Míg Zelenszkij csapásai Magyarország energiaellátását veszélyeztetik, addig Trump nem akar magyar érdekeket sérteni
Donald Trump amerikai elnök nemcsak beszédet mondott az ENSZ-közgyűlésen, hanem találkozott Zelenszkij ukrán elnökkel is, akivel megint szót ejtettek arról, hogy Magyarországnak le kellene válnia az orosz energiáról. Noha ezzel Zelenszkij egyik legmerészebb álma válna valóra, persze, a háború menetén nem sokat változtatna, hiszen mi, és ezt Trump is tudja , Kínához vagy Indiához képest kis tétekben "játszunk", csakhogy utóbbiakra – ahogy azt az elmúlt hónapok is megmutatták - az Egyesült Államoknak és Európának nulla ráhatása van. Tehát marad Magyarország és Szlovákia vegzálása, akiket le kell szoktatni a "káros szenvedélyükről".
A tegnapi nap folyamán az ENSZ-közgyűlés keretében orosz–ukrán csúcstalálkozót is tartottak, ahol téma volt Zelenszkij vesszőparipája, vagyis Magyarország orosz olaj- és gázvásárlása. Zelenszkij megnyugtatására Trump pedig kényszeredetten kijelentette, hogy beszélni fog a témával kapcsolatban Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel.
Fotó: AFP
Az Egyesült Államok vezetője azt mondta:
Ő a barátom, még nem beszéltem vele, de úgy érzem, ha megteszem, lehet, hogy leáll, és azt gondolom, meg fogom tenni.
Tehát a közgyűlés után úgy tűnik, hogy egy kellemetlenebb témában várható majd párbeszéd az amerikai elnök és magyar miniszterelnök között. Viszont a kényes téma ellenére éles pengeváltásra biztos, hogy nem kell számítani, mert a két vezető között - függetlenül a világban gyakorolt befolyásuk mértékétől – már régóta megvan mind a politikai, mind a személyes összhang. Hiszen Orbán volt az, aki Trump mellett a kezdetektől fogva kiállt, és vele együtt ostorozta az amerikai és a hazai liberálisokat. Sőt, Trump leköszönésével a magyar miniszterelnök nem hajolt meg az amerikai demokraták előtt, hanem még inkább szíjat hasított hátukból. Trump pedig nem felejtett és nem is felejt. Azonban saját pártja tagjainak és a választóinak is, mint minden más politikusnak, neki is meg kell felelnie, valamit fel kell mutatnia, és az nem lehet a gyengeség jele. Egyelőre a diplomáciai út nem hozott megoldást Trump számára, de ez nem azt jelenti, hogy soha nem is fog.
Trump tudja, hogy Magyarország nem fog változtatni az álláspontján
Trumpnak viszont addig is, a „köztes” időszakban meg kell ragadnia minden lehetőséget, hogy valódi erőt mutasson, de ez utóbbi akkor igazán nehéz, ha egy valódi, igaz szövetségesed, vagy ahogy ő fogalmazott "barátod" az, akin ez esetben csattan az ostor. Trump nem véletlenül fogalmazott visszafogottan, hiszen tisztában van vele, hogy a magyar kormánynak mi az álláspontja energetikai téren: a orosz energetikai ellátásról való teljes lemondás egyelőre – a földrajzi helyzetből fakadóan is - teljesen ki van zárva. Persze, hogy beszélni fog Orbán Viktorral, de nagyon jól tudja, hogy a magyar kormányfőnek mi lesz a válasza, ahogy ezt Szijjártó Péter külügyminiszter reakciója is jelzi. Ugyanakkor Trumpnak, mint az Egyesült Államok elnökének muszáj előrelépést felmutatni az alaszkai találkozó óta Oroszországgal szemben. Viszont azt Trump is érzi és tudja, hogy ez az előrelépés nem feltétlenül Magyarország ilyen irányú közreműködésével fog bekövetkezni.
Az ukrán elnök, aki a realitások talaján "kevésbé mozog jól", főleg amikor az ukrán hadsereg által „visszafoglalt” területekről van szó, a Magyarország orosz gáz-és kőolajellátással kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „nem vagyok biztos abban, hogy a magyarok készek erre, de minden a jövőben dől el”.
Trump és Zelenszkij válasza jelzi, hogy mindkét vezető tisztában van a magyar állásponttal. Csak, amíg Trump az Egyesült Államok elnökeként valóban barátjának tartja Orbán Viktort, és megpróbálja minden területen tiszteletben tartani a magyar érdekeket, addig Zelenszkij Ukrajna elnökeként nem barátjának, hanem ellenségének tekinti a magyar miniszterelnököt és a magyar kormány tagjait, és nemhogy nem próbálja meg tiszteletben tartani Magyarország érdekeit, hanem szándékosan azok ellen cselekszik. Zelenszkij rakétái és drónjai nem véletlenül találják meg a Barátság kőolajvezetéket, az ukrán elnök tudja, hogy a diplomácia a magyarokkal az orosz energiáról történő leválással kapcsolatban csődöt mondott, így a párbeszédet felváltja a nyers erő, a kényszerítés és a magyar energiaellátás veszélyeztetése.
Trump, amíg lehet, kivár, hogy a háborúban megtörténjen az az elmozdulás, ami végre megkönnyíti a helyzetét a háború lezárásában és a béke elérésében. A várakozás alatt pedig szép szavakkal és a minimálisan szükséges segítségnyújtással elvégzi az ukrán elnök „beetetését”, aki csak éppen azt nem veszi észre, hogy ezzel Trump horgára akad, és az amerikai elnök pedig csak azért nem rántja ki a vízből, mert az ő stratégiájának kezdetektől fogva nem ez a lényege.
