Bizarr választás Japánban: A semmiből tarolt a Trump-párti YouTube-mozgalom
Ishiba Shigeru japán kormányfő
Komoly presztízsveszteséget szenvedett a néhány évet leszámítva hetven éve „uralkodó” Liberális Demokrata Párt, amely 2024. októberi alsóházi választás után elvesztette többségét a felsőházban is vasárnap. Kihívója nem más, mint a Trump által inspirált Sanseito, amely tizenötször jobb eredményt ért el, mint az előző voksoláson, diktálja a politikai teret és lepereg róla még a szokásos „oroszbarát” jelző is. Évtizedes „demokratauralom” ide vagy oda, a japán hagyomány és tisztelet mintha kezdene átfordulni a japán kormányfő Ishiba kárára, aki most először nézhet szembe egy esetleges bizalmatlansági indítvánnyal.
Mondjuk úgy, nem sokszor fordul elő, hogy a világsajtó címoldalai tele vannak a japán felsőházi választás eredményével. Japán kétkamarás parlamentje 2024 októbere után ismét választott, ezúttal a felsőház tagságára derült fény a hétvégén. Amolyan kiskegyedi fordulattal kijelenthető, az eredmény mindenkit meglepett. Bár a baloldali-liberális pártok továbbra is dominálnak a kétkamarás országgyűlésben, de már nem annyira, mint az elmúlt évtizedekben.
Erősödő jobboldal Japánban
A Reuters tudósítása szerint a japán Liberális Demokrata Párt és koalíciós partnere, a szintén liberális Komeito kormánykoalíció elvesztette irányítását a felsőházban, ami tovább gyengítette Ishiba Shigeru miniszterelnök hatalmát, mivel nem sikerült elérni a többséghez szükséges ötven mandátumot a 248 főből álló grémiumban. Hasonlóan nem hozott áttörést ez a választás az ellenzék legnagyobb pártjának, az Alkotmányos Demokrata Pártnak, amely 22 hellyel a második helyen végzett.
Ezzel szemben a jobboldali, globalizáció-, bevándorlás- és LMBTQ-ellenes Sanseito viszont a legnagyobb nyertesének érezheti magát. A korábbi egy mandátumot 15-re növelte. Sok tényező mellett olyan szlogenekkel, minthogy „Nekünk Japán az első!” és „Le a liberális hegemóniával!”
Azzal kritizáltak minket, hogy idegengyűlölő és diszkriminatív csoport vagyunk. A közvélemény rájött, hogy a média tévedett, és Sanseitónak igaza volt. A Nekünk Japán az első! szlogen a globalizmussal szembeni ellenállás révén a japán nép jólétének újjáépítésére irányuló vágyat hivatott kifejezni
– mondta Sohei Kamiya, a Sanseito Párt vezetője.
Bár könnyedén kikövetkeztettük volna magunktól is, Kamiya azért egyértelművé tette, hogy a 2020-ban, azaz a koronavírus-járvány időszakában megalakult párt szlogenjét Donald Trump inspirálta.
Az a Donald Trump, akivel kulcsfontosságú lesz tárgyalnia Ishibának, ugyanis a Washingtonnal kötött vámegyezmények augusztus elsején lejárnak.
Vagyis nem sok ideje maradt a japán miniszterelnöknek, hogy az egyébként is válságban lévő ország gazdaságát ne taszítsa még mélyebbre. Így a japán kormány úgy kezdte 2025-öt, hogy évtizedek után most először nem ő diktál: tavaly októberben a nagyobb befolyással bíró alsóházban is elvesztette többségét, folyamatosan és drasztikusan nő a Japánban alapételnek számító rizs ára, ami elégedetlenséget szül a társadalomban, illetve egy olyan politikai párt „irányítja”, amely még csak most alakult meg és papíron jóval kisebb a támogatottsága. A Sanseito létezése előtt ugyanis szóba sem került a közéletben a bevándorlás és annak problémája. Ám amint megalakult a magyar fogalmaink szerint is jobboldalinak nevezhető párt, és hozta be magával a bevándorlásellenes szemléletet a parlamentbe, az októberi képviselőházi választások előtt az Ishiba-kormány bejelentett egy új munkacsoport létrehozását, amelynek célja a külföldiek által elkövetett bűncselekmények elleni küzdelem lett. Koalíciós partnere, a Liberális Demokrata Párt szintén bejelentette a „zéró illegális bevándorló” politikáját.
Most pedig Ishiba annak is örülhet, ha nem bukik bele azonnal egy esetleges bizalmatlansági indítványba, amelyet ellenfelei – a kormánypártok gyengülése miatt – könnyen megszavazhatnak.
Mondhatnánk, hogy ebben semmi új nincs, szerte a világban előfordul, hogy ellenzéki kihívó diktálja a politikai kommunikációs teret egy bizonyos időintervallumban az aktuális kormánypárt helyett. Japán viszont nagyon különleges ilyen szempontból, és ehhez elengedhetetlen nemcsak az ország politikatörténetének, de a japánok társadalmi mentalitásának ismerete is.
A beszéd, ami elvette a japánok hitét
Ugyanis Japán nemcsak a második világháborút vesztette el 1945-ben, de évszázados politikai berendezkedését és a császárságba vetett hitét is. A japánok egészen Hirohito legendás beszédéig félistenként tisztelték a mindenkori uralkodókat, gyakorlatilag Japán létezésétől kezdve, és megkérdőjelezhetetlen volt a császárok hatalma. Hirohito azonban a világháború elvesztése után, amerikai nyomásra kiállt népe elé – amit korábban az elszigeteltség hagyománya miatt egyik uralkodó sem tett meg –, és kijelentette, nem isten, hanem ugyanolyan ember mint alattvalói. Mindezt úgy, hogy a Hirohito nem jelent mást, mint „élő istent.” A japánok akkorát csalódtak a beszédet követően, hogy az 1947-es új alkotmány megszületésétől kezdve – amelyben szintén amerikai nyomásra zsugorították a császár hatalmát, és az államhatalom legfőbb szervének a kétkamarás parlamentet tették – megszületett egy új hagyomány. Kizárólag jobboldali-liberális keveredésű, magyar szemmel nézve inkább liberális pártokat szavaztak meg kormánypártnak, közülük is elsősorban az 1955-ben alakult Liberális Demokrata Pártot (LDP) találták a legalkalmasabbnak, amely megalakulása óta négy év (1993–1994 és 2009–2012-ig terjedő időszakok) kivételével folyamatosan kormányzott Japánban.
Tudni kell, hogy formálisan hiába liberális nevében a vezetés, az ország gazdaságilag egyértelműen kapitalista, de egyben konzervatív is, azaz a japán cégeket helyezi előtérbe, amikor növelni akarja a beruházási kedvet. A párt ápolja a császárság intézményét, és ideológiai háborúkba sem kezd alapvetően.
De egy valamiről csúnyán megfeledkezett, ami miatt a hegemóniája is veszélybe került. Ez pedig a filippínói vendégmunkások által okozott probléma.
Ahogyan a legtöbb országban, úgy Ázsiában is óriási veszélyt jelentenek a vendégmunkások megjelenése, akik lent tartják a munkabéreket, miközben japán fiatalok tömege költözik Európába vagy az Egyesült Államokba.
Az importköltségek az egekbe szöktek a japán valuta, a yen váratlan gyengülése miatt. A japán importra már most is 10 százalékos vám vonatkozik, míg az autóipar – amely a munkahelyek nyolc százalékát adja – 25 százalékos vámmal küzd.
A múlt heti gyenge exportadatok, amelyek az Egyesült Államokba irányuló autószállítások zuhanórepülését mutatták, fokozták a félelmeket azzal kapcsolatban, hogy Japán technikai recesszióba süllyedhet.
Japánban akkora lett a zűrzavar, hogy az évszázadokig megrendíthetetlennek gondolt erős hit 1945 után nyolcvan évvel később ismét megroppan, és megszakadni látszik egy újabb hagyomány. Pedig a japánokat két fogalom szorosan összeköti: a hagyomány és a tisztelet. Ez pedig a parlamenti voksolásokon is visszaköszönt. Egészen idáig.
A menetrendszerű támadás
Az LDP lehetséges bukása most kétségbeesést váltott ki a liberális világsajtónál. Ugyanis az LDP bár nem volt klasszikus értelemben vett balliberális formáció, előszeretettel működött együtt kormányzása során a fősodratú japán pártokkal, köztük egy kommunista mozgalommal is.
A The Guardian például azt írta, a japánok bármelyik pillanatban lecserélhetik „évtizedek óta bevált pártjukat” egy „YouTube-csatornából kinőtt populista” formációra. A Donald Tusk-párti Rzeczpospolita pedig azzal igyekezett csökkenteni a Sanseito vezetőjének reputációját, hogy azt közölte, Kamiya a párt alapítása előtt csupán egy bolthálózat működtetéséért volt felelős és angolt oktatott középiskolákban, mielőtt „beleszeretett volna Trumpba.”
Azzal is támadták a Sanseitót, hogy kapcsolatban áll az orosz állami médiával. Mindezt arra alapozták, hogy az egyik jelöltjük, az egyet nevet használó Saya valóban interjút adott az egyik orosz médiumnak, a Szputyniknak, de Kamiya elmondta, mindez a párt tudta nélkül történt, és Saya már nem tagja a Sanseitónak. Mivel Japán – bár az Európai Unióval szemben kimarad Ukrajna mindennapi éltetéséből – politikai értelemben nem szívleli az oroszokat, így kisebb csoda, hogy nem ment rá a támadás és vele együtt a társadalmi felháborodás a jobboldali párt népszerűségére.
Ám nagy kérdés, hogy mire viheti Japánban a Sanseito.
Minél erősebb lesz, annál több támadásra számíthat a fősodratú médiától.
Jóllehet, az ország ettől függetlenül sem fog engedni két megkérdőjelezhetetlen fogalmának, a tiszteletnek és a tradíciónak. Így az LDP-n múlik, hogy a párt hagyományos uralma megmarad-e vagy jön egy új párt, aminek kormányra kerülése válhat hagyománnyá a japánok szemében.
