Kaja Kallas szerint az EU maga a "szabadság", amely csak a békére áhítozik
Fotó: Genya Savilov/AFP
Kaja Kallas, az Európai Unió kül-és biztonságpolitikai főképviselője, aki a mai napon ismét kiakadt Washingtonra, közölte, hogy az Európai Unió a szabadság lényegét jelenti, és az Egyesült Államok részéről megfogalmazott kritikáknak nem az EU-t, hanem talán Oroszországot kellene célba venniük. Mert az uniós főképviselő szerint az Európai Unióban minden rendben van: a vélemények - beleértve a konzervatívot is - szabadon szárnyalhatnak és az Unió abszolút nem kényszerít senkit semmire, az államokat meg végképp nem.
Kaja Kallas kiakadásának az adott alapot, hogy az Egyesült Államok által a múlt héten közzétett nemzetbiztonsági stratégia szerint Európát gyengíti a bevándorlási politikája, a csökkenő születésszám, "a szólásszabadság cenzúrája, a politikai ellenvélemények elnyomása, nemzeti identitások, illetve az önbizalom elvesztése".
Fotó: Ronald Wittek
Igazából ezzel nem is vitatkozhatunk, mert az EU-ban szisztematikusan törekednek arra, hogy a liberális ideológia érvényesüljön, akár akarja ezt egy állam, akár nem. Újabban pedig itt a migrációs paktum, amelynek megszavazásával olyan államokat is belerángatnak saját "tűzoltásukba", amelyek a bevándorlást minden lehetséges módon - még kerítés építésével is - igyekeztek megakadályozni. Ezen államok főkolomposa pedig Magyarország, amely azért fizet napi egy millió eurót, hogy ne kelljen az uniós politikusok által kitalált rendszeren belül migránsokat befogadnia. Most pedig az új migrációs paktummal azt a "nagylelkű" választási lehetőséget kaptuk, hogy vagy befogadjuk a migránsokat vagy 420 millió eurót fizetünk az uniós alapba.
Vagyis, arra kényszerítenek, hogy osztozzunk azon államok hülyeségében, akiknek a szemét a "szolidaritás" és az "emberség" annyira elhomályosította, hogy nem vették észre milyen kárt okoznak ezzel a kontinensnek. És ez csak egyik szegmense az uniós szabadságnak, mert hamarosan erre a "szabadságra" az Európai Demokratikus Reziliencia Központ fog vigyázni! Megjegyezzük, hogy ha valaki ennek hallatán egy minket évtizedekig elnyomó rendszerrel vél kapcsolatot fölfedezni, akkor az nem a véletlen műve.
De mégis mit szűrt le ebből a kritikából Kaja Kallas? Azt, hogy Európának mind Oroszországgal, mind a szövetséges Egyesült Államokkal szemben "magabiztosabbnak kell lennie". Kijelentve, hogy ő "állampolgárként, aki élt autokrata rendszerben - ahogyan sokan mások is Európában -, biztosan mondhatom: az Európai Unió a szabadság lényegét jelenti".
Ugyanakkor azt a főképviselő elfelejti hozzátenni, hogy édesapja, Siim Kallas majdnem húsz évig volt magasrangú tagja az észt kommunista pártnak. Sőt, a peresztrojka idején a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának volt a képviselője. Ebből kifolyólag nehezen hisszük el, hogy Kallas, aki élvezte az apja pozíciója által kapott előnyöket, olyan kitűnően tudná, hogy mit is jelentett a mindennapokban a kommunista elnyomás.
Mindenesetre, ahogy ez más "kommunistáknál" is volt, ő is fordult egyet, és a liberalizmusban találta meg az örök szerelmet, Oroszországban pedig a legnagyobb veszélyt. Kallas ruszofóbiájának, ahol lehet hangot adott, így tette ezt Brüsszelben is, ahol a főképviselő hangsúlyozta:
Míg Oroszországban tiltott az ellenvélemény, nem létezik szabad média, a politikai ellenzéket elnyomják, és a közösségi platformok, például az X közösségi platform használatát is korlátozzák, addig "az Európai Unió 27 országa önként döntött úgy, hogy együtt dolgozik, és még több ország várja, hogy csatlakozhasson".
"Ez is mutatja, kik vagyunk" - hangsúlyozta a főképviselő.
Abban igaza van Kallasnak, hogy önként döntöttünk arról, hogy az Európai Unió tagjai legyünk, de akkor még nem tudtuk, hogy a közösség egy teljesen más irányt vesz, ahogy azt sem, hogy a 2010-es évek végére tele lesz aberrált politikusokkal, akik képtelenek bármilyen helyzet kezelésére. Az emberek a csatlakozás reményében védelmet, biztonságot és jólétet vártak a politikusoktól és az Uniótól, és nem azt, hogy azok veszélynek tegyék ki őket.
Kallas Ukrajna rekordösszegű finanszírozásával is dicsekedett
A főképviselő hatalmas éleslátással Brüsszelben azt is kijelentette, hogy "teljes körű háború zajlik a kontinensen", vagyis nemcsak Ukrajnában, hanem már egész Európában. Majd Kallas gyorsan a számok mezejére lépett és közölte, hogy az EU rekordösszegű támogatást nyújtott Ukrajna védelméhez, és öt nagy szankciós csomagot fogadott el Oroszország ellen, amelyek "több tízmilliárd eurótól fosztották meg Moszkvát".
A főképviselőasszonynak feltennénk azt a kérdést megválaszolásra, hogy vajon az Európai Unió az Oroszországgal szembeni szankciós hadjárat során hány milliárd eurótól esett el? Nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, Oroszországhoz képest valószínűleg sokkal többtől. Ezt erősíti a Johns Hopkins Egyetem által közzétett adatok, amelyek szerint Oroszország GDP-je 2022-től nemhogy visszaesett volna, hanem még növekedett is.
Ha tudod másra kenni, akkor kend másra
A fentebbi hozzáállás problematikája az, hogy nem minden esetben hoz megoldást, és a jelenlegi orosz-ukrán helyzet pont ilyen. Kallas a háborúval és a békével kapcsolatban annyit mond, hogy
most ki kell tartanunk. Az ukrajnai háború azért húzódik el, mert Oroszország nem hajlandó megállni. Vlagyimir Putyin úgy tesz, mintha Európa akadályozná a békét, holott semmi sem áll távolabb az igazságtól.
Nyilván Putyin sem fog belefutni gyorsan egy békébe, ha azt látja, hogy a harcmezőn győzelmeket arat az emberhiánnyal küzdő ukránok felett. Addig húzza a dolgot, ameddig lehet, és akkora szeletet akar kivenni Ukrajnából amekkorát csak tud. Utóbbihoz pedig győzelmek kellenek, hogy a tárgyalóasztalnál még erősebb pozícióból képviselhessék az orosz érdekeket. Putyin kemény és ravasz játékos, és az Európai Unió "Kallasai" kijelentéseitől nem igazán fog megretteni.
A főképviselő a továbbiakban hangsúlyozta, hogy senkinek nem áll érdekében, hogy "Oroszország visszatérjen, és még többet akarjon", ezért fontos, hogy hogyan ér véget a háború.
Igen, valóban fontos, ahogy az is, hogy az ukránok végső győzelme már csak egyes politikusoknak az álmaiban létezik, így szinte semmi esély sincs arra, hogy az ukránok visszaszorítsák az oroszokat. Ezt a háborút csak úgy lehet lezárni, ha az Európai Unió végre a realitások talajára helyezkedik vissza és kompromisszumot köt, vagy ami a legrosszabb, háborúba bocsátkozik Oroszországgal, amely - ahogy Kallas fogalmazott - egy teljes körű európai uniós háború jelentene. De a szép és nagy idők a nyugati politikusok számára lebuktak, és maradtak a Kallas- és von der Leyen-félék velünk, akik inkább támogatják Ukrajnát a "szenvedésében", hogy az Európai Unió learassa a maga geopolitikai sikerét vagy kudarcát.
A pénzt így tovább öntik egy korrupt államba, amely hagyján, hogy saját fiait "hazafiságból" odaveti a frontra meghalni, de ugyanezt teszi a kárpátaljai magyarokkal is. A háborúnak még nincs vége, ahogy az Ukrajnának folyósított hatalmas összegeknek sem: az IMF legújabb becslése szerint Ukrajnának 2026-2027-ben mintegy 135 milliárd euróra lesz szüksége.
Kallas észjárása szerint pedig "ez a támogatás nem a háborút hosszabbítja meg, hanem segíti annak lezárását". Azonban a valóság az, hogy minden egyes támogatás meghosszabbítja a háborút, és a legrosszabb az, hogy az Unió gondolkodás nélkül, kétségbeesetten halad előre egy olyan úton, amely közel négy év alatt sem hozott megoldást. És most sem fog.
