Pesti Srácok

Egy megnyert háború jobb, mint a béke

Egy megnyert háború jobb, mint a béke
Fotó: -

A befejezetlen konfliktusok évszázadában vagyunk, a második világháború óta nem igazán akarja befejezni az a fél a háborút, amely vesztésre áll, de még harcképes. És Európát leszámítva, a vesztesek mindenütt gerillaháborúra rendezkednek be, hiszen a számukra a káosz mindig jobb, mint a béke.

 A befejezetlen konfliktusok évszázadában vagyunk, a második világháború óta nem igazán akarja befejezni az a fél a háborút, amely vesztésre áll, de még harcképes. És Európát leszámítva, a vesztesek mindenütt gerillaháborúra rendezkednek be, hiszen a számukra a káosz mindig jobb, mint a béke. Irak, Líbia, Afganisztán, mindenütt a helyi lakosság hatalmas árat fizetett a be nem fejezett háborúért és a nyugat gyengeségéért. Talán nagyobbat, mintha minden rossz maradt volna a régiben. Iránban azonban még semmi sem dőlt el, a rezsim sem tudja még, hogy meddig mehet el. 

A németek részben az első világháború utáni “békeszerződések” tapasztalatai alapján harcoltak a másodikban a végsőkig. Sem a rezsimnek, sem a német nagyhatalmi álmoknak nem maradtak esélyei ezen a csodaváráson kívül. A kérdés persze mindig az, hogy a győztesek megengedhetik-e maguknak a nagylelkűség luxusát. Irán esetében is felmerül ez a kérdés. Már amennyiben persze nem a katonai határozatlanságot, vagy az egyéb szempontokat akarják eladni valamiféle békevágynak.

A jelenlegi iráni rezsim egy amerikai vereség szimbóluma, szélsőséges vallási őrültek uralma alatt, rossz demográfiával, a perzsa, államalkotó népesség aránya folyamatosan csökken az összlakosságban, jelenleg valahol 50 és 60 százalék között lehet. Atombombát is akarnak, amit persze lehet tagadni, de felesleges. Egyébként pedig ideális ellenfél mind Izraelnek, mind az USA-nak, mert Iránt nem szereti igazán senki. Sem az a arabok, sem senki más, vallási és etnikai okokból egyszerre. Ha van valami, amit az USA-nak és talán még Izraelnek is elnéznek a szunniták, persze a kötelező körök után, amikor már a háború füstje eloszlott, az Irán pacifikálása.

Ráadásul ez egy megnyerhető háború az USA számára.

Kellemesen ellenpontozza a várható ukrajnai fiaskót, az oroszokat is gyengíti, hiszen Irán az oroszok szövetségese valahol, és ha gyorsan vége van, mert a rezsim nem bírja ki a megaláztatást és nem bír a belső elégedetlenséggel, akkor az olajár is visszamegy arra szintre, ami nem annyira jó az oroszoknak.

Az USA-ban, belpolitikai célból persze addig jobbról és balról is sokan fogják az elnököt támadni ezért a támadásért. Ami nem tesz jót Trump népszerűségének, kivéve akkor, ha gyorsan rendet tud csinálni a katonai akció után. Ebben az esetben, mint már annyiszor, az amerikaiak tárgyalási készséget akartak belebombázni egy latorállam vezetőibe, és ez egyébként be szokott jönni. Lehet, hogy lesz még pár ilyen csomag, mert jó lenne ha az irániak elfogadnák az amerikaiak napirendi javaslatát is és ott még jelenleg nem tartunk.

Irán letekerésével minden közel-keleti konfliktus lángja csökken, sőt sokkal nagyobb súlya lesz az amerikaiak és az izraeliek szavának is. Trumpnak minden egyéb nagy ügyéhez demonstrálnia kell, hogy nem riad vissza a durvább megoldásoktól sem. És ennek bemutatásához jobb alany, mint a brutálisan kellemetlen iráni rezsim, nem is kell.

Talán nem teljesen lényegtelen, mert még soha nem láttam ilyet a Facebookon, hogy most a rendszer olyan videót dobott elém, amelyen két gyönyörű perzsa lány leveszi a kendőjét és demonstratíve kibontja a haját, üzenve azt, hogy az iráni fiataloknak, és a nőknek mennyire is elege van a vallási diktatúrából.

Ha az USA és Izrael pár héten belül legyőzi Iránt és látványos gesztusokra kényszeríti a rezsimet, akkor senki nem fog emlékezni a háborúra. Csak a győzelemre. Mint korábban írtam, a nyugatnak az egyik háborúját meg kell nyernie végre, mert délről és keletről nézve is egyre gyengébbnek látszik mostanában. És ne feledjük, minden őrült diktátor és diktatúra akar atombombát. Ezek  számának csökkentése már önmagában biztonságosabbá teszi a világot. Iránt nem fogják persze megszállni, de egy kisebb rendszerváltás alapvetően benne van a pakliban. 

Vezető kép: A Fehér Ház által közreadott képen Donald Trump amerikai elnök (b) és Marco Rubio amerikai külügyminiszter a washingtoni Fehér Ház titkosszolgálati komplexumában, a Situation Roomban 2025. június 21-én. Az amerikai haderő légitámadást hajtott végre Iránban, az ország urándúsító létesítményei teljes mértékben elpusztultak.
MTI/AP/Fehér Ház

 

Ajánljuk még

A patriotizmus maga a lázadás - Lajkó Fanni és Szűcs Gábor a Polbeatben

‎Polbeat 2024 december 16.
A mai világ arról szól, hogy egyáltalán ne legyenek nemzetek, ebben pedig a patriotizmus eszméje maga a lázadás. Nemigen maradt olyan uniós tagállam, ahol annyira hazaszeretők az emberek, mint mi, magyarok. Szerencsések vagyunk, hiszen Nyugat-Európában már kevert a társadalom, s lényegében nincs az embereknek nemzettudata - mondta a Polbeat című műsorunkban Lajkó Fanni, jogász az Alapjogokért Központ elemzője, aki másik vendégünkhöz, Szűcs Gábor jogász-elemzőhöz hasonlóan a Nemzeti Ellenállás Mozgalom alapító tagja. Szűcs Gábor ugyanerről így fogalmazott: nem elég önmagában, ha politikusok állnak ki egy ügy mellett, "nekünk is meg kell mutatni, hogy mi a fontos, mert a mi életünkről van szó". Huth Gergely kérdéseire elhangzott az is: Magyar Péter csak epizódszereplő lehet, előbb-utóbb el fog bukni és ezt ő is érzi.

Éles lőszerek és beütött, csuklyás alakok a tévészékház ostrománál – Császár Attila volt a Polbeat vendége

‎Polbeat 2023 március 11.
Hiába híresztelték az ellenkezőjét, azaz, hogy a 2006. szeptember 18-i tévéostrom idején a Hír TV és a mögötte állók szándékosan irányították a tömegeket, valójában mi oda mentünk, ahol a drámai események zajlottak, még a közvetlen feletteseinkkel sem volt idő egyeztetni róla. Gyűjtöttük az információkat az utca történéseiről, megvolt a technikánk, hogy ország-világ élőben követhesse azokat, tehát (sajnos egyedüliként a magyar médiában) a munkánkat végeztük – mondta a Polbeatben a Nézőpont Intézet Jótollú Magyar Újságíró-díjával frissen kitüntetett Császár Attila, aki az MTVA-nál, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél végzett bő három évtizedes riporteri, szerkesztő-műsorvezetői munkájával érdemelte ki a kuratórium elismerését. Huth Gergely a műsorban lejátszotta azt az először a PestiSrácok.hu-n bemutatott, drámai belső rádiófelvételt, amelyen a lángoló tévészékházban minden bizonnyal szándékosan magukra hagyott rendőrök kiabálnak kétségbeesetten. Császár Attila válaszul kifejtette sok év oknyomozó riporteri munkája révén megalkotott teóriáját Gyurcsányék akkori, ördögi tervéről. Stefka István pedig a közös médiaháborús élményeket elevenítette fel "Csaszival", hiszen mindketten megtapasztalták, hogy milyen a sajtószabadság "balliberális" módra, amikor 1994-ben a visszatérő MSZP–SZDSZ-hatalom úgy rúgatta ki őket azonnali hatállyal a Magyar Televízióból, hogy még a hivatalos vezetőváltást sem várták ki.