Olcsó drónok háborúja Iránban, infrastruktúra-rombolással – Mi az Epic Fury hadművelet?
Bár folyamatos támadás alatt áll Irán infrastruktúrája és katonai bázisai, nem azt súgja a jelenlegi háborús helyzet, hogy az amerikai elnök által említett néhány hét teljesülni fog. Az arab nagyhatalom elleni konfliktus amerikai hadművelete, az Epic Fury ugyan a rendkívül költséges ballisztikus rakétákban gondolkodik, hamar át kell állnia egy költséghatékonyabb megoldásra. Teherán katonai stratégiája egyelőre hatásos: olcsó drónjai több százmillió dolláros károkat okoznak az amerikai és szövetséges katonai állomásokon, amik helyreállítása talán drágább lesz, mint amennyi a felépítés volt. Erre az amerikaiak is kezdenek rájönni. Elemzés.
Az Egyesült Államok és Izrael megsemmisítette Irán drón-infrastruktúrájának és fegyverindítóinak jelentős részét, aminek eredményeként – legalábbis amerikai tisztviselők ezt állítják – „észrevehetően” csökkent az iráni katonai erők halálos drón- és rakétabevetése az utóbbi huszonnégy órában. Tették mindezt a február 28-án reggel megindított Epic Fury hadművelet keretében, amelyet újabb fokozatra kapcsol a Pentagon. A jelentés azonban nem árulja el a teljes képet, ami egy hosszú háborút vetít előre.
A DefenseScoop nevű katonai lap azt írta, Pete Hegseth védelmi miniszter és Dan Caine tábornok, a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának elnöke szerint a következő huszonnégy-negyvennyolc órában az amerikai Központi Parancsnokság (Centcom) „továbbra is támadni fogja az infrastruktúrát és a haditengerészeti képességeket”, és hogy hírszerzési, megfigyelési és felderítő eszközeinek nagy része jelenleg „ballisztikus rakétaindítókat és egyirányú támadási képességeket keres és semmisít meg”.
Az Epic Fury – amelynek nyers fordítása az „Eposzi Düh”, úgyhogy ettől a megnevezéstől megkímélném az olvasókat – sokak szerint egy precíz, elsöprő erejű katonai akció, amelynek célja
- az iráni rezsim által jelentett közvetlen nukleáris fenyegetés felszámolása,
- ballisztikus rakétaarzenáljának megsemmisítése,
- proxy terrorhálózatainak gyengítése és
- haditengerészeti erőinek megbénítása.
Ezt a regionális szövetségesekkel partnerségben végrehajtott hadműveletet állítólag „kimerítő diplomáciai erőfeszítések” előzték meg, értve ezalatt az Iránt körbevevő amerikai szövetségeseket, akik csak garanciák jegyében voltak hajlandók belemenni Teherán megbuktatására.
Epic Fury: katonai célok helyett hátországról beszélnek
Az Epic Fury-t megelőző kommunikáció is meglehetősen szokatlan a többi, amerikaiak által indított hadművelethez képest. Donald Trump egy TruthSocial bejegyzésben jelentette be a támadásokat szombaton hajnali kettőkor. Az úgynevezett Nyolcak Bandája – amely az amerikai Kongresszus nyolc vezetőjére utal, akik a végrehajtó hatalmat tájékoztatják a titkos hírszerzési ügyekben – a támadások megkezdése előtt röviddel telefonos értesítéseket küldött országszerte, ezenkívül viszont nem tartottak semmilyen sajtótájékoztatót vagy egy nyilvános kongresszusi eseményt, ahogyan az eddig szokás volt.
Még érdekesebb a Fehér Ház által kiadott tájékoztató a hadműveletről: gyakorlatilag egy mondatban összefoglalták az Epic Fury célját, a többi, csaknem 30-40 ezer karakternyi szövegben pedig a szenátorok, képviselők, megmondóemberek támogatásáról, valamint a közösségi médiában fellelhető megszólalásokról gyűjtöttek össze idézeteket, beleértve az iráni lakosok kérését, miszerint „buktassák meg a fennálló rezsimet.”
A kommunikáció egyértelmű: széleskörű, demokratákon és republikánusokon, sőt mi több, irániakon átívelő hátországot építenek ki, elkerülve, hogy ne a vietnámi, vagy a 2002-ben megindított iraki háború sorsára jussanak.
A kormányzatnak készült elemzések is elsősorban azt emelik ki, hogy hiába az amerikaiak tárgyalási szándéka, Irán „nem volt hajlandó a legkedvezőbb feltételek mellett sem” lemondani nukleáris arzenáljáról. Úgy fogalmaztak, ehelyett „megpróbálták újjáépíteni nukleáris programjukat, és folytatni a nagy hatótávolságú rakéták fejlesztését, amelyek most már veszélyeztethetik európai jó barátainkat és szövetségeseinket, a külföldön állomásozó csapatainkat, és hamarosan elérhetik az amerikai hazát.”
Képzeljük csak el, mennyire felbátorodna ez a rezsim, ha valaha is lennének, és ténylegesen fel is lennének fegyverezve nukleáris fegyverekkel, hogy közvetíthessék üzenetüket. Ezen okok miatt az Egyesült Államok hadserege hatalmas és folyamatos műveletet hajt végre, hogy megakadályozza ezt a nagyon gonosz, radikális diktatúrát abban, hogy fenyegesse Amerikát és alapvető nemzetbiztonsági érdekeinket
– állt a dokumentumban.
Csütörtökön pedig a Fehér Ház szóvivője, Karoline Leavitt is előállt a magyarázattal: az elnök „tényeken alapuló megérzés” okán ítélte úgy meg, hogy Irán „támadást készít elő” az Egyesült Államok és annak közel-keleti érdekeltségei ellen.
Ha ez igaz, úgy érthető, hogy miért térnek el drasztikusan az Epic Fury hadművelet csapásai a 2025. június 22-én indított Midnight Hammer (Éjjeli Kalapács) hadművelettől. Utóbbi ugyan kulcsfontosságú nukleáris célpontok elleni korlátozott csapásokat foglalt magában, de a rezsim likvidálása, a katonai létesítményekre és a rakétagyártó helyekre mért súlyos csapások, valamint a nukleáris program teljes elpusztítása ekkor még nem szerepelt a tervek között.
Katonai elemzők egyöntetűen úgy látják, hogy a csapások egy hosszabb konfliktus első sortüzeit jelentik, amelynek célja az iráni kormány szisztematikus leépítése.
Tengeri győzelem után szárazföldi manőver
A hosszúra nyúló háború nem légből kapott feltételezés. A konfliktus megkezdése előtt jelentősen fejlesztették a Centcom-ot, rengeteg olcsón előállított, pilóta nélküli „harci támadórendszerű” (LUCAS) drónt gyártottak, amelyeket folyamatosan vetnek be az Irán elleni támadások során. Brad Cooper admirális egy nyilatkozatában elejtette, a Centcom arra összpontosít, hogy megakadályozza Irán harci erejének gyors újjáépítését vagy helyreállítását.
Ezek a fázisok a hadjárat folytatódásával kezdődnek majd. Szerda reggel óta a Centcom folyamatos előrehaladást mutat. Irán csaknem 86 százalékkal csökkentette a hadszíntéri ballisztikus rakéták kilövéseit a harcok első napjához képest, ennek jelentős része az elmúlt 24 órában sikerült. Az egyirányú iráni támadó drónok lövéseinek száma pedig 73 százalékkal mérséklődött a nyitónapokhoz képest. Ez az előrelépés lehetővé tette a Centcom számára, hogy lokalizált légi fölényt építsen ki az iráni partvidék déli szárnyán, és elsöprő pontossággal és tűzerővel hatoljon be a védelmi vonalaikba
– jelentette ki Caine.
A következő lépés a jelek szerint az, hogy a hadsereg a légierő mellett megkezdje a szárazföld belseje felé történő terjeszkedését, fokozatosan mélyebbre hatolva Irán területére, és nagyobb lehetősége legyen az amerikai erőknek a katonai manőverekre.
A parancsnok hozzátette, hogy az Egyesült Államok és Izrael eddig több mint húsz iráni haditengerészeti hajót semmisített meg, közöttük egy tengeralattjárót, ezzel semlegesítve Irán jelentős haditengerészeti jelenlétét a régióban.
A Centcom most a harc következő hulláma felé fordul. Ahogyan Caine mondta:
Ez egy olyan pont, amikor az amerikai hadsereg a távolsági lőszerekről a tartalék lőszerekre áll át. Lehetővé teszi számunkra, hogy a következő napokban folyamatosan nyomást gyakoroljunk az ellenségre, megzavarjuk az indítási ütemterveiket.
Samuel Bendett, a robotikai és autonóm katonai rendszerek szakértője ezzel kapcsolatban azt mondta, arra számít, hogy az Egyesült Államok és Izrael jelentős hangsúlyt fektet majd a pilóta nélküli légi járművek elleni műveletekre.
Ezek nemcsak Irán pilóta nélküli harci drónjainak (Shahed) repülés közbeni elfogását, hanem azok indítóállásainak és tárolólétesítményeinek megsemmisítését is magukban foglalják.
Új korszak: az olcsó drón
Azzal, hogy az egyik oldalon a LUCAS-, a másik oldalon pedig a Shahed-drónok megjelentek, az iráni háború egy korszakalkotó haditechnikai változást eredményezett: a millió dolláros rakéták helyett az olcsó drónok korszakát.
Bár Oroszország is alkalmaz ilyet az ukrajnai háborúban, közel sem akkora tömegtermeléssel teszi ezt, mint a Pentagon.
Az újdonság abban van, hogy az atlantista katonai doktrína azon a feltételezésen alapult, a fejlett technológia legyőzheti a túlerőt. De ahogy a konfliktus nyitó sortüzei is megmutatták, még a világ legfejlettebb légvédelmi hálózatát is csődbe viheti egy kellően olcsó ellenség.
Erre először Irán jött rá, és úgy tűnik, nem tévedett. Az utóbbi három napon arról számolt be az amerikai légvédelem, hogy 90 százalék feletti hatékonysággal fogják el az iráni drónokat Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek felett. A Defense and Security Monitor tanulmánya szerint ez az arány azonban még mindig stratégiai kudarcot jelent.
Minden 30 ezer dolláros Shahed, ami arra kényszeríti az Egyesült Államokat, hogy kilőjön egy 4 millió dolláros PAC-3 rakétát, hatalmas győzelem Irán számára. Még akkor is, ha az Egyesült Államok olcsóbb rendszerekre, például az Advanced Precision Kill Weapons System (APKWS) nevű lézervezérelt rakétára áll át. Ugyanis bár a rakéta ma már közelebb került az olcsóbb drónok előállítási költségeihez, egy F-16-os szállításának drága üzemeltetése, valamint annak kockázata, hogy a 60 millió dolláros repülőgépet kiszolgáltatják az iráni nagy hatótávolságú rakétáknak, egy újabb anyagi problémát jelent.
A Bendett által említett amerikai terv, miszerint a Shahed-drónokat el akarják fogni, hosszútávon nem fenntartható.
Még ha ezek az olcsó rendszerek nem is érik el a kívánt célokat, a bevetett mennyiség túlterheli az amerikai elfogó vadászgépek korlátozott készletét. Az Egyesült Államoknak nincs meg a termelési kapacitása ahhoz, hogy olyan gyors ütemben gyártson komplex elfogó vadászgépeket, mint ahogyan Irán gyártja a Shahed-drónokat. Ez inkább logisztikai, mintsem pénzügyi korlátot jelent.
Például, míg a PAC-3 gyártása várhatóan eléri az évi kétezer darabot 2032-re, a jelenlegi havi termelést mindössze körülbelül 50-60 darabra becsülik. A jelenlegi fogyasztási ráták jelentősen meghaladják a termelési kapacitást, ami hiányt generál, az pedig veszélyeztetheti a készültséget más hadszíntereken.
Vagyis azzal, hogy a jelentős mennyiségű drón 10 százaléka átjut az amerikai légvédelmi rendszeren, nem old meg semmit.
A „szivárgás” pusztító következményei március 1-jén Bahreinben voltak nyilvánvalóak: egyetlen Shahed, ami kijátszotta a légvédelmet, sikeresen eltalált egy amerikai radarállomást. És míg a drón 30 ezer dollárjába került Iránnak, a radarállomás értéke ennek tízezerszerese, nagyjából 300 millió dollár lehet.
Ahogy a nagy mennyiségű Shahed drón gyorsan tönkreteszi a légvédelmet, egyre több drónt fognak átengedni, és további károk keletkeznek.
Vagyis a LUCAS-drónok az Epic Fury hadművelet elengedhetetlen eszközei lesznek, amennyiben valóban megkezdődik a tömeggyártás. Ennek alapjait a közelmúltban kezdték el lefektetni: megállapodást kötött ugyanis a ChatGPT is működtető OpenAI az Amerikai Védelmi Minisztériummal (DOD) a cég mesterséges intelligencia-modelljeinek „jogszerű keretek között megvalósuló” hadászati célú felhasználásáról. A DOD-dal eddig együttműködő AI-szolgáltatótól, az Anthropic-tól ezzel párhuzamosan elköszöntek, a felszínen „lelkiismereti okokra” hivatkozva. Valójában viszont a cég nem tudta teljesíteni a szakmai feltételeket, amelyek az olcsó drónok tömeggyártásához kellenének.
Új korszak, új háború.
Kiemelt kép: PS-montázs/U.S. Central Command
