Mi a közös a Loch Ness-i szörny és Európa versenyképessége között?
Talán az, hogy nem létezik, vagy mindkettő a tó fenekén van valahol. Most az unióellenességgel nem vádolható Euronews Business elemzése következtette ki, hogy Európa legnagyobb gazdaságával rendelkező államának egy főre jutó GDP-je súrolja a mélypontot. Olyannyira, hogy azt legfeljebb Amerika legszegényebb államához lehet mérni. A tendenciára ugyanakkor már a Draghi-jelentés is rámutatott, a meglepetést talán a leszakadás mértéke jelentheti.
Hogy mekkora eltérések vannak az amerikai, illetve az uniós tagállamok közötti, egy főre eső GDP-k között, azt tökéletesen érzékelteti a lap alábbi összehasonlítása.
Míg Mississippi 49 780 eurója és a Columbia 246 523 eurója között közel ötszörös a különbség, addig az uniós egy főre jutó GDP a bolgár 15 773 eurótól a luxemburgi 125 043 euróig terjedt, amely nyolcszoros különbséget jelent. Az uniós átlag 40 060 euró volt, míg az USA átlaga 80 023 euró (86 601 dollár).
Európa öt legnagyobb gazdasága közül Németországban volt a legmagasabb az egy főre jutó GDP, 51 304 euró, ezt követte az Egyesült Királyság 48 441 euróval és Franciaország 44 365 euróval.
Vagyis az USA legszegényebb államában, Mississippiben az egy főre jutó GDP magasabb, mint Európa vezető gazdaságaiban.
Kivéve Németországot, amely csak 1524 euróval múlja felül az amerikai államot.
Létezik azonban egy másik mutató, amely szintén érzékelteti ezt a nagy különbséget, mégpedig az úgynevezett vásárlóerő-paritás (PPP).
„A vásárlóerő-paritások megmondják, hogy egy adott mennyiségű áru és szolgáltatás hány valutaegységbe kerül a különböző országokban”
– magyarázza az Eurostat.
Ha az egy főre jutó GDP-t a PPP-khez igazítjuk, mind a számok, mind a rangsorok jelentősen megváltoznak. Az IMF szerint, amely ezeket a számokat amerikai dollárra számítja át, az USA-ban az egy főre jutó GDP 86 601 dollár, míg az EU átlaga 62 660 dollár.
Ráadásul a fenti adatokat annak függvényében kell értelmezni, hogy a legutóbbi felmérés szerint az amerikai gazdaság is lassabb növekedést mutatott a vártnál még tavaly októberben.
Akkor a tengerentúli GDP 2,8 százalékkal nőtt, miközben az elemzők 3,1 százalékot vártak.
Nincs meglepetés
Az uniós elmaradottság persze csak azoknak okoz meglepetést, akik nem hallottak a Draghi-jelentésről. A volt olasz kormányfő még szeptemberben világított rá, hogy az unió a kritikus nyersanyagok kérdésében beszállítóktól függ, és a digitális technológiák több mint 80 százalékát importálja, továbbá az EU-ban jóval magasabbak az energiaárak, mint az Egyesült Államokban és Kínában.
„Európa súlyos lemaradásban van az új technológiák terén, továbbá a legkevésbé felkészült arra, hogy megvédje magát”
– jelentette ki Mario Draghi.
Ez egybecseng azzal, hogy az amerikai és az európai uniós GDP-adatok óriási különbségét a közgazdaságtanbeli számítások adják. Az amerikai egy főre jutó GDP a szabadalmaztatott technológiák jövedelmezőségét is számításba veszi, míg az uniós nem. Ennek több oka is van, de ezek közé tartoznak a Draghi által elmondottak is.
Arról nem is beszélve, hogy az innovatív, Európában terjeszkedni kívánó vállalatokat minden szakaszban akadályozza az egységes piac és az integrált tőkepiac hiánya, ami megállítja az innováció körforgását, ahogyan arra az egykori olasz miniszterelnök is rámutatott.
Ennek ellensúlyozására csökkenteni kellene a függőségeket és be kell fektetni a biztonságba is. Kérdés persze, hogy hol lesz vége a leszakadásnak.
