Vörösterrort és kíméletlen leszámolást ígér a fideszeseknek a gyurcsányista tollnok

Megint nagyot ment Tóta W. Árpád, a HVG.hu publicistája, aki ezúttal a jogállam fölfüggesztésével, kíméletlen vörösterrorral fenyegette meg a fideszeseket arra az esetre, ha a balliberális reszelékpártok esetleg hatalomra vergődnének. Tóta W. szinte már szájában érzi a győzelem ízét, már-már csülökre fogja a körömtépő fogót, mint ÁVH-s szellemi elődei…

Ki érti ezt? A baloldal azt hirdeti magáról, hogy ők a jogállamiság, a joguralom, a demokrácia és a tolerancia bajnokai, akik rajonganak a sokszínűségért, a más véleményekért. A valóságban aztán mindig bebizonyosodik: lehet, hogy szeretik a joguralmat, ám fölfüggeszteni még jobban szeretik; 1919-ben például 133 napra, 1947 után pedig bő negyven évre. E fölfüggesztés időtartama alatt aztán lehetőség nyílik veséket leverni, körmöket tépkedni, s a hullákat sebtiben föllapátolni az Ifákra. A másként gondolkodókat is szeretik a kommunisták, hogyne; ám őket is jobb szeretik inkább fölfüggesztgetni ide-oda.

• Az idők változnak, az elképzelések nem. Korunk bolsevikjai hónapok óta versenyt licitálnak, melyikük csapná agyon könyörtelenebbül a fideszeseket jövőre. Némelyik a jogállam fölfüggesztését ígéri, a másik vagyonelkobzással és földönfutóvá tétellel fenyeget, a harmadik már készíti elő a lámpavasakat… 

Hasonló elképzelései vannak Tóta W. Árpád baloldali tollnoknak is, aki amolyan fordított Bauer Miklósként működik: tisztes polgári foglalkozással indít, s csak a több évtizednyi, önhergelő írásmunka után, a radikalizálódás végállomásaként tépkedne majd körmöket, ha erre lehetősége adódna. (Idősebb Bauer az Andrássy út 60-ban indította karrierjét, s csak miután már nem maradt kit halálra kínozni, akkor – mintegy levezetésként – csapott föl ügyvédnek.)

„Lesz vörösterror, utána átöltözünk”

Legfrissebb, csütörtöki kiáltványában [Hogyan vesszük vissza?, HVG.hu, 2021. május 13.] Tóta szépen sorra veszi, mi következik itt jövőre, ha ők, a széljobb–szélbal konglomerátum netán kormányra jutna. Fölvezetésnek azzal indít, hogy Orbánék érzik a vesztüket, ezért „lopják” az állami vagyont alapítványokba. (Hogy a valóságban szó sincs lopásról, az egyetemi alapítványokba tett pénz közvagyon marad, most ne foglalkozzunk. Kár a szóért. Ezeket úgysem érdekli a valóság: például, hogy a közvagyon annyira „szét lett lopva” 2010 óta, hogy a másfélszeresére duzzadt…) Mit kezdjen ezzel a helyzettel az ellenzék, ha hatalomra kerül? Tóta segít:

A spektrum a rezignált belenyugvással kezdődik: ezzel úgyse lehet mit csinálni, még kétharmaddal se. És ott végződik, hogy fel kell függeszteni a jogállamot, lesz pár hónap vörösterror, aztán utána átöltözünk.”

Látszólag úgy ír a vörösterrorról, mintha az csupán az ellenzékiek egy csoportjának forgatókönyve lenne, ám a cikk egészéből úgy tűnik: ez lehet a szerző álláspontja is, aki a tollat készséggel lecserélné hentesbárdra.

Szükség lesz néhány gyakorlatias lépésre. (…) az a tisztviselő, aki közvagyont érintő dokumentummal nem tud elszámolni, sikkasztóként felel a teljes összegért. Ez ügyben lesz egy kis ugrándozás, hogy hiszen azt ő még a hatálybalépés előtt darálta le, de hát várja meg Strasbourg döntését a börtönben addig is. (…) meglesznek azok az adatok, ha tudja előre a delikvens, hogy ő fog ülni negyven évet, ha nincsenek meg.”

Tehát Tóta itt már rég nem Orbán, Mészáros vagy a fideszes politikai vezetők kicsinálásáról, életfogytiglani bebörtönzéséről értekezik, hanem az egyszerű tisztviselőkéről, akiket Tótáék – gondolom, valamilyen kritérium, hajszín, bőrszín, vallás, Facebook-adatlap stb. alapján  – beazonosítanak és levadásznak majd, egytől egyig. Ilyen tisztviselőkből azért akad pár százezer, bő merítéssel pár millió e hazában.

Ezzel meg is kezdődhet a hajtóvadászat – és egyben a türelmi idő.”

Hajtóvadászat lesz. Hajsza. Reszkess, te sötétben bujkáló fideszes ellenforradalmár!

Tóta és Kunhalmi (Forrás: Facebook)

Kíméletlen elszámoltatás

A közjót az szolgálja, ha a főbűnösök rács mögé kerülnek, a másodrendű vádlottakból pedig épp annyi, hogy a többi már ne várja meg, amíg sor kerül rá.”

Tiszta sor. Félelmében mindenkinek megered a nyelve. Persze, ennek elősegítésére megvannak a speciális módszerei az elvtársaknak. Ilyenkor születnek a békaemberes beismerő vallomások. Esetleg Lamperth Mónikát is reaktiválhatják jövőre: ő a testüregmotozások specialistája. Gergényi pedig az egyetemista lányok térdepeltetésének nagymestere…

Ez ügyben megint a történelem mutat irányt, azon belül is a munkásmozgalom története. A kommunisták értették a csíziót, ezért nem csupán elszedték a gróftól meg az érsektől a földjét, de azonmód fel is parcellázták a parasztoknak. Ezért aztán a parasztok a legkevésbé sem kívántak kaszát ragadni az érsek úr fényes potroháért, hanem örültek, hogy végre utolérte a balsors a verejtékükön hízó nagyurat, ők meg kapnak belőle valamit.”

Ördögi, bolsevik történelemszemlélet: akinek van, attól el kell venni, mert nem érdemli meg. S ezzel egyidejűleg ki is lehet nyírni az illetőt, nehogy később visszakövetelje, ami az övé. Mindössze százmillió embert gyilkoltak meg ennek jegyében. Úgy tűnik, Tóta és a világszerte tomboló bolsevik söpredék bármikor kész lenne likvidálni a következő százmilliót is…

Ma már csak olyan kormányváltásnak van értelme, amelyet kíméletlen elszámoltatás követ.”

Világos beszéd. Gyorsan újratölt majd a kivégzőosztag. Erre számíthat tehát minden fideszes politikus, hivatalnok és választópolgár, ha jövőre nem vonul elég nagy létszámban szavazni.

Gyakorlott gyűlölködő

Persze, nem mindig jön be a túltolt gyűlölködés, a nekifeszült magyarellenesség Tóta W. Árpádnak. Márciusban például a Kúria 400 ezer forintos sérelemdíj megfizetésére és bocsánatkérésre kötelezte őt egy korábbi pamfletjéért. A 2018. november 7-én a HVG.hu-n megjelent Magyar ember nem lop, csak kalandozik című írásában „büdös magyar migránsokat” és „magyar banditákat” emlegetett:

Árpád fejedelem sem állította hadbíróság elé az Európát végigfosztogató vitézeit, hanem kitüntette őket. A rablást, gyújtogatást és erőszakot – »kalandozást« – pedig nem jogi határozatok állították le, hanem az augsburgi csata. Ott az történt, hogy a büdös magyar migránsok ugyan váltig állították, hogy ők bűncselekmény hiányában, sőt mellőzésével dúlják éppen a falvakat és kolostorokat. Ám az európai lovagok telibe szarták az ő játékszabályaikat és illiberális világképüket, és seggtől szájig beléjük állították a pallost. Ezután a magyar banditák bátran hazaszaladtak, és elújságolták, hogy kurva nagy verés jár most már a kalandozásért.”

A Gyurcsány Ferencbe már-már beleszerelmesedett Tóta W. Árpád munkásságának számos további „gyöngyszemére” bukkanhat az érdeklődő az internet sötétebb bugyraiban. Az egyikben például az ötvenhatos szabadságharcunkról azt írta: „1956-ban a kelkáposzta-főzelékért és a gépsonkáért harcoltunk”. Egy másik műalkotásában a magyarság drámai fogyása kapcsán megnyugtatta a nemzetet: „Most sem kevesen vagyunk, hanem buták.” Továbbá kifejtette: „Nosza, ezt számoljuk ki: mibe kerül felnevelni egy átlagmagyart, és hogyan aránylanak a képességei egy hasonló árú automatáéhoz? Megéri-e magyart tenyészteni?” Szerinte kár a népességfogyáson rugózni, nem fontos, hogy többen legyünk, mint most, mert: „A ma kikényszerített gyerekeket holnap el kell tartani, vagy éhen halnak. Nem erősek leszünk velük, hanem rosszabbul járunk, mint a muszlim tömegekkel”.