Amikor az újságíró elfelejti, hogy nem kell kémkednie – Nem titkos haditervek szivárogtak ki a The Atlantichoz
Meglehetősen szomorú, hogy napjaink "újságíróinak" jelentős része már hozzá van szokva, hogy ha kapnak valamiféle kormányzati dokumentumot, akkor az csakis titkosított ügyirat lehet, hiszen a tartótisztjeik pont azoknál a szolgálatoknál dolgoznak, akik kiszivárogtathatnak ilyeneket. Így eshetett meg, hogy mikor a The Atlantic főszerkesztője információkat kapott a Trump-adminisztrációtól egy jemeni hadműveletről egyből azt hitte, hogy titkos haditervek birtokába jutott. Nézzük a valóságot!
Tegnap jelent meg egy nagyon felháborodott cikk a The Atlanticon, melyben a főszerkesztő Jeffrey Goldberg arról számolt be, hogy "Trumpék annyira buták, hogy átadták neki az egyik titkos haditervüket", amit ő természetesen azonnal le is közölt, véletlenül sem azért, hogy a húsziknak segítsen. Goldbergnek látszólag eszébe sem jutott, hogy ő nem azon az oldalon áll, ahová a republikánus kormány szívesen küldene zárolt dokumentumokat.
És természetesen nem is így történt. A főszerkesztőt valóban hozzáadták egy zárolt Signal-csoporthoz, ahol a hadműveletekkel kapcsolatos információkat osztottak meg. A sztoriból összesen ennyi igaz. Szivárogtatásnak ez azon egyszerű oknál fogva nem nevezhető, mivel az információk olyan akciókról szóltak, melyek már megtörténtek. Goldberg azonban annyira nem volt újságíró, hogy a saját portálján megnézze, hogy vajon van-e valami újdonság abban, amit "kiszivárogtattak neki".
A csapda
Van azonban a Goldberghez eljuttatott üzeneteknek egy érdekessége: nevezetesen az, hogy hogyan beszél bennük a Trump-adminisztráció a szövetségeseiről, a NATO-tagállamokról és Egyiptomról. A csoportban megjelent bejegyzések szerint Washington ezeket "gyenge, tehetetlen potyázóknak" tartja, akik semmire nem képesek az Egyesült Államok segítsége nélkül. Goldberg pedig ezt is hűségesen leközölte.
A főszerkesztő hozzáadása a csoporthoz tehát nagy valószínűséggel egy ügyesen felépített csapda volt, melynek lényege, hogy egyrészt leteszteljék, mennyire kezeli a The Atlantic újságírója bizalmasan a hasonló értesüléseket, és hogy bemutassák a kormányzat véleményét azokról az országokról, amelyekkel együtt (kellene) harcolniuk. Nem csak az Közel-Kelet, de Ukrajna kapcsán is.
Goldberg pedig belerepült ebbe a csapdába. Nem is csoda, hiszen olyan régen hozzá vannak már azon az oldalon szokva ahhoz, hogy ha egy ügynökségtől bizalmas információt kapnak, azt kötelező leközölniük, hogy váratlanul érte, hogy újságírói munkával megelőzhette volna, hogy tátott szájjal sétáljon abba a bizonyos erdőbe.
Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok
