Annak ellenére, hogy Jakab Péter azt nyilatkozta, hogy őt magát egyáltalán nem izgatja az ideológiai címke, nem is akarja besorolni sehová önmagát, most A Nép Pártján elnevezésű előszoba-pártja úgy dobálózik az izmusokkal, mintha nem lenne tegnap vagy holnap, és mintha lehetne egy nagy reset billentyűt nyomni és mindent újra kezdeni. Mintha nem a baloldalba belesimult Jobbikból hasítaná ki pontosan azt a szeletet Jakab, vinné magával azokat a tagokat, akik elkövették a párt ősbűnét, azaz összefogtak Gyurcsány Ferenccel. És mintha nem jellemezné továbbra is minden megszólalását ugyanaz a primitív baloldali demagógia és a választópolgárokat lenéző melós-krédója, mint ami ezelőtt is sajátja volt. Legújabban – kapaszkodjunk meg! – Európa-barát liberális gazdaságpolitika és konzervatív társadalomfilozófia körvonalazódik A Nép Pártján önmeghatározásában… Vajon mire gondolt a költő?
A magyar politika ideológiai szédelgője
Jakab Péter minden volt már, csak éppen akasztott ember nem – tartja a találó mondás az effajta emberekről. Volt antiszemita szélsőjobbos és volt a magyar melósok ifjú leninistákat is megszégyenítő hordószónoka, majd a szivárványkoalícióba is szépen belesimult lelkestül-testestül. Lett ő uniós zászlóégetőből az európai minimálbér bevezetésének és az Európai Ügyészséghez való csatlakozás élharcosa. Sőt, mikor tavaly ősszel Ursula von der Leyennek megírta a Magyarországot bemószeroló levelét, beállt a nyugaton árulkodó baloldali politikusok hosszan kígyózó sorába is.
Nagy fordulópont volt az, mikor a Gyurcsánnyal szemben valaha megszületett Jobbik elnökeként – elkövetve a párt ősbűnét – összefogott ugyanazzal a Gyurcsány Ferenccel… majd ribilliónak nevezte a 2006-os rendőrterrort.
Jakab ideológiai szédelgőként bejárta az ellenzéki oldal összes bugyrát, majd megpróbálta Gyurcsány Ferencet rehabilitálni a 2006-os rendőrterror során elkövetett bűnei alól azzal, hogy vállalható szövetségeséül fogadta.
Most azt mondja a független–objektív 24.hu-nak, hogy nem akar címkéket magára venni, mert ő se nem jobb-, se nem baloldali politikus. Ő a nagybetűs NÉP pártján van, ami független minden ideológiai vagy világlátásbéli karaktertől.
Jakab – ugyanebben az alákérdezős interjúban – a megmaradt Jobbikra és Gyöngyös Mártonra vonatkozva állítja, hogy aki úgy beszél és viselkedik, mint a Fidesz, az valójában a Fidesz… Ezzel szemben feltehetnénk neki a kérdést, hogy aki úgy beszél és úgy viselkedik, mint Gyurcsány, ráadásul nyíltan össze is fog vele, az vajon mi?
Csűrjük-csavarjuk, de valójában Jakab virtigli szélsőbalos viselkedése, a balliberális pártokkal való szövetsége és az, hogy egyértelműen az európai progresszív politikai célokat ismételgeti, szépen elhelyezi őt oda, ahová való: a sajátos hazai baloldal kellős közepébe.
Az egyébként is átláthatatlan és identitásválságban szenvedő hazai baloldal, nevezzék is bárminek magukat, jól behatárolható a választópolgár számára. Van múltja és ugyanolyan zavaros jövője, a jelen meg olyan, amilyen. Jakab pedig ott áll nyakig benne.
Milyen színű lesz A Nép Pártján?
Fontos dolog az identitás. Egy párt önmeghatározása elhelyezi a politikai közösséget a politikai térképen, segít eligazítani a választópolgárt, aki vagy azonosul, vagy szimpatizál vagy éppen nem e szerint.
Politikai célok megfogalmazása és tettek nélkül azonban minden önkényesen kijelölt identitás pusztába kiáltott szó csupán. Üres lózung, ami zavarodottságra vagy bizonytalanságra utal.
Jakab előszoba-pártja bizonytalan, ahogy identitása, úgy helye sincs a magyar politikai palettán.
Tettek nélkül ugyanis mondhatja bárki magára azt, amit éppen kedve tartja, ám a választópolgár nem hülye, így hamar kiderül az, ha valaki nem önazonos.
(Itt van például a Fidesz–KDNP-pártszövetség, amely nemzeti alapon álló, keresztény kulturális értékeket valló jobboldali szerveződésnek vallja önmagát. Ha viszont nem lenne a hagyományos család védelméért tett erőfeszítések sora, vagy az illegális migráció elleni védekezés és így tovább, akkor a kutya sem hinné el az öndefiníció hitelességét.)
Jakab előszoba-pártja először Európa-párti és populista szerveződésnek, majd alig egy hét leforgása után konzervatív liberálisnak definiálta magát, ami több, mint sorozatos képzavar. Az ok nyilvánvaló: Jakab és a Jobbikból érkező követői maguk sem tudják, hogy kik ők és azt sem, hogy mit akarnak.
Nincs itt semmi látnivaló: Jakab a nagy büdös semmiből jött, és a nagy büdös semmibe tart
A bukott elnöknek nincs anyagi erőforrása és nincs politikai tőkéje ahhoz, hogy sikeres pártot építsen. Élete során minden választáson – legyen az önkormányzati vagy parlamenti – vereséget szenvedett, ahogy az előválasztásnak nevezett kampányakció során is brutálisan leégett. Jakab Péter valójában sikertelen politikus, a Jobbik kontraszelekciójának tragikus végterméke.
E mellett hitele sem sok maradt. Méltatlan távozása, a politikai és magánéleti botrányok sora morális mocsárba taszította. Az pedig, hogy nem adja vissza a Jobbiknak a mandátumát, tovább fogja rontani az egyébként sem szilárd alapokon nyugvó hitelességét.
Mindezek mellett A Nép Pártján kifejezést is lopta. Vona ugyanis rámutatott, hogy az új mozgalom nevében nem volt túl kreatív; egész egyszerűen lemásolt egy korábbi jobbikos választási szlogent…
Jakab Péter hitelessége a szeptemberben induló parlamentben tovább fog romlani, hisz a régi szövetségesei mandátumtolvajnak fogják nevezni, de kétségünk ne legyen: a Mi Hazánk Mozgalom is tovább fogja ütni.
Végül egyedül fog maradni. Néhány, Jakab Pétert ábrázoló pólóban hangoskodó közt lesz még esélye néha megjelenni, de hosszú távon politikai magányra kell készülnie.
Mindenki felelős a saját tetteiért – Jakabnak is el kell számolnia az elmúlt évekkel.
A semmiből jött, felvette mindig azt az irányt, ami éppen kifizetődő volt számára, és valójában a semmibe is tart.
Tartsuk az irányt! – szokta volt mondani Jakab. De kivel és milyen irányt, Péter?
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS