Antiszemitizmus, saría és woke-ellenesség - Ki Shabana Mahmood?
Rengeteget tesz Nagy-Britannia azért, hogy országa egyszersmind elmuszlimosodjon. Egy ismeretlen származású muszlim nőt, Shabana Mahmood-ot belügyminiszternek nevezte ki Keir Starmer kormányfő, aki már tavaly hűséget fogadott a Koránnak, és több Izrael-ellenes terroristát támogatott. Ennek ellenére egyházi szervezetek sora támogatja őt, antiszemitizmusa ellenére is. Kinevezése egyúttal a woke-kurzus végét is jelzi.
Nem akármilyen változás áll be a brit kormányban, most egy muszlim nő veszi át a belügyminisztériumot a radikális baloldali Keir Starmer kormányában. Shabana Mahmoodnak azonban nem lesz idegen a kormánytagság, előtte egy évig az igazságügyi államtitkári tisztséget töltötte be, hogy ezzel párhuzamosan elnyerje a lordkancellári titulust is Nagy-Britanniában.
De mit is kell tudni erről a Mahmoodról? Eleve árulkodó, hogy a nőről csak a születési dátumát lehet tudni, ám semmi információ nincs arról, hogy hol látta meg a napvilágot, csupán annyi ismert róla, hogy pakisztáni bevándorlók gyermeke. Az viszont biztos, hogy nemcsak nevével képviseli majd a muszlimokat.
Többször lenyilatkozta, hogy
- az iszlámot tekinti vezetésének alapjául,
- 2024 júliusában a Királyi Bíróságon a Koránra tette le hivatali esküjét,
- és Izrael-ellenes csoportokkal ápol jó viszonyt, köztük Hamász-párti szervezetekkel, így a terrorszervezetnek nyilvánított Palestine for Action-nel is.
Mindemellett közreműködött a 2012-ben terrorcselekmény kísérlete miatt 16 évre elítélt Mohammed Shahjahan szabadon engedésében.
És ha már antiszemitizmus: zsidóellenességét nemcsak a palesztinpárti szervezetekkel való kapcsolat mutatja. Az osztrák Exxpress lap szerint Shabana Mahmood a közösségi médiában a Ramadán végét jelző "Eid Mubarakot" kíván hívő társainak (amely magyarul áldott ünnepeket jelent), emellett viszont „Boldog karácsonyt" és "Kellemes húsvétot" is kívánt már a keresztényeknek. Még a buddhistákat is "Boldog holdújévvel" köszöntötte az államtitkár idén január 29-én, a kígyó új holdévének kezdete alkalmából. Ebből a sokszínű kultúrából csak a zsidó köszöntés hiányzik.
Bár utóbbi valóban apróságnak tűnik, ne felejtsük el, hogy a brit politika egyre gyorsabban iszlámosodik el: Londonban Sadiq Khan harmadik ciklusát tölti polgármesterként, sőt, a muszlimok több mint húsz éve ülnek a képviselőházban.
Zsidó szervezetek a Shabana Mahmood-féle antiszemitizmus mellett
A legkétségbeejtőbb azonban az, hogy a brit zsidó közösségek egyenesen szolidaritást vállaltak Mahmood iránt. Olyan szinten, hogy az egyik legnagyobb brit zsidó szervezet, az Antisemitism Policy Trust igazgatója, Danny Stone is csatlakozott Mahmood védelmére.
„Kedves, figyelmes és támogató volt minden vele való találkozásom során, beleértve az összeesküvés-elméleti antiszemitizmus súlyos kérdéseit is. Könyörtelenül bántalmazták, és megérdemel némi kedvességet”
– állította Stone.
A látványos szolidaritáshullám alapja ugyan lehet félelem vagy előremenekülés is, remélve, hogy a belügyminiszter is viszonozza a szolidaritást a zsidók felé. Ám utóbbira ne igyunk előre: Mahmood többször kezdeményezte igazságügyi államtitkárként a saría jog bevezetését, egyelőre sikertelenül. Belügyminiszterként viszont több esélye van az iszlám esszenciájának érvényesítésére.
De hogy érezzük, mennyire nincs ellenállás az elmuszlimosodásra Nagy-Britanniában, keresztény oldalról is érkezett támogatás Mahmood felé – nem is akármilyen. Az ökumenikus keresztény blog, a "Deep Church" publikált egy cikket "Shabana Mahmood védelmében" címmel, amelyben a lelkészt és lordkancellárt "bátor, becsületes és rátermett politikusként" dicsérték.
„Mélyen gondolkodik, és bölcsen és bátran cselekszik. Több olyan hívő férfira és nőre van szükségünk, mint ő”
– áll az írásban.
Egyházak erkölcsi összeomlásai
Fontos leszögezni, hogy a brit katolikus egyházak és zsidó közösségek mára már liberálissá vedlettek, legalábbis ennek jeleit mutatják a részükről elhangzó nyilatkozatok. Az utóbbi időben ugyanis egyre több jobboldali egyházi, politikai vagy civil kezdeményezést neveznek egyenesen „nácinak” – csakhogy nekünk, magyaroknak is felcsendüljön egy pillanatra a kilencvenes évek „fasisztázása.”
Ezek után nem csoda, hogy az egyházi – köztük zsidó – szervezetek már nem mutatnak fenntartásokat a muszlimokkal való kapcsolatfelvétellel kapcsolatban, még akkor sem, amikor antiszemitákat bálványoznak, mint például az egykori török miniszterelnököt és vallási vezetőt (hodzsát), Necmettin Erbakant. Hatása jelenleg akkora a szigetországban, hogy tucatjával árusítják minden boltban a könyveit, állandóak a róla szóló megemlékezések, többször kezdeményeztek Londonban és más angol nagyvárosban utcát elnevezni róla.
A probléma elsősorban abból adódik, hogy Erbakantól olyan könyveket is engedélyeznek árusításra a rendezvényeken, amelyekben az iszlám világuralomért folytatott dzsihádot minden muszlim kötelességének nyilvánítja.
Vele omlik össze a wokeista kurzus
Visszatérve Mahmoodra, azzal, hogy a baloldali Starmer őt nevezte ki (az egyik) tárcavezetőnek, azt is mutatja, hogy a woke kezd összeomlani brit földeken.
Mahmood ugyanis kinevezése előtt is nyilvánosan ellenezte az asszisztált öngyilkosságról, azaz az eutanáziáról szóló törvényt:
„Muszlimként rendíthetetlenül hiszek az emberi élet szentségében és értékében. Nem hiszem, hogy a halálnak az állam által nyújtott szolgáltatásnak kellene lennie”
– mondta tavaly.
Mahmood állást foglal az LMBTQ-kérdésekben is. A nemek közötti sokszínűségről szóló vitában a Harry Potter-regények szerzője, J.K. Rowling oldalára állt, akit az LMBTQ közösség kritikáinak özöne ért, mert úgy vélte, hogy csak két nem létezik. Mahmood azt mondta, hogy teljes mértékben osztja Rowling nézetét, miszerint „a biológiai nem valós és megváltoztathatatlan”, és hogy a szerző „vezető szerepet játszik a harcban ezen a területen”.
Legújabban pedig első belügyminiszteri intézkedéseként egyrészt megállítaná az illegális migrációt. Akár úgy is, hogy a vízumkiadás felfüggesztésével is fenyegetné azokat az országokat, amelyek nem működnek együtt a migránsok visszafogadásában. Másrészt a szexuális erőszakolókat vegyi kasztrálással büntetné, amelyről ITT írtunk.
Ahhoz képest, hogy a brit Munkáspártban őt tekintik a jövő vezetőjének, mindezek erős kijelentések, és az is nagy kérdés, hogy ha ezeket komolyan gondolja, át tudja-e vinni baloldali pártján keresztül javaslatait. Egy dolgot zárásként mindenképpen elmondhatunk: úgy tűnik, Nagy-Britannia konzervatív gyökereihez történő visszatérése nem sikerül muszlimok nélkül, pedig meg kellene/kellett volna próbálni.
Kiemelt kép: Facebook/Shabana Mahmood.
