Pesti Srácok

Egy megnyert háború jobb, mint a béke

Egy megnyert háború jobb, mint a béke
Fotó: -

A befejezetlen konfliktusok évszázadában vagyunk, a második világháború óta nem igazán akarja befejezni az a fél a háborút, amely vesztésre áll, de még harcképes. És Európát leszámítva, a vesztesek mindenütt gerillaháborúra rendezkednek be, hiszen a számukra a káosz mindig jobb, mint a béke.

 A befejezetlen konfliktusok évszázadában vagyunk, a második világháború óta nem igazán akarja befejezni az a fél a háborút, amely vesztésre áll, de még harcképes. És Európát leszámítva, a vesztesek mindenütt gerillaháborúra rendezkednek be, hiszen a számukra a káosz mindig jobb, mint a béke. Irak, Líbia, Afganisztán, mindenütt a helyi lakosság hatalmas árat fizetett a be nem fejezett háborúért és a nyugat gyengeségéért. Talán nagyobbat, mintha minden rossz maradt volna a régiben. Iránban azonban még semmi sem dőlt el, a rezsim sem tudja még, hogy meddig mehet el. 

A németek részben az első világháború utáni “békeszerződések” tapasztalatai alapján harcoltak a másodikban a végsőkig. Sem a rezsimnek, sem a német nagyhatalmi álmoknak nem maradtak esélyei ezen a csodaváráson kívül. A kérdés persze mindig az, hogy a győztesek megengedhetik-e maguknak a nagylelkűség luxusát. Irán esetében is felmerül ez a kérdés. Már amennyiben persze nem a katonai határozatlanságot, vagy az egyéb szempontokat akarják eladni valamiféle békevágynak.

A jelenlegi iráni rezsim egy amerikai vereség szimbóluma, szélsőséges vallási őrültek uralma alatt, rossz demográfiával, a perzsa, államalkotó népesség aránya folyamatosan csökken az összlakosságban, jelenleg valahol 50 és 60 százalék között lehet. Atombombát is akarnak, amit persze lehet tagadni, de felesleges. Egyébként pedig ideális ellenfél mind Izraelnek, mind az USA-nak, mert Iránt nem szereti igazán senki. Sem az a arabok, sem senki más, vallási és etnikai okokból egyszerre. Ha van valami, amit az USA-nak és talán még Izraelnek is elnéznek a szunniták, persze a kötelező körök után, amikor már a háború füstje eloszlott, az Irán pacifikálása.

Ráadásul ez egy megnyerhető háború az USA számára.

Kellemesen ellenpontozza a várható ukrajnai fiaskót, az oroszokat is gyengíti, hiszen Irán az oroszok szövetségese valahol, és ha gyorsan vége van, mert a rezsim nem bírja ki a megaláztatást és nem bír a belső elégedetlenséggel, akkor az olajár is visszamegy arra szintre, ami nem annyira jó az oroszoknak.

Az USA-ban, belpolitikai célból persze addig jobbról és balról is sokan fogják az elnököt támadni ezért a támadásért. Ami nem tesz jót Trump népszerűségének, kivéve akkor, ha gyorsan rendet tud csinálni a katonai akció után. Ebben az esetben, mint már annyiszor, az amerikaiak tárgyalási készséget akartak belebombázni egy latorállam vezetőibe, és ez egyébként be szokott jönni. Lehet, hogy lesz még pár ilyen csomag, mert jó lenne ha az irániak elfogadnák az amerikaiak napirendi javaslatát is és ott még jelenleg nem tartunk.

Irán letekerésével minden közel-keleti konfliktus lángja csökken, sőt sokkal nagyobb súlya lesz az amerikaiak és az izraeliek szavának is. Trumpnak minden egyéb nagy ügyéhez demonstrálnia kell, hogy nem riad vissza a durvább megoldásoktól sem. És ennek bemutatásához jobb alany, mint a brutálisan kellemetlen iráni rezsim, nem is kell.

Talán nem teljesen lényegtelen, mert még soha nem láttam ilyet a Facebookon, hogy most a rendszer olyan videót dobott elém, amelyen két gyönyörű perzsa lány leveszi a kendőjét és demonstratíve kibontja a haját, üzenve azt, hogy az iráni fiataloknak, és a nőknek mennyire is elege van a vallási diktatúrából.

Ha az USA és Izrael pár héten belül legyőzi Iránt és látványos gesztusokra kényszeríti a rezsimet, akkor senki nem fog emlékezni a háborúra. Csak a győzelemre. Mint korábban írtam, a nyugatnak az egyik háborúját meg kell nyernie végre, mert délről és keletről nézve is egyre gyengébbnek látszik mostanában. És ne feledjük, minden őrült diktátor és diktatúra akar atombombát. Ezek  számának csökkentése már önmagában biztonságosabbá teszi a világot. Iránt nem fogják persze megszállni, de egy kisebb rendszerváltás alapvetően benne van a pakliban. 

Vezető kép: A Fehér Ház által közreadott képen Donald Trump amerikai elnök (b) és Marco Rubio amerikai külügyminiszter a washingtoni Fehér Ház titkosszolgálati komplexumában, a Situation Roomban 2025. június 21-én. Az amerikai haderő légitámadást hajtott végre Iránban, az ország urándúsító létesítményei teljes mértékben elpusztultak.
MTI/AP/Fehér Ház

 

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.