Schmidt Mária mai vendége megjósolta a háború következményeit, rögtön putyinistát csináltak belőle
Emmanuel Todd francia történész, demográfus lesz a Schmidt Mára történész professzor által életre hívott Európa válaszúton című előadássorozat mai vendége a Várkert Bazárban. A korábban maximálisan elismert Todd tűpontosan megjósolta, hogy mi lesz az orosz-ukrán háború következménye, de mivel a véleménye nem egyezik a mainstream elgondolásával, rögtön szellemi máglyára vetették őt, Putyin lekötelezettjeként állítva be.
A francia Wikipédia például így ír Toddról:
A Szovjetunió összeomlását bemutató 1976-os The Final Fall című művével szerzett hírnevet. Számos sikeres esszét publikált, amelyek közül sok azon a hipotézisén alapult, hogy az ideológiákat, a politikai vagy vallási rendszereket a családrendszerek és a demográfiai változók határozzák meg. Az euróval, Európával, Oroszországgal és a protekcionizmussal kapcsolatos álláspontját bírálják. Emmanuel Todd oroszbarát pozíciókat tölt be, különösen az Ukrajna elleni orosz invázió idején, amely során a Kreml dezinformációjának elemeit vette fel.
ilyen könnyű tehát Nyugat-Európában a szellemi szemétdombra kerülni. Lássuk mi lehet a demográfus főbűne a mainstream szemében? A Makronóm gazdasági portál tavaly igen jó összefoglalót készített minderről:
Mit tudnunk a szerzőről? Emmanuel Todd demográfus végzettségű francia tudós, aki azóta jártasságot szerzett a történelem, a szociológia és az antropológia terén is, még az egyik első könyvében, a 25 éves korában, 1976-ban megjelent A végső bukás – Esszé a szovjet érdekszféra felbomlásáról című művében szinte pontosan megjelölte a Szovjetunió széthullását. Ebben demográfiai, politikai, gazdasági és erkölcsi okok mentén jutott el a végkövetkeztetésre, amikor a szovjet birodalom még javában „tündökölt”. A történész és demográfus legújabb könyvében a Nyugat vereségét vetíti előre. Vajon a „próféta-Todd” ezúttal sem téved? - teszi fel a kérdést a Makronóm szerzője.
Nincs elegendő fegyver, Amerika a vereségét rejtve táncol ki a háborúból
A profetikus írás után többtucatnyi könyvet publikált, a Le Figaro napilap a tavaly megjelent új kötetéről, A Nyugat vereségéről érdeklődött tőle. Ez a műve összefügg az előző kötetével, A harmadik világháború elkezdődött cíművel, amelynek az orosz–ukrán háború volt a fő témája.
A háborúnak nincs vége, de a Nyugat már nem ringatja magát abban az illúzióban, hogy lehetséges az ukrán győzelem
– fejtette ki a Le Figaro kérdésére a szerző. – Ez még nem volt mindenki számára világos, amikor az előző könyvemet írtam, de ma, a tavaly nyári ellentámadás kudarca után, és miután az Egyesült Államok és a többi NATO-ország már nem tudja elegendő fegyverrel ellátni Ukrajnát, még a Pentagon is egyetértene velem.”
Az orosz–ukrán háborúról. (Idézet a könyvből) „Hónapok teltek el, és Nyugat-Európa, amely bár nem Ukrajna fő fegyverszállítója, mégis viseli a háború fő gazdasági terhét. Az ukrán ellentámadás sikertelensége óta – amelyet nem kellő erőkkel és légi fölény nélkül hajtottak végre – tudjuk, hogy Oroszországot nem fogják legyőzni. Miért kell nekünk egy elhúzódó háború? Az európai vezetők makacssága egyre elképesztőbb, a háborús célok a valóság téves megítélésén alapulnak. Elutasítva ezt az érzelmi megközelítést, amellyel a nyugati média elvakítja néhány vezetőnket, akárcsak a lakosságot is, mégiscsak meg kell oldani egy történelmi problémát: miért van szükségük az európaiaknak – akik semmiféle katonai fenyegetéssel nem néznek szembe – arra, hogy elkötelezzék magukat egy olyan háború mellett, amely annyira ellentétes az érdekeikkel és erkölcsileg kétes célú?”
A Le Figarónak arra a kérdésére, hogy valóban Oroszország győzött-e, a szerző így válaszolt: „Az amerikaiak olyan status quót fognak keresni, amely lehetővé teszi számukra, hogy elrejtsék a vereségüket. Ám az oroszok ezt nem fogják elfogadni.”
A vereség hatásairól. „Az ukrán nacionalizmus rövid ideig tartó katonai sikerei az Egyesült Államokat egy olyan licitháborúba sodorták, amelyből nem tud kiszabadulni, mert különben azt kockáztatja, hogy nemcsak helyi, hanem globális vereséget szenved: katonai, gazdasági és ideológiai vereséget. Ebből pedig új virágok kelnének ki: a német–orosz közeledés, a világ dollármentessé válása és importválság. De egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy Washingtonban tisztában vannak ezzel. Imádkozzunk azért, hogy végül képesek lesznek békét kötni. Csak felfogják, hogy nem engedhetnek meg maguknak – és Kijev számára sem – egy újabb Saigont, egy másik Bagdadot vagy Kabult. Amerika jelenlegi szociológiai állapota azonban kizárja, hogy bármilyen észszerű előrejelzést tegyünk a végső döntésről. Ne felejtsük el, hogy a nihilizmus abszolút mindent lehetővé tesz.”
Putyin minden bizonnyal a háborús céljait az élő erővel való takarékoskodással akarja elérni, és nem sieti el a dolgot. Emellett meg akarja őrizni az orosz társadalom kiszámíthatóságát. Nem akarja remilitarizálni az országát és szeretné folytatni a gazdasági fejlődést. Ám azt is tudja, hogy demográfiailag néhány év múlva nehezebb lesz a katonai toborzás. Az oroszoknak tehát most kell semlegesíteniük Ukrajnát és a NATO-t, anélkül, hogy hagynák őket lélegzethez jutni. Ne legyenek illúzióink, az erőfeszítéseik fokozódni fognak – fejtette ki a francia tudós.
Az, hogy a Nyugat nem hajlandó meglátni az orosz stratégia logikáját, annak okaival, erősségeivel és korlátaival, általános vaksághoz vezetett.
Katonai szempontból a legrosszabb még hátravan az ukránok és a Nyugat számára. Oroszország kétségtelenül vissza akarja kapni Ukrajna területének 40 százalékát, és semlegesíteni fogja a kijevi rezsimet.
„Van egy másik valóság, mint amit a nyugati média közvetít. Oroszország kétségtelenül egy tekintélyelvű demokrácia (amely nem védi a kisebbségeit), konzervatív ideológiával, de a társadalma változik, erősen technológiai jellegűvé válik, egyre több tökéletesen működő elemmel – nyilatkozta a demográfus, hozzátéve: a szankciók lehetővé tették az ottani rezsim számára, hogy széles körű protekcionista politikát indítson el, amelyet egyedül Amerika soha nem tudott volna az oroszokra kényszeríteni. Ez jelentős előnyhöz juttatja a „világ urát” az EU gazdaságával szemben.
Az Európai Unió érdekeivel mélységesen ellentétes ez a háború
„Európa egy olyan háborúban találta magát, amely mélységesen ellentétes az érdekeivel. Ez egy önpusztító konfliktus, annak ellenére, hogy legalább harminc éven át Brüsszelből azt hirdették: az együttműködés az eurónak köszönhetően egyre bővül, Európa olyan hatalommá vált, hogy a kínai és az amerikai óriásokkal is harcba száll. Valójában az Európai Unió eltűnt a NATO mögött, amely most jobban alárendelődött az Egyesült Államoknak, mint valaha. A Berlin–Párizs-tengelyt egy Washingtonból irányított London–Varsó–Kijev váltotta fel, amelyet a skandináv és a balti országok erősítettek meg, amelyek a Fehér Ház és a Pentagon szatellit-országaivá váltak.
Az európaiak első reakciója az ukrajnai invázióra a félelem volt, amikor az országot lerohanták, ami teljesen érthető. A háború visszatérése nagy megrázkódtatást okozott. (…) A valóság betörése azonnal abszurd reakciót váltott ki, amiről azt hitték, hogy megmenti őket. Az unióban azt hitték, hogy véget vethetnek a harcoknak, pedig épp ellenkezőleg, kiszélesítették azt, belekényszerítve magukat is.”A háború megerősítette az orosz társadalom szilárdságát, de az individualista válság ott is létezik, a közösségi, családi struktúra maradványai moderátorként működnek. A teljesen nárcizmussá mutálódó individualizmus csak azokban az országokban alakul ki, ahol a család már atomizálódott, különösen az angol–amerikai világban. Oroszország a kontrollált individualizmus társadalma, mint Japán vagy Németország – ez a szerző gondolatmenete.
Merülés a fekete lyukba
Todd könyve az orosz stabilitás leírását nyújtja, majd nyugat felé haladva elemzi a bomló ukrán társadalom rejtélyét, amely a háborúban találta meg életének értelmét. Ezután áttér a volt népi demokráciákban az új oroszellenesség paradox természetére, majd az EU válságára. Ez a nyugati menetelés lépésről lépésre a világ instabilitásának középpontjába vezet minket, mint egy fekete lyukba merülés. A szerző az Egyesült Államokban a harmadik évezred kezdetén az ürességtől való félelem a semmi istenítésévé, nihilizmussá alakult át.
Todd könyvében úgy beszél Oroszországról, mint autoriter demokráciáról. Magyarázata a következő: „El kell távolodnunk a liberális demokrácia és az őrült autokrácia ellentététől. Az előbbiek inkább liberális oligarchiák, ahol az elitnek nincs kapcsolata a lakossággal. Másrészt egy másik fogalmat kell használnunk az autokrácia vagy a neosztalinizmus fogalmainak helyettesítésére. Oroszországban a lakosság többsége támogatja a rendszert, de a kisebbségeket – legyenek azok melegek, etnikai csoportok vagy oligarchák – nem védik: ez egy autoriter demokrácia, amelyet a kommunizmust eredményező orosz kommunista temperamentum maradványai táplálnak.” Fontos leszögezni, hogy a szerző számára a tekintélyelvű kifejezésnek ugyanolyan súlya van, mint a demokrácia kifejezésnek.
„Nyugati vagyok”
A „liberális oligarchák dekadenciájának kritikája” alapján azt gondolhatnánk, hogy irigyli a másik modellt – vélte a Figaro újságírója. Todd válasza következő volt:
Egyáltalán nem. Antropológus vagyok: a családi struktúrák és a politikai temperamentumok eltérését tanulmányozva elfogadtam a világ sokféleségét. Nyugati vagyok, és soha nem törekedtem arra, hogy más legyek. Anyám családja a háború alatt az Egyesült Államokba menekült, én pedig Angliában tanultam, ahol rájöttem, hogy francia vagyok, és semmi más. Miért akarnak engem Oroszországba deportálni? Úgy érzem, hogy ez a fajta vádaskodás a francia állampolgárságomat fenyegeti, annál is inkább, mert – elnézést kérek – értelmiséginek születtem. Szerény mértékben, nem anyagi értelemben, én is az oligarchia része vagyok.”
Ilyen tehát egy virtigli orosz ügynök...
A ma esti előadást, melyen Schmidt Mária történész professzor, Gulyás Gergely miniszter és Kavecsánszky Ádám, a társszervező Polgári Magyarországért Alapítvány elnöke is köszöntőt mond, a PestiSrácok.hu-n tudósítjuk.
Forrás: Markonóm.eu
