén tartott választáson ugyan az FPÖ szerezte a legtöbb szavazatot, de akkor még minden osztrák politikai párt kijelentette: nem akar koalíciót kötni az általuk szélsőjobboldalinak tartott párttal. Nehammer azt az álláspontot képviselte, hogy nem fog az FPÖ vezetőjével együtt kormányozni. A kancellár múlt hétvégén bejelentett lemondása azonban más helyzetet teremtett, és az ÖVP egyik vezető politikusa, Wilfried Haslauer, Salzburg tartomány kormányzója úgy fogalmazott az ORF műsorszolgáltatónak nyilatkozva:

Az államfő és a kancellár döntéséhez az is hozzájárulhatott, hogy a közvélemény-kutatások szerint az FPÖ támogatottsága tovább nőtt a szeptemberi választás óta, miután a szavazók nem egészen értettek egyet azzal, hogy az elit felülírja a választói akaratot a morál és az Európai Unió értékeinek nevében. És az is, hogy az Egyesült Államokban nemsokára új éra kezdődik, aminek részeként az amerikai elnök nem fog szövetségesként tekinteni azokra az országokra, ahol nincsenek szabad és tisztességes választások, illetve a választások során létrejött realitásokat nem fogadja el a hatalmon lévő elit.

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.