Dodik, a TEK és a magyar proxyháború – Valaki nagyon nem akar békét Európában
Félreértés ne essék, nem tudjuk, mikor ér véget az orosz-ukrán háború, az azonban egyértelműen látható, hogy valamiféle kiegyezés felé közelítünk. Mégis úgy tűnik, hogy Európa nem a béke évtizedei felé tart, valaki, vagy valakik ugyanis mindent megtesznek, hogy berobbantsák az összes létező lőporos hordót. És van-e alkalmasabb hely egy új konfliktus kirobbantására, mint a Balkán?
Szinte már klisé azt mondani, hogy a Balkán Európa lőporos hordója. A kliséket azonban nem azért használjuk, mert jól hangzanak, hanem azért, mert van alapjuk, bármennyire is elcsépeltek legyenek. A jelenlegi Európai válságok egyik legsúlyosabbját, a migrációs krízist kizárólag a Nyugat-Balkánon keresztül lehet kezelni, így a térség stratégiai fontosságú, emellett azonban a szokott káosz uralkodik rajta, ahogyan már évszázadok óta. Ez éppen kapóra jön azoknak a globalista köröknek, akik nem akarják, hogy megoldódjanak Európa problémái.
A gócpont most ismét Bosznia-hercegovina, illetve azon belül is az autonóm Szerb Köztársaság. A tavalyi balhé, mikor Szarajevo többször is korlátozta a Szerb Köztársaság autonómiáját, már kishíján berobbantotta azt a bizonyos hordót, akkor a szerbek higgadtsága akadályozta meg, hogy jobban eszkalálódjon a konfliktus (érezzük ugye, hogy mekkora a baj, ha a legendás szerb nyugalomra kell számítanunk?).
Azok azonban, akik nem szeretnék, hogy Európa békés hely legyen itt nem álltak le. A héten ugyanis elítélték Milorand Dodikot, a Szerb Köztársaság elnökét. Az ítélet egy év börtön, amit valószínűleg nem kell letöltenie, hiszen Bosznia-Hercegovinában a rövidebb börtönbüntetések pénzbírsággal kiválthatóak, az igazi problémát a közügyektől és köztisztség viselésétől való hatéves eltiltás jelenti. A boszniai szerbek ezzel elvesztenék választott vezetőjüket.
Mi volt az ürügy?
Bosznia tulajdonképpen egy mandátum terület. Az országot ugyanis csak névleg vezeti a szarajevói kormány, az igazi hatalmat a nemzetközi közösség bosznia-hercegovinai főképviselője gyakorolja, akit nem a boszniaiak választanak meg, hanem az ENSZ nevez ki. Ez jelenleg Christian Schmidt. Dodikot azért ítélték el, mert "nem vette figyelembe Schmidt döntéseit". A főképviselő ugyanis gyakorlatilag korlátlan hatalommal rendelkezik az ország felett, alkotmányozó és végrehajtó jogköre is van.
A boszniai Szerb Köztársaság autonóm státuszt élvez ugyan, azonban a főmegbízott döntései rájuk is vonatkoznak. A mostani rendeletei azonban meglehetősen korlátozták volna ezt az autonómiát. Ezekkel szállt szembe Dodik, akit válaszul elítéltek. A szerbek elnökének azonban határozott válasza volt a lépésre, kijelentette:
Mától nincs Bosznia-Hercegovina. A nép támogatására van szükségem, és elmegyek a végsőkig.
Ez egy egyértelmű üzenet, a boszniai szerbek el akarnak szakadni az országtól.
Vucic, a TEK és a magyar proxyháború
Először is zárjuk rövidre a magyar baloldali sajtót bejáró hírt, mely szerint Orbán már háromszáz TEK-essel át is vette a hatalmat Bosznia-hercegovina felett. A mi a magyar különleges erőket illeti, nos, valóban vannak páran a Szerb Köztársaságban, egészen pontosan hetvenen, akik még az ítélet előtt mentek oda egy nemzetközi gyakorlati program keretében.
Erről a szerb sajtó is beszámolt, a 300 fős intervenciós alakulatról kizárólag a baloldali sajtó, forrásként pedig egy félmondatot jelölnek meg, amikor Dodik megkérdezi a parlamentben a nemzetközi gyakorlaton résztvevő alakulatókról, hogy pontosan hányan is lesznek. Nem, nem a magyar erőkről kérdezi ezt, hanem a gyakorlaton részt vevő kontingensről. Ennyit a forrásellenőrzésről, nem a magyar intervenciós erők indítanak proxyháború a Szerb Köztársaságban, hogy magyar bábállamot hozzanak létre belőle (pedig bárcsak).
Ami viszont jóval érdekesebb, az Aleksandar Vucic szerda esti látogatása a térségben, aki találkozott Dudikkal is és kijelentette, hogy "hogy Szerbia és ő maga személyesen is mindig ki fog állni a boszniai Szerb Köztársaság mellett, függetlenül attól, hogy a boszniai entitás vezetése milyen határozatot hoz a Milorad Dodik elnököt elmarasztaló bírósági ítélettel kapcsolatosan".
Mivel a szerb hadsereg már tavaly is harckészültségbe helyezte magát a koszovói rendszámtábla botrány után, így az eszkalációs veszély most különösen magas. Amellett sem mehetünk el, hogy a Dodik elleni ítéletet éppen a belgrádi tüntetésekkel párhuzamosan hozták, egyértelmű tehát, hogy a provokáció nem a boszniai szerbeknek, hanem Vucicnak szól: amíg belső feszültség van az országban, gyorsan kirobbantanak egy balhét a határon túli szerbekkel, hogy megosszák Belgrád figyelmét.
Kik azok az "ők"?
Mielőtt bárki burkolt antiszemitizmussal vádolna, a tudjukkikről jelen esetben tényleg tudjuk ki: azok az NGO-k, hálózatok és Soros-szervezetek, amiknek egyértelmű érdeke Európa (és itt nem az EU-ra gondolunk) destabilizációja. Mivel jelenleg a biztonságpolitika egyik legfontosabb lépése a Nyugat-Balkán integrációja volna, hogy hatékonyabban harcolhassunk az illegális bevándorlás ellen, így a bevándorláspárti erők egyértelmű érdeke a káosz fenntartása.
Ott van továbbá az az apróság is, hogy az orosz-ukrán háború kérdésében egyre közelebbinek látszik ha nem is a béke, de egy tűzszünet elérése, ezáltal az európai gazdaság végre lélegzetvételhez juthatna, egy újabb konfliktus azonban visszadobná a kontinenst 2022-be (csak lényegesen gyengébb gazdasági háttérrel). Emellett pedig Magyarországra is újabb csapást lehetne mérni, hiszen ha Szerbiát sikerül belekeverni egy fegyveres konfliktusba, úgy két háború közé szorulnánk, a déli határunkon gyülekező migránsok pedig újabb lendületet kapnának az ostromhoz, hiszen mivel közvetlenül a szomszédunkban zajlana a háború, nekünk is be kellene fogadnunk a menekülteket a nemzetközi jog értelmében, ahogyan tettük azt Ukrajna esetében is.
Elemi érdekünk tehát az eszkaláció elkerülése, ehhez pedig arra van szükség, hogy ne sikerüljön káoszba taszítani a Nyugat-Balkánt. Vagy legalábbis a jelenleginél nagyobba ne.
Forrás: SZMSZ, Klix; Fotó: Telegram;
