Pesti Srácok

Vízilabda: Megint majd legközelebb...

Vízilabda: Megint majd legközelebb...

Valahol meg lehet írva, hogy a magyar női vízilabda-válogatott nem nyer érmet az olimpián. Peking és London után zsinórban harmadik bronzmeccsét bukta el a csapat, méghozzá elképesztő körülmények között engedett ki a kezéből egy megnyert meccset.

Az első negyedben talán meglepte az orosz csapat a magyarokat, kétszer is vezettek, és végül 3:3-mal fordultak a csapatok. A második részben hasonló szellemben folytatódott minden, felváltva vezettek a csapatok, amelyek teljesen azonos erejűnek tűntek a látottak alapján. Annak ellenére is így volt ez, hogy előzetesen az Európa-bajnok magyar válogatott volt az esélyesebb. Félidőben viszont az oroszok mehettek 7:6-os előnnyel pihenni. Az esélyességet a harmadik negyedben kezdtük el kidomborítani, három emberelőnyt kivédekeztünk, ugyanakkor két emberelőnyt is ki tudtunk használni, így a negyed végén egy kettős előnyből megszereztük a vezetést is. Glizsinát az egész meccsen képtelen volt tartani a magyar védelem, a negyedik negyed elején ő egyenlített, innen azonban másfél perc alatt két góllal elhúzott a magyar csapat, ami először sikerült a meccs folyamán.

Úgy tűnt, ez a legjobbkor jött, de ebből sem tudtunk felépítkezni, hiszen egyenlített a rendkívül szívósan küzdő orosz válogatott. Erre egyik legjobbunk, Keszthelyi Rita válaszolt büntetőből, és mivel csak bő egy perc volt hátra, ismét megvolt az esély a győzelemre. A bronzéremért támadhattunk az utolsó percben, de sem góllövés, sem a taktikus időhúzás nem lett meg, sőt hat másodperccel a vége előtt emberelőnybe kerültek az oroszok, és az utolsó másodpercben visszahozták a sírból a reményeiket. Ez olyannyira sikerült nekik, hogy megingathatatlan magabiztossággal lőtték a büntetőket. Ebben a mieink is partnerek voltak, egészen a hetedik körig, amikor Kisteleki Hanna lövésére jól vetődött rá Karnauk, ami azt jelentette, hogy a bronzéremre is az oroszok tenyerelhettek rá, a mieink pedig harmadszor is csak nézhetik, hogy valaki másé lesz, amiért jöttek.

bronzmérkőzés:

Oroszország–Magyarország 19:18 (3:3, 4:3, 1:3, 4:3, 7:6) – ötméteresekkel

PestiSracok facebook image

Olimpiai Uszoda, 3500 néző, vezette: Dutilh-Dumas (holland), Gomez (olasz) gólszerzők:

Glizsina 5, Liszunova 2, Tyimofejeva, Prokofjeva, Karimova, Grinyeva, Szimjanovics 1-1, illetve Bujka 3, Antal, Keszthelyi, Illés 2-2, Kisteleki, Szűcs, Czigány 1-1

emberelőny/gól: 11/5, illetve 13/4

Oroszország:

Karnauh – Glizsina, Prokofjeva, Gorbunova, Tyimofejeva, Szoboljeva, Ivanova – cserék: Karimova, Boriszova, Liszunova, Szimjanovics, Ivanova, Grinyeva

Magyarország:

Kasó – Antal, Kisteleki H., Szücs, Keszthelyi, Bujka, Garda – cserék: Illés, Czigány, Takács, Tóth I., Csabai, Gangl

Ajánljuk még

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.