Vérig sértődött a Tusk-párti lap, amiért nem a kedves vezetőjüket hívták meg a Fehér Házba
Nem könnyű meg nem értett lengyel kormányfőnek lenni, aki "kiváló diplomáciai érzékkel" bír, de a világ vezetői valamiért nem tartják túl sokra. Nyilván érthetetlen, hogy miért nem ő ment Washingtonba. Legalábbis a Rzeczpospolita nem érti.
A jelek szerint nem tudja még mindig megemészteni a Rzeczpospolita, hogy nem Donald Tuskot, hanem Karol Nawrockit hívta meg a Fehér Házba Lengyelország képviselőjeként, a többi európai képviselővel és Volodimir Zelenszkijjel együtt.
A nemrég hivatalába iktatott lengyel elnököt most azzal támadja a lengyel lap, hogy a Donald Trumppal folytatott megbeszélésen „nem volt elég kemény” Vlagyimir Putyin politikájával szemben hétfőn, és szürkének mutatkozott az olaszok vagy a németek mellett. Ennél is tovább mentek a szerzők, ugyanis azt találták mondani, hogy Trump „olyanokra volt kíváncsi, akik ismerik Vlagyimir Putyin politikáját”, utalva arra, hogy még inkább Ukrajna-pártinak kellett volna lennie a lengyel „küldöttnek.” Persze felmerülhet a költői kérdés, hogy akkor miért éppen Nawrockit hívták meg Washingtonba? Bizonyára örök rejtély.
„Lengyelország, az Oroszországgal szomszédos ország, amely a NATO-ban relatíve a legtöbbet költi védelemre, évekkel ezelőtt figyelmeztetett Putyin imperialista őrületére. Ezek az előnyök lennének a belépőjegyek a Trumppal folytatott tárgyalásokon való részvételhez”
– mantrázta a Rzeczpospolita.
Az ilyen és ehhez hasonló megállapítások mellett a Tusk-párti lap annyira nem bízta a véletlenre, hogy egy sor cikket szentelt Nawrocki lejáratására. A legerősebb pillanata az volt a támadásoknak, hogy a Rzeczpospolita sérelmezte, az elnök nem arra helyezte a hangsúlyt, hogy „biztonsági garanciákat” kérjen, miközben hát küldi lengyel csapatait Ukrajnába, hanem „három generációval ezelőtti” történelmi tragédiákról beszélt. Amit ugye nem szabad, még a végén kiderülne, hogy Ukrajna sem ma született bárány.
„Karol Nawrocki még mindig nagyon rövid politikai pályafutása során nem kevesebb hibát követett el az ukrán ügyekben. Kijevvel való kapcsolatának középpontjába három generációval ezelőtt történt tragédiát, Volhíniát helyezte. Más szóval, fontosabbnak tartotta a Konföderáció ukránokkal szkeptikus választóinak kegyeinek elnyerését, mint hogy stratégiai szempontból gondolkodjon az ország érdekében. Az elnök látóköre túl szűknek bizonyult”
– írta a lap.
Ne is említsük, hogy ezek „a buta,” „fránya” történelmi sérelmek nem pusztán begyógyíthatatlan traumák, amiket el kellene felejteni.
Ne is említsük, hogy Kijev a mai napig nem ismeri el népirtásnak a volhíniai mészárlást, nem engedi a tömegsírok feltárását, vagy hogy továbbra is nemzeti hősnek tekintik Sztyepan Banderát, aki nagymértékben felelt ezért a népirtásért!
Bezzeg Tusk!
„[Donald Tusk] legalább megállapodott a lengyel álláspont alapvető pontjaiban arról, hogy elutasít minden erőszakos határmódosítást Európában. Azonban még sok ilyen jellegű, sokkal gyorsabban végrehajtott kezdeményezésre lesz szükség ahhoz, hogy Lengyelország visszatérjen a tárgyalóasztalhoz, ahol Európa sorsa dől el!”
Nahát, hirtelen a Tusk-féle lengyel kormánynak fontosabb lett a tárgyalóasztal, mint a háború folytatása? Pont ezt mutatja az a kijelentés is, hogy Ukrajnának mindent vissza… Igazi diplomata!
Kiemelt kép: MTI/Máthé Zoltán
