Pesti Srácok

Vízilabda: Megint majd legközelebb...

Vízilabda: Megint majd legközelebb...

Valahol meg lehet írva, hogy a magyar női vízilabda-válogatott nem nyer érmet az olimpián. Peking és London után zsinórban harmadik bronzmeccsét bukta el a csapat, méghozzá elképesztő körülmények között engedett ki a kezéből egy megnyert meccset.

Az első negyedben talán meglepte az orosz csapat a magyarokat, kétszer is vezettek, és végül 3:3-mal fordultak a csapatok. A második részben hasonló szellemben folytatódott minden, felváltva vezettek a csapatok, amelyek teljesen azonos erejűnek tűntek a látottak alapján. Annak ellenére is így volt ez, hogy előzetesen az Európa-bajnok magyar válogatott volt az esélyesebb. Félidőben viszont az oroszok mehettek 7:6-os előnnyel pihenni. Az esélyességet a harmadik negyedben kezdtük el kidomborítani, három emberelőnyt kivédekeztünk, ugyanakkor két emberelőnyt is ki tudtunk használni, így a negyed végén egy kettős előnyből megszereztük a vezetést is. Glizsinát az egész meccsen képtelen volt tartani a magyar védelem, a negyedik negyed elején ő egyenlített, innen azonban másfél perc alatt két góllal elhúzott a magyar csapat, ami először sikerült a meccs folyamán.

Úgy tűnt, ez a legjobbkor jött, de ebből sem tudtunk felépítkezni, hiszen egyenlített a rendkívül szívósan küzdő orosz válogatott. Erre egyik legjobbunk, Keszthelyi Rita válaszolt büntetőből, és mivel csak bő egy perc volt hátra, ismét megvolt az esély a győzelemre. A bronzéremért támadhattunk az utolsó percben, de sem góllövés, sem a taktikus időhúzás nem lett meg, sőt hat másodperccel a vége előtt emberelőnybe kerültek az oroszok, és az utolsó másodpercben visszahozták a sírból a reményeiket. Ez olyannyira sikerült nekik, hogy megingathatatlan magabiztossággal lőtték a büntetőket. Ebben a mieink is partnerek voltak, egészen a hetedik körig, amikor Kisteleki Hanna lövésére jól vetődött rá Karnauk, ami azt jelentette, hogy a bronzéremre is az oroszok tenyerelhettek rá, a mieink pedig harmadszor is csak nézhetik, hogy valaki másé lesz, amiért jöttek.

bronzmérkőzés:

Oroszország–Magyarország 19:18 (3:3, 4:3, 1:3, 4:3, 7:6) – ötméteresekkel

PestiSracok facebook image

Olimpiai Uszoda, 3500 néző, vezette: Dutilh-Dumas (holland), Gomez (olasz) gólszerzők:

Glizsina 5, Liszunova 2, Tyimofejeva, Prokofjeva, Karimova, Grinyeva, Szimjanovics 1-1, illetve Bujka 3, Antal, Keszthelyi, Illés 2-2, Kisteleki, Szűcs, Czigány 1-1

emberelőny/gól: 11/5, illetve 13/4

Oroszország:

Karnauh – Glizsina, Prokofjeva, Gorbunova, Tyimofejeva, Szoboljeva, Ivanova – cserék: Karimova, Boriszova, Liszunova, Szimjanovics, Ivanova, Grinyeva

Magyarország:

Kasó – Antal, Kisteleki H., Szücs, Keszthelyi, Bujka, Garda – cserék: Illés, Czigány, Takács, Tóth I., Csabai, Gangl

Ajánljuk még

Rabok legyünk vagy szabadok? - Halkó Petrával, az új könyvéről beszélgetünk a csütörtöki Polbeat-felvételen

‎Polbeat 2025 június 11.
A szabadságelvűségünk magyar? Volt-e valaha szabad a magyar nemzet, vagy mindig is a nemzetközi ideológiák társadalomátalakító kísérleteinek terepeként szolgált? A rendszerváltoztatás idején, 1989–1990-ben valóban visszaszereztük a szabadságunkat vagy csak egy illúziónak, esetleg egy átverésnek estünk áldozatul? Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzője Rabok legyünk vagy szabadok? című könyvében ezekre a kérdésekre keresi a választ, Stefka István és Huth Gergely pedig ezeket a témákat feszegeti majd a Polbeat következő, június 12-i, csütörtöki nyilvános felvételén, melyre ezúttal is az R56 Gasztrosörözőben kerítünk sort. Természetesen nem némi, hanem sok aktualitással fűszerezve, mert a szabadságharcosok és hazaárulók vetélkedése - sajnálatosan - örök!