Ugyan a mostani kurzus sem mentes a bűncselekményektől, de a 2010 előtti kormányzat jóval komolyabb szinten össze volt fonódva a szervezett bűnözéssel, még egy miniszterre is rá lehetett volna rúgni az ajtót – erről is beszélt a PestiSrácok.hu-nak adott interjújában Orosz István, a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) bűnszervezetek elleni osztályának volt vezetője. A kecskeméti maffiaügy 2008-ban visszavonult felgöngyölítője említést tett arról a jelentésről is, amelyben bal- és jobboldali politikusok, ügyvédek, bűnözők közötti összejátszásról írt, ám a dokumentumot felsőbb szinten egyszerűen eltüntették. Orosz hangsúlyozta, hogy Gyurcsányék idején a titkosszolgálat több munkatársa is a maffiózókat védte, az ellenük dolgozó rendőrök ellen pedig lejáratási akciót szerveztek. A volt NNI-s vezetővel kitértünk a Szájer-ügyre, illetve beszéltünk a cigarettacsempészettel megbukott szocialista politikus botrányáról, valamint arról is, hogy szerinte az olasz bűnüldözés az etalon, ahol a politika csak akkor tudja leállítani a nyomozásokat irányító hatósági szereplőket, ha megölik őket. Orosz István egyébként „nyugdíjasként” sem tétlenkedik, lakókörnyezetében a lakossággal együtt vette fel a harcot a drogkereskedőkkel.
A legutóbbi hír önnel kapcsolatba az volt, hogy fenyegetés érte egy Facebook-posztja miatt, amiben egy bűnöző tevékenységére hívta fel a figyelmet. Ez rendeződött?
A rendőri pályafutásom során olyan beosztásban voltam, hogy jellemzően nagyvadakra lőttem. Megtanultam, hogy cápavadász ne foglalkozzon ebihalakkal, de néha ezek az ebihalak elszemtelenednek és cápának képzelik magukat. Ez egy ilyen eset volt, amikor egy elítélt bűnözőről a lakókörnyezetünkben élőknek szánva megírtam a Facebookon, hogy idős emberek sérelmére követett el egy személy bűncselekményt. Ezzel a poszttal, amiben az ügyészség közleményét ismertettem, arra akartam felhívni a figyelmet, hogy az idős emberek mire figyeljenek. Emiatt értek támadások, ez engem még nem zavart, viszont a családtagjaimat is érte atrocitás, ezután léptem, illetve az illetőt fel is jelentettem. Jelenleg itt tart az ügy.
Önről tudni lehet, hogy Bátonyterenyén, ahol lakik, pár éve felvette a harcot a drogdílerekkel. A helyi szülőkkel együtt megelégelte az elharapódzó droghelyzetet és léptek. Hol tart most ez a folyamat?
Azóta óriási előrelépés történt, a város megtisztult a kábítószertől és nem egy drogdíler rács mögé került. Annak idején azért álltam ennek az élére, mert saját magamat köptem volna szembe, ha ezt szó nélkül eltűröm, ami a településen kábítószerszinten folyt. Mivel a dílerek az iskolák környékén is megjelentek, az összefogás egyre fontosabbá vált, hogy a terjesztők lássák: a helyieknek elegük van az utcai bűnözésből, és nem engedjük meg, hogy a gyerekek közé is beférkőzzön a drog, aminek terjesztésével és fogyasztásával ugyanis megjelennek más bűncselekmények is, mint a garázdaság vagy a rongálás.
Együttműködnek a helyi hatósággal?
Igen, a mozgalom célja nem az önbíráskodás, hanem az információk begyűjtése és azok hatóságokhoz való mihamarabbi eljuttatása. A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság jól végzi a feladatát, de csak akkor tudnak segíteni, ha tudomása van a környéken zajló ügyekről. A csoportunkhoz eddig több ezren csatlakoztak és a lakosság örül, hogy a kábítószer-kereskedők nem ússzák meg és börtönbe kerülnek. Egyébként több település is gondolkodik azon, hogy hozzánk hasonlóan, így lépjenek fel a bűnözők ellen.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Három és fél évvel ezelőtt beszélgettünk utoljára, akkor ön azt jósolta, még messze nincs vége a szervezett bűnözés elleni küzdelemnek és akár a Fenyő-ügyben is történhet előrelépés. Ez bejött, a sokáig érinthetetlennek hitt Gyárfás Tamás felbujtás vádjával áll bíróság előtt. Mit szól az újabb eseményekhez?
Mivel a szervezett bűnözés elleni munkában – évekig vezetőként – magam is részt vettem, ismerem a belső folyamatokat, ezért szoktam mindig hangsúlyozni, hogy biztos vagyok abban, hogy azok a kollégák, akik a leszámolásos ügyeken dolgoznak, eredményt fognak elérni. Hiába hangoztatták sokan, akár szakmán belül is, hogy Gyárfás politikai védelem alatt áll, látjuk, hogy ez nincs így.
De már egy – közéleti értelemben – erejét vesztett szereplőre csaptak le, aki 2010 előtt nagyon erősen kötődött a baloldalhoz (igaz, a Fidesz –a kezdeti támadások ellenére – 2010 után rendezte rossz viszonyát Gyárfással, de azért nem lettek egymás barátai) és a Nap TV segítségével volt élet-halál ura. Még a rendőri-ügyészi szakmában is volt, aki úgy gondolta, Gyárfást csak akkor vihetik el bilincsben, ha bukik az MSZP. Persze mások úgy vélik, kellett a Portik által rögzített, 2017-ben előkerült hangfelvétel, hogy a felbujtás gyanúja megálljon.
Utóbbit tartom igaznak, a felbujtást ugyanis rendkívül nehéz bizonyítani, ha az elkövető nem vall. Márpedig a jelenlegi tudásunk szerint eddig sem a közvetítéssel vádolt Portik, sem a ravaszt meghúzó Rohác nem beszélt. De a lényeg az, hogy a Fenyő-ügy már a bíróság előtt van és a többi leszámolás nyomozásában is várhatóak fejlemények, melyeknek bizonyos részleteit a múltból ismerem.
Önöknek volt információja a Fenyő-ügyben?
Nálunk is lecsapódtak információk, azokat folyamatosan ellenőriztük, de konkrétan nem a mi egységünk foglalkozott a Fenyő-üggyel, amelyben meglepően sok fals információ jutott el a hatóságokhoz a bűnözőktől, hogy ezzel is akadályozzák a nyomozást.
Ráadásul az is felmerült – legalábbis ez szerepelt egy ügyészi határozatban – hogy Gyárfást az igazságszolgáltatás berkeiből is tájékoztatták a Fenyő-gyilkosság ügyében tett nyomozati lépésekről, és így sikerült elkerülnie több mint húsz évig a felelősségre vonást. Ő ezt tagadja.
Megvannak azok az egységek (például a titkosszolgálatok), melyek most is meg akkor is ellenőrzik akár nagyon magas pozícióban lévő emberek tevékenységét is (rendőrkapitányok, főügyészek). Szerintem úgy működik jól egy ország, ha teljesen mindegy, hogy az illető milyen pozícióban van, milyen hatalom összpontosul a kezében, őket is ellenőrzés alá lehet vonni, hogy a lehető legtisztábban végezzék a munkájukat.
Erről jelenleg Szlovákia juthat eszünkbe, ott most nagytakarítás folyik, sorra viszik el az igazságszolgáltatás egykori és jelenlegi kulcsszereplőit.
Azt azért tudni kell, hogy a szlovák-felvidéki maffia – akikkel én sokat foglalkoztam – a szlovák állammal összenőtt. Az ottani szervezett bűnözés egyszerűen foglyul ejtette az országot.
Itthon, amikor még aktív volt, látta esetleg ennek jeleit?
Voltak erre mutató jelek. De ilyen szinten nem, ami most zajlik Szlovákiában, az ember csak kapkodja a fejét, Mexikóra és Kolumbiára hajaz, ami ott történt. Nagyon becsülendő és példaértékű, ahogy most fellépnek az ottani hatóságok. Szlovákia nagyon sokat szenvedett a maffiától és az oligarchák hatalmától, rengeteg embert megöltek és ehhez asszisztáltak politikai résztvevők. Nem is akármilyenek.
Szlovákiában félnek is attól, hogy le fogják állítani a nyomozásokat, mert ez nem érdeke a politikai elitnek.
Az igazság és a hatalom útjai idővel elválnak. Ha már Szlovákia, kíváncsi vagyok, hogy most, amikor több dolog kiderült már, esetleg felszínre kerülnek-e olyan dokumentumok, információk, amik adott esetben igazolnák, hogy hány szlovák titkosszolgálati akció volt megszervezve Magyarország ellen a 90-es években, Rohác és bandája közreműködésével.
Tudomásom szerint a hatóságok legújabb elmélete az, hogy a Szájer- és Torgyán-lakás, illetve a Fidesz Lendvay utcai székháza elleni merénylet, valamint az Aranykéz utcai robbantás „sima” alvilági akció volt, utóbbinál pedig éppen a felbujtói kör dobta be a titkosszolgálati szálat, elterelés céljából. Persze sok részlet az Aranykéz-ügyben rejtve maradt, ezt a bíróság is kimondta.
Egyet ne feledjünk, a titkosszolgálat és a maffia érdekei néha összeérnek.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Ha már titkosszolgálat, amikor a 2000-es évek közepén felléptek az úgynevezett olajosok egy része ellen, nehezményezte, hogy a szolgálatok nem segítették önöket.
Ennél sajnos többről volt szó. Nagyon nehezteltem rájuk, mert amikor megkaptam azt a lehetőséget, hogy létrehozhatok egy bűnszervezetek elleni osztályt, szó szerint az az ígéret hangzott el, hogy szabad kezet kapok és jelöljem meg azokat a csoportokat, akik az akkori tudásunk szerint a legkomolyabb veszélyt jelentik az országra. Piti betörők, telefonfülke-fosztogatók, zsebesek, valutázók nőtték ki magukat, és ellenük sokáig nem tudtak hatékonyan fellépni. Mi viszont felvettük a kesztyűt, ám ne felejtse el, hogy ez nem volt egy veszélytelen dolog a részünkről, hiszen a csápjaik ott voltak mindenhol. Egy normálisan működő országban elvárható lenne, hogy akiknek az a dolguk, védjenek minket, az ország érdekeit, illetve szolgáltassanak információt az általuk beszerzett hírekről a szervezett bűnözői csoportokkal összefüggésben is, ám ennek az ellenkezőjét tették. Mondhatom, hogy elárultak minket.
Mire gondol?
Mondok egy példát: amikor már csak pár nap hiányzott ahhoz, hogy lecsapjunk az előbb említett olajosokra, bejött az irodámba a Galambos-Laborc (mindketten az NBH vezetői voltak a Gyurcsány-érában – PS) által fémjelzett Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) egyik magas beosztású tisztje és feltette azt a kérdést, hogy „biztos jó dolog-e, hogy elkapjátok őket”? Először úgy voltam, hogy számoltam magamban és vártam, hátha csak viccnek szánja, de egyre nagyobb intenzitással kezdte el mondani. Ekkor közöltem vele, hogy takarodjon az irodámból. Persze emellett már volt értesülésem arról, miképpen akadályozzák a munkánkat. Ez egy tragikus szituáció volt, pont egy olyan helyzetben, amikor minket kellett volna védeniük. Ők ezeket a bűnözőket védték, akik évtizedeken keresztül kinőtték magukat, és az állam bizonyos személyeinek segítségével létrehozták a magyar maffiát. Az akkori vezetőmnek jeleztem, hogy mi történt és számoljon azzal, hogy a szolgálatnál ezt rossz néven veszik, de nem álltunk meg. Csak aztán történtek újabb fejlemények.
Mik?
Ahogy a legutóbbi interjúban említettem, volt egy komoly játszma, a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) akkori vezetője, Bolcsik Zoltán (ő jelenleg az NVSZ igazgatója) került célkeresztbe és megpróbálták lejáratni úgy, hogy elhintették, bűnözőkkel áll kapcsolatban. Dokumentumokat lopattak el, voltak arra utalok jelek, hogy az NBH emberei állnak a háttérben. Egy jól szervezett, összehangolt akció volt. Mindezek mellett még olyan információk is eljutottak hozzánk, hogy bizonyos maffiacsoportok csápjai hatósági emberekig, ügyvédekig, politikusokig értek.
Milyen magas szintig?
Miniszteri. Írtam egy jelentést, amit már szintén említettem, és ez a jelentés, amiben politikusok, ügyvédek, hatósági személyek neveit írtam, egyszerűen eltűnt. Pedig a leírtak alapját képezhették volna egy olyan vizsgálat megindításának, amelyben nem mi rendelkeztünk hatáskörrel. Ráadásul, akik abban a dokumentumban szerepeltek, mint érintettek, hirtelen minden kommunikációt megszakítottak egymással. Telefonon és személyesen is.
Valaki szólt nekik.
Nyilván. A jelentés pedig nagyon magas szintre lett elküldve. Itt még nincs vége a történetnek: a mi forrásaink is elhallgattak. Elkezdtünk nyomozni, hogy ez miért történt, de mindig falakba ütköztünk. Hangsúlyozom, nem szeretnék politizálni és egyik oldalra sem állni, de ami tény az tény: ez a 2010 előtti kormányzat idején történt. Ezt csak azért említem meg, mert ugye mostanában sokszor találkozhatunk olyan véleményekkel, hogy mennyire nagy a korrupció, mennyire átsző mindent a politika, amely teljesen befolyásolja az igazságszolgáltatást. Én nem állítom, hogy nincsenek erre kísérletek, de most vannak felszínre hozott régi ügyek, vannak fellépések, azt nem lehet mondani, hogy mindent lefojt a politika. Attól még, hogy a politika mindkét oldala sárral dobálja egymást, azt látni kell, hogy az ügyészek, rendőrök teszik a dolgukat. Pár hete vitték el az Agrárminisztérium helyettes államtitkárát, Mengyi már börtönben, Simonka és Boldog ellen is már vádat emeltek.
A Simonka-ügyben több kormánypárti képviselő rokona is vádlott.
Igen. Persze nem vagyok naiv, most is lehetnek érinthetetlen személyek, de megjegyezném, tapasztalataim szerint (a mostani eseményekről is van tudomásom) a 2010 előtti kormányzat jóval komolyabb szinten össze volt fonódva a szervezett bűnözéssel. Még miniszterre is rá lehetett volna rúgni az ajtót. Azt azért hozzátenném, minden politikai oldalon vannak bűnözők. Ez nem pártszín kérdése. De hogy is kezdődött a politikusok bűnözése? Véget ért a Kádár-rezsim, majd az MSZMP utódpártja olajvonatokat tologatott az ország egyik pontjából a másikba. Az olajbűnözés során iszonyatos vagyonok halmozódtak fel. Higgye el, a mostani politikusok sehol sincsenek a szocialista titkosszolgálati háttérrel rendelkező egykori honatyákhoz képest. Amit az egészből ki szeretnék hozni, hogy a szervezett bűnözés ellen küzdő egységek nincsenek besimulva mindig az adott kormány elképzeléseibe. Nyilván nem túl tágak a lehetőségeik, de a jelenlegi helyzetben borzasztó pozitívnak ítélem meg, hogy azért bíróságra tudtak vinni olyan ügyeket, amiről nagyon sokan már lemondtak. Senki ne mondja nekem, hogy ez nem siker. Ezek az ügyek zálogai annak, hogy egy bűnöző legyen bárhova bekötve, az élet alakulhat úgy, hogy annak börtönbüntetés lesz a vége.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Visszatérve még az eltüntetett jelentéshez, ha jól tudom, ettől függetlenül átadták a politikusokról szóló információkat az arra hivatott szerveknek. Mi történt ezután?
Semmi. Akiknek az lett volna a dolguk, hogy kivesézzék, mennyire fertőzött az akkori politika, nem léptek. Ha ezt végigvitték volna, meggyőződésem, hogy börtönbe kellett volna mennie több jobb- és baloldali politikusnak is.
A korábbi, nekünk adott 2012-es interjújából idéznék öntől: „Én tudom, hogy ki az az ember a mai magyar politikai közéletben, akire, ha ránézek – ismerve a dolgait –, hánynom kell.” Ő politikus még?
Hogyne. Azért is volt hányingerem tőle, mert több képviselőről tudtam, hogy mocskos bűnöző, róla viszont nem feltételeztem. De „láttuk és hallottuk”.
Azaz belefutott a lehallgatásokba és a megfigyelésekbe.
Bele. A róla szóló infókat is továbbadtuk, de ismét nem történt semmi. Sőt, a bűnözők, akik ebben érintettek voltak, vele is megszüntették a kapcsolattartást. Mindezek ellenére nem élem meg kudarcként a 2008-ban befejezett pályafutásom, hiszen nekünk volt köszönhető a hírhedt kecskeméti maffiaper, amely mérföldkő volt. A sikernek a kulcsa az volt, hogy rendkívül jó ügyészi csapattal dolgoztunk együtt: említhetném Szoboszlai-Szász Richárdot, Szabó Ferencet, Kopasz Zsoltot, Zubornyák Ágnest, Német Zsoltot. Proaktív munka folyt. Ahogy ők hozzáálltak, ahogy ők gondolkodtak, és rendszerbe tudták ezt az egészet, együttműködve velünk foglalni, az példaértékű volt. El akarod kapni a magyar maffiát? Nem csak abban kell gondolkodni, hogy tudom azt, hogy milyen befolyása van adott esetben a politikában, vagy az önkormányzatoknál, ezek fontos információk, de egy bíró elé azt kell vinni, amit bizonyítani tudsz. Ezért mondom, hogy hatalmas siker, hogy révbe ért a Fenyő- és Vizoviczki-ügy, és várom, hogy M. Richárd újra elfoglalja a jól megérdemelt helyét, illetve bizonyosan vannak még ügyek, amik még felszínre fognak jönni.
Korábban beszélt arról is, hogy ha külföldi titkosszolgálatok bizalmas információkat tudnak meg bűnözők kapcsolatairól, vagy közszereplőink kényes titkairól, az akár egy ország biztonságát is veszélyeztetheti. A nemrég kirobbant Szájer-ügyben is előkerült a titkosszolgálati szál. Erről mit gondol?
Szakmabeliként én is rögtön arra gondoltam, hogy ezek a történések nem a véletlen művei. Az még nagyobb probléma, ha a hazai titkosszolgálat nem tudott Szájer dolgairól, bár én biztos vagyok benne, hogy tudták, milyen életet él, hiába hangzott el az ellenkezője. Sőt, korábban is voltak olyan események az ő életében, amire fel kellett, hogy figyeljenek. Persze a magánéletében mindenki azt csinál, amit akar, de ő minket képviselt kint, ez az ügy sokat ártott az országnak, ahogy az az MSZP-s politikus is, aki a legalja bűnözőkre jellemző módon – a gyanú szerint – cigarettát csempészett. Ráadásul ő a szocialisták etikai bizottságának az elnöke volt. Hol élünk? Ez a legalja. De továbbmegyek: ott van Szegedi Csanád is, akit bűnszövetségben elkövetett költségvetési csalással vádolnak, amit EP-képviselőként követett el.
Ő sem öregbítette az ország hírnevét.
Hát nem. De visszakanyarodva az előző témánkhoz, azt gondolom, a megtisztulást a maffiánál és a politikánál is alulról kell kezdeni. A maffiánál a katonák elfogásánál, akik majd beszélni kezdenek, a politikánál például az önkormányzatoknál, ahol nagy lehetőség van az „ügyeskedésre”. Nagyon egyetértek azzal, amit Ibolya Tibor fővárosi főügyész mondott nemrég egy interjúban, hogy valójában senki nem tudja, mekkora Magyarországon a korrupció mértéke, illetve, hogy az önkormányzati hűtlen kezelések mögött is sokszor gyaníthatóan korrupció áll. Számomra a kontinensen az olasz példa az etalon. Az olasz szervezett bűnözés elleni egységet, az olasz vizsgálóbírót, az olasz különleges ügyészt nem tudja leállítani a politika, vagy csak úgy, ha megölik őket. Ott olyan nincs, hogy Palermóban egy bűnözőt az autójában lehallgatnak, vagy a kedvenc presszójában az asztalát sikerül betechnikázni, és ott olyan tranzakciókról beszél, amiben van politikai résztvevő, akkor a különleges ügyész és a maffiaellenes vizsgálóbíró nem írja alá az ő letartóztatási parancsát és nem törik rájuk az ajtót. Berlusconit is bíróság elé állították. Ahhoz, hogy ott a politika le tudjon állítani egy nyomozást, le tudjon állítani egy folyamatot, az kevés, hogy ellopnak egy jelentést, őket ez nem tántorítja el.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS