A lengyel fordulat? Két nagy politikai erő helyett itt a nevető harmadik!
Akkora hanyatláson megy keresztül a két nagy lengyel politikai tömb, hogy egy nevető harmadik formáció törhet előre. Mind Donald Tusk, mind Jarosław Kaczyński folyamatosan veszít szavazókat, ugyanis a lengyelek egyre inkább távolodnak a háborúpárti, ukránbarát állásponttól. A jelenlegi lengyel kormány képtelen biztosítani megfelelő életszínvonalat, a PiS pedig nem tudta képviselni határozottan a lengyeleket, amikor Ukrajna becsmérelte a volhíniai mészárlás áldozatait. Új lengyel időszámítás jöhet, élén egy korábbi hatszázalékos párttal, a Konfederacjával.
Egyre érdekesebb kép rajzolódik ki a lengyel politikai életben, napra pontosan két hónappal a májusi elnökválasztás előtt. A két nagy lengyel erő, a Donald Tusk vezette Polgári Koalíció (KO), valamint a Jarosław Kaczyński által fémjelzett Jog és Igazságosság (PiS) lefelé tartó tendenciát produkál a közvélemény-kutatásokban. Az Opinia24 központ által készített közvélemény-kutatása alapján jelenleg ugyan mindketten 30 százalék körüli támogatottságot élveznek, de nagyon úgy fest, nem itt fog megállni a népszerűségi mutatójuk.
Az okok nem olyan bonyolultak, mint gondolnánk.
Ahogyan azt már megírtuk, Donald Tuskék másfél éves kormányzását jól jellemzi, hogy a lengyelországi fogyasztói árak 5,3 százalékkal nőttek januárban havi leosztásban, amely 2023 decembere óta a legnagyobb emelkedésnek számít.
Nem véletlen, hogy a lengyelek többsége szegényebbnek érzi magát a tavalyi életszínvonalához képest.
A PiS pedig a nemzeti szuverenitás képviseletében bukott meg, és azóta sem bír felállni a padlóról.
Mint az köztudott, a Mateusz Morawiecki által vezetett kormány odáig ment az ukránbarátságban, hogy többen úgy tartják, nem állt ki kellő eréllyel a volhíniai mészárlás lengyel áldozatai mellett, amikor az ukránok éppen történelemhamisítást végeztek.
A PiS-kormány igyekezett úgy reagálni a mélyről jövő, a lengyel nemzeti büszkeséget a magjából kikaparni kívánó sérelemre, hogy látványos külsőségekkel szerveztek meg egy ökumenikus – katolikus és ortodox – megemlékezést, amelynek főszereplője Andrzej Duda és Volodimir Zelenszkij, a lengyel és az ukrán elnök volt.
Már a helyszín, azaz az egykor Lengyelországhoz tartozó, ma ukrajnai város Luck kiválasztásával tudatni akarták, hogy a cél a volhíniai mészárlás emlékének feledtetése lett volna. Ez viszont csak felerősítette a PiS-szel szembeni kritikákat és az ukránokkal szembeni ellenérzéseket.
Utóbbit különösen akkor lehetett megtapasztalni, amikor Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter egy pódiumbeszélgetésen a következőket válaszolta arra kérdésre, hogy Lengyelország mikor exhumálhatja a volhíniai mészárlás áldozatait:
Nincs gondunk az exhumálás folytatásával. Csak egy kérésünk van a lengyel kormányhoz, hogy tiszteljék az ukránok emlékét is.
A meglehetősen arrogáns válasz annyira kiverte a lengyeleknél a biztosítékot, hogy a szintén ukránbarát Tusk-kormány miniszterelnök-helyettesének kellett reagálnia, és nagy meglepetésre ki is állt a lengyel történelmi emlékezet mellett.
Az 1943-1945 között az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) által elkövetett volhíniai mészárlás mintegy százezer lengyel áldozatának tisztes újratemetése és a róluk való méltó megemlékezés nélkül Ukrajna nem léphet be az Európai Unióba.
– szögezte le még 2024 augusztusában Wladyslaw Kosiniak-Kamysz, aki egyúttal a nemzetvédelmi miniszteri pozíciót is betöltötte. (Azóta persze "nagy meglepetésre" változott a lengyel álláspont.)
A kiállás persze csak ideiglenesen állította meg a Tusk-kormány népszerűségvesztését, a kedvezőtlen gazdasági mutatók és az életszínvonal-esés pedig lendített rajta a lejtőn. De ne felejtsük el, hogy Tusk a két évvel ezelőtti választási kampányban belső békét ígért a lengyeleknek, ehhez képest valóságos boszorkányüldözést folytat a PiS politikusaival szemben. Nem segít a szivárványkoalíción az sem, hogy a KO koalíciós partnerei jelenleg a választási küszöb határán tántorognak.
A Tusk-kormány népszerűségvesztésével elviekben a PiS-nek kellene többletszavazatokat szereznie azoktól, akik kiábrándultak a jelenlegi lengyel kormányból.
Ám Kaczyńskiék béna kacsaként és rozzant vénemberként mozognak a jelenlegi politikai környezetben, minden egyes valótlan támadásra jobbára erőtlenül, de mindenképpen visszafogottan reagálnak, így nem csoda, ha ők is csak veszítenek a szavazótáborukból.
Helyettük egy lengyel harmadik utas párt, a Konfederacja (magyarul: Szövetség) halad dinamikusan felfelé a ranglétrán.
A lengyel koalíció sok dologban hasonlít a magyar Mi Hazánkhoz: mindkét formációt 2018-ban alapították, euroszkeptikus, háborúellenes és hol nemzeti radikális, hol konzervatív eszmét képviselnek.
De ismerve a két ország viszonyát Ukrajnához, nagy meglepetés, hogy a lengyel párt ki is hangsúlyozza ukránellenességét, szemben a magyar párttal.
Ami viszont ennél is nagyobb sokkhatást válthat ki, az az, hogy Sławomir Mentzen és Karol Nawrocki pártja ma már 19,4 százalékos támogatottságot élvez, pedig a 2023. októberi parlamenti választáson még hét százalékot sem sikerült elérnie. Ráadásul 3,2 százalékpontos növekedéssel számolhatott egy hónap alatt, ami rekord a lengyel politika történelmében.
De ha ez nem lenne elég, érdekes maga a korcsoportra való leosztás is.
Az említett felmérés szerint ugyanis ha a parlament összetétele kizárólag a legfiatalabb választói csoport, a 18-29 éves korosztályon múlna, a Konfederacja abszolút többséget szerezne.
Sőt, Sławomir Mentzen pártja a 30-39 éves szavazók körében is nyer (32 százalékos támogatottság), és csak kis mértékben, jelenleg négy százalékponttal veszít a KO-tól a 40-49 éves korosztályban.
Dinamikus növekedése nem pusztán a politikai palettán elfoglalt helyének és a két nagy párt népszerűtlenségének köszönhető.
Mentzen ugyanis egy hét alatt 18 lengyel megyét látogatott meg, és a korábbi hat helyett napi hét-nyolc választási gyűlést tart különböző településeken. Aktivitásban Mentzenék bizony lekörözik a két nagy pártot, amelyben a pártelnök fiatal kora is közrejátszik. Mentzen a harmincnyolc évével ugyanis fiatalnak számít Tusk és Kaczyński között.
Érdekes módon ugyanezt állítja a népszerű, egyébként eddig a Tusk-pártiságáról ismert liberális lap, a Rzeczpospolita is. Ha ez nem lenne elég, a lap maga vallja be, hogy a kormányzó Polgári Koalíció a polarizációra épít, amiből már elege lett a lengyeleknek.
Bár dinamikus népszerűségi növekedés ide vagy oda, a Konfederacja ugyan aligha fogja megnyerni a május 18-án esedékes elnökválasztást, ám a tendenciát elnézve annál könnyebben nyerheti meg a 2027-es parlamenti megméretést.
Kérdés, hogy tud-e újat húzni a két nagy párt két éven belül, különösen Kaczyńskiék. Ha nem, mehetnek a levesbe.
Kiemelt kép: Ukránellenes lengyel tüntetés januárban, ahol Ursula von der Leyent kaszásként ábrázolják. Egyre több lengyel szakítana a Tusk–Kaczyński-féle Ukrajna-barát politikával. Fotó: AFP/Wojtek Radwanski.