A hirtelen megébredt a románok és a bolgárok is kaparnak a mentességért
A Politico szenvtelenül számol be arról éppen, hogy az amerikai fővárosban elért magyar sikerek szélárnyékában Románia és Bulgária versenyt fut az idővel, hogy megakadályozza kritikus fontosságú olajfinomítóik leállását, mielőtt az amerikai szankciók életbe lépnének az orosz tulajdonosokkal szemben a hónap végén. De biztos nem volt semmi haszna Orbán és Trump barátságának, igaz, kedves Politico?
Egy nép balkánisága onnan ismerszik, hogy a nemzeti érdeket kizárólag csak a szomszédoktól elrabolható négyzetméterekben ismerik fel. A szerzés módszere pedig a nagyhatalmi kegy, így lelki mozgatórugóik a hamis ígéretek, a másokat befeketítő hazugságok és a legerősebb kutya hátsó felének kényeztetése körül mozognak. Románia egy sikeres balkáni ország, Bulgária meg egy sikertelen balkáni ország volt a 20. században, de az örökség adott, ezért simán lemaradtak az amerikai szankció-mentesítő járatról.
Bulgária is időről időre úgy próbált bevágódni az aktuális Brüsszelnél és Washingtonnál, hogy másokat sároztak az orosz energiahordozók miatt. Hátha akkor később, ha esetleg Észak-Macedóniát kell felosztani, vagy Dobrudzsát újragondolni, akkor nekik is lesz helyük a geopolitikai szereposztó díványon. Ehhez pedig az erényfitogtatást és a kioktatást választották eszközül, párszor beszóltak Magyarországnak, hogy minek vásárol annyi orosz gázt és olajat, az nem demokratikus, továbbá agresszor, és ha Brüsszel, továbbá Washington úgy kívánja, ők szívesen elzárják a rajtuk keresztül haladó vezetékeket, hátha abból tanulunk. Aztán persze nem történt semmi, hiszen a tranzitdíj úgy kell nekik, mint ukránoknak a légvédelem, maradt minden a régiben. De büszkék voltak magukra, hiszen a megfelelő szavakat mondták a megfelelő fülekbe.
A románok meg annyit látnak mostanában a világból, hogy Moldova mellett talán még Ukrajnából is meg lehet szerezni valamit, ez pedig a kizárólagos nemzeti érdek. Mindent ennek rendeltek alá, ezért egyszerre voltak Ukrajna legelkötelezettebb atlantista támogatói és a Balkán szavannájának a prédára türelmesen váró sakáltanyája. És természetesen ott is rendszeresen elmondták nekünk, hogy nem kell orosz gáz és orosz olaj, hiszen az nem demokratikus, illetve agresszor. És örvendtek, amikor Ursula suttyomban odaígérte nekik Moldovát.
Aztán eljött a nap, Orbán Washingtonba látogatott. És hirtelen megébredtek. Rájöttek, hogy náluk is van orosz nafta az energiatortában. Sőt, miközben marhára orosz-ellenesek, az energiacégeikben orosz tulajdon is van. És bizony, azokra érvényesek lesznek az amerikai szankciók. Bár szólt volna nekik erről valaki korábban, akkor biztos nem azzal töltik az időt, hogy aláássák Orbánt Brüsszelben és Washingtonban.
Nahát, orosz tulajdonok mindenhol!
Romániában a Lukoil birtokol egy finomítót, Bukarest meg éppen találgatja, hogy mi legyen. Talán államosítja, talán felmentést kér Trumptól – még gondolkodnak. Bogdan-Gruia Ivan román energiaügyi miniszter természetesen egyszerre fúj egy szájból hideget és meleget, a lehető legrománosabb választ adta a felmerült kérdésekre. Mint kifejtette,
a kormány terve célja Románia gazdasági tevékenységének megőrzése, ugyanakkor az Oroszországi Föderáció finanszírozásának leállítása.
Vagyis úgy tesznek, mintha, de azért… És a legfontosabb, hogy indokuk is van a ruszki nafta megtartására. Ugyan az ország szükségletének mindössze 20 százalékát finomítja az orosz tulajdon, de pont abból a 20 százalékból látják el Moldovát is. És ha nem, vagy csak drágábban tudnak oda szállítani, az az oroszoknak lenne jó. Igen, ezt így elmagyarázták a románok.
Bulgáriában az orosz tulajdonban lévő finomító az ország üzemanyag-szükségletének nem kevesebb mint 80 százalékát biztosítja. Szófia ezért hirtelen rájött, hogy Bulgária az év végére ellátás nélkül maradna, ha az amerikai szankciók alól nem kapnak felmentést. Az államosításról már meg is hozták a döntést, de tartanak attól, hogy emiatt később pereket fognak veszíteni a Lukoil ellen. És megijedtek, már felmentést, de még inkább brüsszeli lefoglalást szeretnének. Hogy nehogy nekik kelljen a saját ügyeiket intézni, mert abból mindig csak a baj van.
Időben kellett volna felismerni a nemzeti érdeket!
Orbán washingtoni kiruccanásának az egyik legmókásabb pozitív hozadéka, hogy mindenki bajba került, aki minket korábban bajba akart keverni. A komoly, géppel írt és élőszóban is előadott feljelentéseket megfogalmazó országoknak ezentúl tényleg nem szabad orosz naftát vásárolniuk. Pedig akkor volt a franciák, a spanyolok, belgák stb. pofája, amikor minket kellett mószerolni az orosz energia miatt… Azok a keleti EU-s tagállamok, amik eddig a sunnyogás és a másikra mutogatás politikáját követték, szintén lemaradtak. Olyan pillanat ez, mint amikor Kaja Kallasnak szóltak, hogy a férjed se kereskedjen az oroszokkal. A németek még megúszták a schwedti finomítójukkal az orosz nafta vásárlását, de csak hat hónap mentességet kaptak. Mi határozatlan időre kaptunk felmentést. És miért? Mert mi nem hazudtunk éveken keresztül mindenki pofájába.
A többiek meg így jártak történelmileg.
