Volt fellebbviteli főügyész: Azt szeretnék elérni, hogy Portik Tamással együtt kerüljek a vádlottak padjára (PS-interjú!)

Újra megszólalt a PestiSrácok.hu-nak a Fenyő-ügyben bűnpártolással gyanúsított volt fővárosi fellebbviteli főügyész. Ihász Sándor terhére azt rója a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF), hogy 2017. októberében Gyárfás Tamástól egy Fenyő-gyilkosságról szóló hangfelvétel-leiratot vett át, és bár látnia kellett volna, hogy az 1998-as bérgyilkosság felbujtójára nézve új bizonyíték került elő, mégsem jelzett az ügyben nyomozó rendőröknek. Az egykori főügyész szerint a gyanúsítás abszurd, és a portálunknak adott interjúban is azt hangsúlyozta, hogy nem követett el bűncselekményt. Ihász Sándor beszélt arról is, hogy érthetetlen számára, miért nem született még döntés az ügyében, de olyan információk is eljutottak hozzá, amelyek szerint azt szeretnék elérni, hogy a leszámolásos gyilkosságok kulcsfigurájával, Portik Tamással együtt kerüljön a vádlottak padjára.

Nagyjából egy évvel ezelőtt beszélgettünk utoljára az ön ellen indított eljárásról. Azóta milyen fejleményekről tud beszámolni?

Tíz hónapja az égvilágon semmi nem történt, ami számomra érthetetlen és megdöbbentő.  Információink szerint már év eleje óta nem terveznek semmilyen bizonyítási cselekményt, mégsem született még döntés az ügyemben. Ebben az ügyben összesen négy érdemi tanú – Gyárfás Tamás és felesége, Horváth András nyugalmazott dandártábornok, miniszteri biztos, meg a volt élettársam – és nagyjából százoldalnyi okirat van. Ezt az eljárást két hónap alatt ki lehetett volna nyomozni és be kellett volna fejezni.  Huszonöt évig dolgoztam az ügyészségen, ebből tizenöt évig vezető beosztásban, pontosan tudom, milyen időigényessége van egy-egy ügynek. Hangsúlyoznám, hogy a védőm, dr. Papp Gábor és én a nyomozóhatóságnak mindig maximálisan a rendelkezésére álltunk, mindenben segítettük a felderítést, érdemi indítványokat tettünk. Ez a nyomozás így hogyan egyeztethető össze a büntetőeljárási törvény szellemiségével? Hiszen, ha valakivel szemben megvannak a rendelkezésre álló bizonyítékok, akkor érdemben dönteni kell. Ez a hozzáállás véleményem szerint a törvény céljával és szellemiségével tökéletesen ellentétes. Azt gondolom, hogy szándékos időhúzásról van szó.

Miért lenne érdeke időt húzni a Központi Nyomozó Főügyészségnek (KNYF)? Nem lehet, hogy az ön ügyét egyesíteni fogják a Gyárfás-üggyel és ezért várnak?

Abszurd és nonszensz ötlet lenne pont úgy, mint ez az egész konstruált eljárás. Ennek, hogy nem döntenek, semmilyen konkrét szakmai indoka nincsen. Csak a rosszindulatú, szándékos időhúzást tudom feltételezni, hogy minél tovább függő helyzetbe tartsanak. Az utóbbi időben hozzám is eljutottak olyan ügyészségi forrásból származó információk, hogy egy ügyészségi vezető, valószínűleg személyes bosszúból mindenáron azt szeretné elérni, hogy én Portik Tamással együtt kerüljek a vádlottak padjára. Az ilyen indulatnak büntetőügyben soha nincs helye és ha igaz, akkor külön is érthetetlen, de tanulságos számomra, hiszen évekig a beosztottam volt, soha nem ártottam neki, sőt, sok mindent – többek között a korábbi vezetői kinevezését és az egyetemi oktatást is – nekem köszönheti.  Az én ügyem és a Gyárfás Tamás ellen indított ügy vizsgálata lassan másfél éve egymástól függetlenül zajlik. Az egyesítés egyébként eljárásjogilag és technikailag is igen nehezen lenne megvalósítható, ennek már a gondolata is abszurd, sem szakmai, sem szervezeti, sem semmilyen logikai oka nincsen. Velem szemben kizárólagos hatáskörrel a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) járhat el, ahhoz sem a másik ügyben eljáró Nemzeti Nyomozó Irodának (NNI), sem a Fővárosi Főügyészségnek nincs semmi köze és törvényesen semmiben nincs joga intézkedni. Ehhez képest az önnek most megmutatott és iratmásolatként az ügyemben hivatalosan megkapott okirat szerint például egyes lehallgatási anyagok (a Fenyő-gyilkosság ügyében lefoglalt Portik-Gyárfás beszélgetések – PS) elemzése során a Fővárosi Főügyészségen pontosan ezt tették.

Fotó: Horváth Péter Gyula/PS

Ha jól értem, arra utal, hogy mivel a tavaly decemberben lefoglalt Portik-hanganyagokat az ön tekintetében is elemzik, vagy elemezték, ezért – hatásköri okok miatt – az összes, többszáz órányi felvételt át kéne adni a KNYF-nek?

Ha ezt szükségesnek tartották, akkor igen. Ez úgy lenne törvényes, hogy az összes hangfelvételt át kellett volna adni a Központi Nyomozó Főügyészségnek (KNYF). Mi ezzel összefüggésben egy beadványt is benyújtottunk, de nem kaptunk rá választ. Ráadásul ezek a hanganyagok az én ügyemmel nincsenek semmilyen kapcsolatban és úgy gondolom, hogy tavaly szeptember óta egyértelmű, hogy a terhemre rótt cselekmény nem bűncselekmény.

Ezt mire alapozza?

A beszerzett bizonyítékokra és különösen a miniszteri biztos ügyészségen tett vallomására. Ő tanúként elmondta, hogy – a védekezésemben már kezdettől fogva elmondottaknak megfelelően –  2017. október 11-én Gyárfás úr, Bánáti János és közte a Gyárfás Tamásnak általam mondott javaslat alapján létrejött informális találkozó másnapján a Nemzeti Nyomozó Irodában (NNI) tartott egy megbeszélést, amin az NNI akkori vezetője, Bezsenyi Mihály dandártábornok, Jenei Áron őrnagy és az ő közvetlen felettesei vettek részt. Ezt pont azért hívta össze, mert az előző napi találkozón elhangzottak miatt arra a meggyőződésre jutott, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján célszerű nyomozás elrendelése Gyárfás Tamás sérelmére megvalósult zsarolás miatt. A vallomásában szó szerint azt nyilatkozta, hogy „mivel hivatalból tudomásukra jutott a bűncselekmény, szükséges a nyomozás elrendelése”. A találkozót korábban Bánáti úrral külön is egyeztetve én javasoltam. Ezek után az eljárást, ha akartam volna sem tudtam volna semmilyen módon megakadályozni.

Azt állítja, hogy semmit nem kellett volna már tennie?

Igen, hiszen a rendőrség a dandártábornok tanúvallomása szerint hivatalból tudomást szerzett a zsarolási kísérletről, ami miatt nyomozás elrendeléséről akartak dönteni. Az nem róható a terhemre, hogy utána még rögtön nem rendeltek el nyomozást. Ezt teljesen irreleváns. Én azt tudtam, hogy Gyárfás Tamás bement a rendőrségre, a dandártábornokot pedig szóban mindenről tájékoztatta.

Csak a tábornok szerint Gyárfás neki azt mondta, hogy visszaadta a zsarolónak a levelet, ám arról nem tett említést, hogy készített másolatot, így az irat akkor még nem került a hatóság birtokába.

Nem annak van jelentősége, hogy milyen iratot adott át, hanem, hogy mit mondott el és annak alapján a cselekménnyel kapcsolatban a miniszteri biztos (a rendőrség) miről szerzett tudomást.  Részletesen elmondta tartalmilag, hogy mi van benne. Mellesleg nem én javasoltam Gyárfás Tamásnak, hogy az informális találkozón az ő irataiból mit adjon oda, vagy mit ne adjon oda. A lehallgatási anyagból ugyanis kiderül, hogy ezzel kapcsolatban Gyárfásnak korábbi ügyvédje, Bánáti János adott tanácsot. Összegezve: semmilyen módon nem valósítottam meg a bűnpártolást, ez nonszensz. Csak ismételni tudom önmagam: fogalmilag és logikailag is kizárt, hogy bármilyen eljárást meg akartam, vagy tudtam volna akadályozni. Az nem lehet bűnpártolás, hogy amit a rendőrségen a későbbi feljelentőtől már tudtak, azt nem jelentettem.

Fotó: Horváth Péter Gyula/PS

Ahhoz a fővárosi főügyészségi indítványhoz mit szól, amiben leírták, hogy az irodájában lefoglalt iratban megtalálták Gyárfás Fenyő-ügyben előre megírt védekezését, amely olyan információkat tartalmazott, melyekről neki elvileg nem lehetett tudomása?

Én ilyen indítványt soha nem láttam. A velem szemben közölt gyanúsításban sem közöltek ilyet. Ilyen  soha nem történt. Tőlem egy – Gyárfás Tamástól kapott – dossziét foglaltak le, amiben több irat volt, köztük az Imrich K. féle négyoldalas iromány, ami nem bizonyított semmit. Játszunk el a gondolattal: ha abban a dossziéban valóban új és fontos bizonyítékok lettek volna, és ha én tényleg bűnpártolni akartam volna, akkor gondolja, hogy huszonöt év ügyészi tapasztalattal a saját irodámban tartom azokat?  De semmi ilyen nem történt, mint már többször elmondtam, sem a szándékom, sem a célom soha nem irányult bűnpártolásra. Fontosnak tartom elmondani, hogy idáig türelemmel és bizalommal, az igazságszolgáltatásba és az objektivitásba vetett hittel vártam, hogy a következtetéseket levonják és ez az alaptalan, igazságtalan, embertelen és megalázó eljárás befejeződik. Azt tudom mondani, hogy ártatlanul aláztak meg, mind egzisztenciálisan, mind a magánéletemet tekintve. Az a határozott állásponton, hogy az ellenem indított eljárás alapjaiban nem korrekt és konstruált. Az is felháborító, hogy erre, hogy húzzák az eljárást, nincs törvényes jogorvoslati lehetőség.  Lényegében önkényesen és indoklási kötelezettség nélkül a hatóság akármeddig elhúzhat bármilyen eljárást.

A gyanúsítástól számított két és féléves határidőt a nyomozati szakban be kell tartani.

Ezzel az a gond, hogy ha annak nincs konkrét szakmai oka, akkor rendkívül hosszú idő. Ezalatt  folyamatosan emberileg és egzisztenciálisan nehezen megélhető függő helyzet áll fenn. Ebben az ügyben közel egy éve nem folyik érdemi nyomozás, nem végeznek semmilyen bizonyítási cselekményt, vagyis  az időhúzás önkényes, indokolatlan és szándékos.  Ez a gyanúsítás számomra egy nehezen megélhető hamis, igazságtalan bélyeg.  Még akkor is, ha megszüntetik az eljárást vagy évek múlva felment a bíróság. Nehéz elfogadni, hogy sok korábbi, magát akkor olyan nagy barátnak mutató volt ügyészségi vezető szándékosan úgy tett tönkre, hogy gondolom pontosan tudja, hogy a terhemre róttak nem valósítanak meg bűncselekményt. De elszomorító tény, hogy a jog világában gyakran emlegetett mérlegelésen alapuló egyedi jogértelmezésre hivatkozva egy bűncselekmény hiányában hozott jogerős bírósági felmentés esetén sem lesz utólag sem senki személyében felelős, így egy ilyen eljárásban való részvétel is a felelősség vizsgálata nélkül marad majd. De azt gondolom, hogy a tetteiért a lelkiismeretével egyszer majd mindenkinek el kell számolni, addig pedig szembe kell tudni nézni magával a tükörben. Ez ebben az ügyben szerintem több embernek nehezen mehet…

Fotó: Horváth Péter Gyula/PS

Nem gondolja, hogy az ellenkező hatást éri el az ügyészséget ért kritikája? Amikor ön fővárosi főügyész volt, szintén mentettek fel bűncselekmény hiányában vádlottakat, vagy szüntettek meg nyomozati szakban eljárásokat. A terheltek pedig joggal mondhatták abban az időben is, hogy meghurcolta őket az igazságszolgáltatás. Ez akkor nem zavarta?

Fővárosi főügyészként nyilván nem az a feladat, hogy konkrét ügyek előadójaként részletes szakmai álláspontot alakítson ki és képviseljen a bíróság előtt az ügy adatainak és bizonyítékainak teljeskörű ismeretében. A tényállás helyességéért, a bizonyítékok megalapozottságáért az előadó, vagy a középszintű vezető felel. Beosztott ügyészként pedig tiszta lelkiismerettel mondhatom, soha nem emeltem vádat úgy, hogy már a nyomozás során nyilvánvaló volt, hogy a cselekmény nem bűncselekmény. Számomra ennek az ügynek az a tanulsága, ha ez velem így megtörtént, akkor ez bárkivel, bármikor, ugyanígy megtörténhet. Ennek ellenére még mindig reménykedem abban, hogy objektív, tényszerű és szakmai döntés fog születni.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PS