Párizs lett a Nyugat Bukarestje
Furcsán fordult meg a világ: míg száz éve még a románok akartak lenni a "Kelet franciái", addig napjainkra a franciák lettek a Nyugat románjai. Na nem az oldalváltási sebességüket utánozták le (egyelőre), hanem a demokráciához való viszonyukat. Így eshetett, hogy eldöntötték, ha a nép meg akar választani egy jobboldali politikust, akkor azt egyszerűen nem engedik elindulni.
A francia elnökválasztás előtt és után több cikkben is elemezgettük már a gallok és a demokrácia viszonyát, például EBBEN, ahol kifejtettük, hogy milyen szörnykoalíciót kellett összehoznia Macronnak, hogy az egyébként többséget szerző jobboldali erők ne kerülhessenek hatalomra. Az idézett cikkben külön kiemelnénk, hogy Gérald Darmanin belügyminiszter akkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a “köztársasági szokásjog” alapján a parlamenti választásokat követően a kormánynak le kell mondania. A tárcavezető ugyanakkor jelezte, elképzelhető, hogy az elnök mindaddig megtartja a jelenlegi kormányt, amíg nem sikerül egy olyan új kormányt felállítania, amely a nemzetgyűlés többségének támogatását élvezi. Ez azóta se sikerült, de Macron azóta is hatalmon van.
Most, hogy az ország éppen módszeresen leépül, a migráció már kezelhetetlen, a jelenlegi elnök éppen arra készül, hogy beszálljon egy háborúba, a koalíció meg továbbra is életképtelen, minden jel arra mutat, hogy 2027-ben Marine Le Pen nyeri az elnökválasztást. Vagyis nyerné, ha engednék indulni. A franciák ugyanis tanultak a román példából, és ha a nép olyat szavazna meg, aki a globalistáknak nem tetszik, akkor attól elveszik az indulás lehetőségét. Ennek megfelelően Le Pent is elítélték néhány koholt vád alapján, hogy még egy kicsit távol tarthassák a hatalomtól.
Brüsszel és a demokrácia
Az, hogy Románia lett a mintaország a globalista erők demokrácia ellenes harcában nem túl meglepő, de hogy pont a franciák kezdték követni őket már egy kissé humoros. Mert nézzük magát az alapvető tényt: Európában megerősödtek a szuverenista, bevándorlásellenes erők. Ez tény. Az is tény, hogy mindez nekünk magyaroknak köszönhető, ugyanis ezek a pártok az orbáni példát követik, vezetőik egytől egyig a magyar kormányfő szövetségesei.
Európában pedig választások jönnek, és a brüsszeli elit nagyon berezelt attól, hogy a nemzeti gondolkodók visszaterelik az öreg kontinenst a normalitás mezejére, ne adj' Isten, esetleg megakadályozzák, hogy belekeveredjünk egy tőlünk független háborúba. A globalista elit pedig retteg. Be van rezelve, mert az Egyesült Államokban már vesztettek, Brüsszelben utóvéd harcot vívnak, ezért sarokba szorítva sokkal elkeseredettebben küzdenek, mint valaha.
Most már a demokrácia látszatát sem akarják fenntartani. Lengyelországban sorban tartóztatják le a volt kormány tagjait, munkatársaik pedig teljesen véletlenül és persze ok nélkül meghalnak, miután öt órán át szünet és az ügyvédjük jelenléte nélkül vallatják őket (bővebben ITT). Romániában eltörlik a választások eredményét, mert olyan nyer, akit nem kedvelnek, és most itt van Franciaország, a köztársasági eszme hazája, ahol börtönbe akarják juttatni a ellenzék vezérét, a következő választás esélyesét.
Az utolsó harcra készülnek és nem sajnálnak se pénzt, se eszközt arra, hogy megvalósítsák a céljaikat. Kérdés, hogy lesz-e még hozzá erejük, hogy milyen erősek leszünk mi a következő öt évben. 2030 ugyanis egy kritikus időpont, addigra lefutnak a soronkövetkező európai választások, addigra eldől, hogy béke vagy háború.
Háború, de milyen?
Persze, arra is van esély, hogy a dolgok egy sokkal rosszabb forgatókönyvet követnek majd. A francia hadsereg magasrangú tisztjeinek egy csoportja ugyanis már négy évvel ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy az ország polgárháború felé közelít (bővebben ITT). Az általuk indított nyílt levélhez később a rendőrség tisztjei is csatlakoztak, majd Macron feljogosította az idegenlégiót (amely közvetlenül az elnöknek van alárendelve, nem a parlamentnek, és a hadügyminisztériumnak), hogy akár francia földön is bevethetőek legyenek. Igaz, itt meg kell jegyezzük, hogy Macron legalább előre megadta erre a felhatalmazást, Charles de Gaulle nem foglalkozott annak idején ilyen formalitásokkal.
Hogy a dolgok ennyire rosszra fordulnak-e azt nem tudjuk megjósolni, de reménykedünk benne, hogy nem így lesz. Ahogyan reménykedünk abban is, hogy a globalisták végül meghátrálnak, már csak azért is, mert vesztett helyzetben vannak, amit csak világégéssel tudnak megmenteni, és ennyire ők sem ragaszkodhatnak a hatalomhoz, ha van eszük. Bár, a jelek arra mutatnak, hogy nincs nekik...
Fotó: Paul Delort / Le Figaro
