Egy nő miatt vált a CIA legnagyobb árulójává - meghalt Aldrich H. Ames
Nyolcvannegyedik évében meghalt Aldrich H. Ames, akit a CIA történetének legnagyobb árulójának tart a nagyvilág. Árulása legkevesebb tíz ügynök halálát okozta, és több mint száz bizalmas műveletet veszélyeztetett.
„A motivációm nem volt különösebben ideológiai. Sosem éreztem úgy, hogy elárultam a hazámat”
– az Euronews szerint a többi között ezt mondta Aldrich Ames, a CIA volt ügynöke abban a terjedelmes vallomásában, amelynek leirata az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség levéltárában olvasható.
A megállapítással egyetértett a kémregények tényirodalmának ismert szerzője, Ben Macintyre is, aki a The Spy and the Traitor, A kém és az áruló című, magyarul nem megjelent könyvében azt írta: Ames tényleg nem rokonszenvezett a kommunizmussal. Egyetlen cél vezérelte: az ígért dollármilliók, hogy „nagyobb autóba ülhessen át”.
Aldrich Ames lelkiismeretesen megdolgozott a pénzéért: csaknem egy évtizeden át osztotta meg a szigorúan titkos információkat a Szovjetunióval.
Ez alatt az idő alatt több mint száz bizalmas műveletet veszélyeztetett, és legalább tíz nyugati hírszerző halála szárad a lelkén
– írta a BBC.
A kettős ügynököt több mint három évtizede, 1994. április 28-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a fellebbezés lehetősége nélkül, így kegyelemért sem folyamodhatott. Ames az indianai Terre Haute börtönben hunyt el, ahol amerikai és külföldi terroristákkal együtt élte le mindennapjait.
A KGB legnagyobb téglája hallgatta ki a legnagyobb árulóját
De hogyan nem bukott le egy évtizeden át abban a CIA-ban, amely elvileg az egyik legszigorúbban őrzött titkosszolgálati szervezet volt a világon?
A nyolcvanas évek közepén rejtélyes módon kezdtek eltűnni a CIA-nak dolgozó szovjet ügynökök. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a rettegett KGB csapott le rájuk. A testi fenyítéssel járó kihallgatás után általában kivégezték őket, nem lacafacáztak.
Úgy tűnt, így jár egy lebukott kettős ügynök, Oleg Gordievszkij is, aki a KGB londoni állomásfőnökeként évekig titokban az Egyesült Királyság külföldi hírszerzésének, az MI6-nak dolgozott. Egészen addig, amíg egy nap nem Moszkvában ébredt, elkábítva. Reális lehetőségnek tűnt, hogy maga is kivégzőosztag elé kerül.
Gordievszkij viszont megúszta. Az MI6 filmbe illő módszerekkel, egy autó csomagtartójában kicsempészte a Szovjetunióból. A kém ezek után próbálta meg kideríteni, ki köpte be.
„Csaknem kilenc éven át találgattam, ki volt az az ember, ki volt az a forrás, aki elárult engem. De nem kaptam választ"
– mesélte a BBC-nek adott interjújában 1994. február 28-án.
Napra pontosan két hónappal később Ames beismerte: több mint harminc, a Nyugat számára kémkedő ügynök kilétét fedte fel, és több mint száz szigorúan titkos művelet kimenetelét veszélyeztette. A KGB nyilvántartásában Kolokol, azaz Harang néven szereplő ügynök árulása legkevesebb tíz hírszerző kivégzésével járt.
Az egyikük Dmitrij Poljakov, a Felderítő Főcsoportfőnökség, a GRU tábornoka volt, aki több mint két évtizeden át szivárogtatott információkat a Nyugatnak.
A Szovjetuniónak dolgozó brit kém, Kim Philby leleplezése a hatvanas években sokkolta az Egyesült Királyságot. Hidegháborús „érdemeit” napjainkban is elismerték: Szergej Szobjanyin moszkvai polgármester rendeletével 2018. november novemberében az orosz külföldi hírszerzés, az SZVR központja közelében lévő teret Kim Philbyről, a „legsikeresebb” szovjet kettős ügynökről nevezték el.
A példátlan botrány után „Washingtonon volt a sor, hogy hitetlenkedve szembesüljön Ames károkozásának mértékével” – jegyezte meg Tom Mangold, brit oknyomozó újságíró, az amerikai tégla azonosítása után.
Sajnálta, hogy lebukott, de azt nem, hogy az ellenségnek kémkedett
– állapította meg Les Wiser, aki az FBI különítményének élén vezette az Ames elleni nyomozást.
A károkozás mértékében nem kis szerepet játszott, hogy Aldrich Ames a CIA szovjet kémelhárítási osztályának volt a főnöke. Így nem volt nehéz szinte korlátlan hozzáférést kapnia a Szovjetunió elleni amerikai titkos műveletek legtitkosabb információihoz és a terepi lévő ügynökök személyazonosságához.
Pozíciójánál fogva részt vehetett más nyugati hírszerzési szolgálatok kihallgatásain. Így került kapcsolatba a KGB ezredesével, Gordievszkijjel, aki kulcsfontosságú értesüléseket továbbított a brit MI5 és MI6 hírszerző szolgálatnak.
„Az a visszás helyzet alakult ki, hogy ezeken a találkozókon a KGB legjobb disszidensét a KGB legjobb téglája hallgatta ki”
– illusztrálta a körülményeket Mangold.
Aldrich Amesnek nem volt ismeretlen a kémek világa. Apja CIA-elemző volt, aki a fiának is segített munkát találni az ügynökségnél, miután a gyermek otthagyta a főiskolát.
Kémelhárítóként kezdetben ígéretesnek tűnt. A hatvanas években akkori feleségével Nancy Segebarthtal, a CIA egyik alkalmazottjával együtt Törökországba küldték, ahol külföldi ügynökök toborzásával bízták meg. Aztán kiderült, hogy nem alkalmas terepmunkára, ezért felettesei 1972-ben hazarendelték a CIA központba, a virginiai Langley-be.
Oroszul tanult, majd a szovjet tisztviselők elleni terepmunka megtervezésével bízták meg.
Apja iszákosságát örökölte, és ez nem igazán volt előnyös karrierje szempontjából. Ráadásul az egyik kollégája 1972-ben igencsak kompromittáló helyzetben találta a részeg Amest – egy CIA-beosztottal.
A munka iránti laza hozzáállását bizonyította, hogy 1976-ban egy titkos információkkal teli aktatáskát felejtett a metróban.
Mindent megtett, hogy pályafutása újra sínen legyen, ezért 1981-ben elfogadott egy mexikóvárosi kiküldetést, miközben a felesége otthon maradt New Yorkban.
Nem sokkal később közlekedési balesetet okozott részegen, de olyan mértékben, hogy a rendőrök kérdéseire sem tudott válaszolni, a segítségére kiküldött nagykövetségi alkalmazottat pedig fel sem ismerte.
Miután egy diplomáciai fogadáson, megint csak ittasan trágár szócsatába keveredett egy kubai tisztviselővel, a felettese azt javasolta, hogy visszatérése után vizsgálják ki alkoholfüggőségét.
A CIA váratlanul vezető beosztást adott neki
A magánéletben sem volt mintapolgár. Amesnek házasságon kívüli kapcsolatai voltak, ráadásul az egyik úgy alakult ki, hogy megkörnyékezte a kolumbiai kulturális attasét, akit a CIA külföldi ügynöknek szemelt ki.
Az 1982 végén bimbózni kezdődött románc Ames válásával végződött. A férfi úgy döntött, hogy feleségül veszi Maria del Rosario Casas Dupuy-t, és magával viszi az Egyesült Államokba.
Azonban ahelyett, hogy a CIA kirúgta volna a szabályokat folyamatosan megszegő, gyenge teljesítményt nyújtó, iszákos és csapodár életmódot folytató ügynököt, a szovjet műveletek kémelhárítási részlegének vezetőjévé nevezték ki, és ezzel széleskörű hozzáférést kapott a CIA szigorúan titkos tevékenységeivel kapcsolatos információkhoz.
A válás részeként beleegyezett abba, hogy magára vállalja volt feleségével közös adósságaik kiegyenlítését, továbbá havi tartásdíjat fizetett Nancy Segebarthnak. Pénzügyi gondjait tetézte új neje költséges ízlése, vásárlási hóbortja és a kolumbiai családjával folytatott gyakori tengerentúli telefonbeszélgetései.
Ekkoriban kezdtem el mérlegelni, hogy pénzzé teszem azokat a titkokat, amelyekhez hozzáférhettem
– ismerte el utóbb Dennis DeConcini arizonai szenátornak.
Néhány feles legurítása után 1985. április 16-án elegendő bátorságot merített ahhoz, hogy viszonylag egyenesen besétáljon a Szovjetunió washingtoni nagykövetségére. A meglepett recepciósnak áttolt egy borítékot – benne néhány kettős ügynök nevével; egy dokumentummal, amely igazolta ő maga a CIA bennfentese, és egy ötvenezer dolláros követeléssel.
Kezdetben abban reménykedett, hogy az egyszeri üzlet kihúzza a pénzügyi csávából, de rövidesen rájött arra, hogy „átlépett egy határt, amiből nincs kiút” – vallotta később egy szenátusi jelentés szerint.
A következő kilenc évben azért fizették, hogy rengeteg top secret információt adjon át a KGB-nek. A dokumentumokat – köztük a szovjet űrlétesítmények amerikai lehallgató eszközeiről vagy a nukleáris robbanófejek azonosítására alkalmas technológiáról szólókat – általában egy nejlonszatyorba csomagolva vitte ki a CIA épületéből.
Kiszivárogtatásával gyakorlatilag a hírszerző ügynökség összes kémjét azonosította a Szovjetunióban, és ezzel megbénította az ottani amerikai műveleteket.
„Nem ismerek egyetlen más téglát sem, aki ilyen mértékű emberveszteséget okozott volna”
– szögezte le a nyomozást vezető Les Wiser, az FBI ügynöke az Ames-ügy lezárása után.
Banális hiba buktatta le
A CIA embereinek hirtelen eltűnése pánikot váltott ki, és már 1986-ban elkezdődött az áruló utáni hajtóvadászat. Aldrich Ames azonban még csaknem egy évtizedig nem akadt horogra.
Árulását busásan megfizették: összesen 2,5 millió dollárt kapott Moszkvától. Nemigen próbálkozott újonnan szerzett vagyona elrejtésével. Jóllehet az éves bére nem haladta meg a 70 ezer dollárt, 540 ezerért, készpénzben vett egy új házat, több tízezret költött a felújítására, és végül teljesült élete álma is: átült egy új Jaguárba.
Ez a hirtelen jött fényűzés buktatta le végül a kettős ügynököt.
Letartóztatása után, 1994-ben együttműködőnek bizonyult, és vádalkuért cserébe részletesen bevallotta bűneit.
Ő ugyan nem kaphatott enyhítést, felesége, Rosario azonban – aki elismerte, hogy tudott a szovjetekkel lebonyolított találkozóiról – csak öt évet ült.
Kiemelt kép: Aldrich Ames bilincsben, 1994-ben. Fotó: X
