Végre az óraátállítás megmaradása miatt is utálhatjuk az EU-t!
Veszedelmesen közeledik március vége, amikor a bioritmusom napokig nem fogja tudni, hogy mennyi is az idő. Legközelebb ugyanis március 30-án, vasárnap hajnalban kell 2 óráról 3 órára állítanunk az óráinkat, azaz kezdetét veszi a nyári időszámítás. Megint kevesebbet fogunk aludni egy órával. Nekem mindkét időszámítás tökéletesen megfelel egyébként, pusztán csak annyi kívánságom lenne, hogy valamelyik legyen érvényes egész évre.
Az elmúlt évtizedekben drámaian csökkent bennem az Európai Unió iránti pozitív érzelmek mértéke, de már majdnem elkezdtem jót is gondolni róluk, amikor híre jött, hogy európai szinten rendeznék ezt a problémát. Nem is tudom miből gondoltam, hogy erre képesek lesznek. A már rendezett problémák számából bizonyosan nem juthattam ilyen következtetésre, nyilvánvalóan a kóros optimizmusom miatt űzött rút tréfát velem a képzeletem, illetve az EU. Mert hát ugye természetesen törölték a projektet, nem szüntetik meg az óraátállítást.
Mások is, sokan, nagyon sokan szintén rühellik az átállítgatást, mert a szervezetüket megviseli, hogy variálnak a reggeli székelésük és az esti sörük benyakalásának időpontjával, tehát kénytelenek időről időre máskor aludni, mert a busz máskor megy és a hivatal is máskor nyit. Érdekes, ebben az esetben az EU intézményrendszere messzemenően figyelembe vette azokat a kisebbségi véleményeket, amelyekre egyébb sokkal nagyobb súlyú kérdésekben nagy ívben tenni szokott. Itt nem volt probléma a vétóval.
Mondjuk például olyan ember például biztosan nincs, akinek kívánja a szervezete az óraátállítást, aki kimenne érte színes forradalmat csinálni és "életünket és vérünket a biológiai óránk összezavarásáért" feliratú táblák alatt rohanná meg az EU Időgazdálkodási és Órarendészeti főhivatalának palotáját. Nagyon remélem nincs ilyen hivatal, de ha lenne sem lepődnék meg. Ahogy azon sem lepődnék meg, hogy abban a hivatalban valahogy megoldották volna, ne zavarodjon össze a serény munkatársak bioritmusa és ott nem állítgatnák az órákat. Például az arra való hivatkozással, hogy összezavarná a munkatársakat, hogyha nem lenne teljesen egyértelmű és világos, mennyi is az idő valójában.
Egyébként állítólag nem csak az én szubjektív érzésem, hogy az óraátállítás nem szolgálja az egészségemet, hanem a brit tudósok, sőt az igazi tudomány is kimutatta már ezt, mindenki másra vonatkozólag is. De miután úgy látszik ebben az ügyben is közösen gyakoroljuk a szuverenitásunkat a másik huszonhat állammal, ami azt jelenti, hogy a Bizottság gyakorolja helyettünk, megint jól feldolgozzák azt a traumát, hogy nekünk megint nem lesz jó. Meg sem akarom érteni, hogy milyen részérdekek miatt kell maradnia az óraátállításnak, kénytelen vagyok pusztán hatékonynak tűnő átkok próbálgatásával ellensúlyozni a traumát.
A nyári időszámításra először egyébként még az Osztrák–Magyar Monarchia idején, 1916. április 30-án tértünk át, német példa alapján. Hát mondjuk meg is lepődtünk volna ha nem német ötlet lett volna, akik azért döntöttek így, hogy kevesebb mesterséges fényt kelljen előállítani a háború alatt, és ezáltal spórolhassanak. Magyarországon például 1958–1979 közt szünetelt a dolog, de 1980-ban ismét bevezették (ugyancsak energia megtakarítási céllal) az évente kétszer történő óraátállítást. 1996 óta pedig kormányrendelet is előírja.
Vezető kép: A józsefvárosi Szent József-plébániatemplom órái Budapesten, a Horváth Mihály téren 2024. március 30-án. Másnap, március 31-én kezdődik a nyári időszámítás, az órákat hivatalosan hajnali kettőkor három órára állítják előre. MTI/Lakatos Péter
