A nagyváradi utcanevek magyarra fordításáról szóló első cikkünkben – a teljesség igénye nélkül – csak a szövevényes politikai háttér egyik oldalát, az RMDSZ képviselőit tudtuk megszólaltatni. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy ne lenne fontos, mit gondol az Erdélyi Magyar Néppárt, és ne adnánk örömmel teret álláspontjuk bemutatásának. AZ EMNP vezetői közül ezúttal a város polgármesterének magyar tanácsadójával, az Erdélyi Magyar Néppárt országos alelnökével, Zatykó Gyulával készítettünk interjút, tisztázva a magyar utcanévtáblák és a nagyváradi kétnyelvűség körüli kérdéseket – sok egyéb mellett.
A nagyváradi városháza épületében találkoztunk a polgármester magyar tanácsadójával. A polgármesteri hivatal épületének bejáratánál román szimbólumok sokaságába ütköztünk. Azt gondoltuk, hogy ezek a román centenáriumi évre való tekintettel kerültek oda, de hamar kiderült, hogy azokat már évekkel ezelőtt, még az RMDSZ-es alpolgármesterek idején, azok minden ellenkezése ellenére és a város magyar múltjáról történő megemlékezés nélkül helyezték ki. Jelzésértékű, hogy milyen felszín alatt húzódnak meg a régi sérelmek.
Elsőként szerintem tisztázzuk azt – mert biztos, hogy sokaknak ez nem teljesen egyértelmű – hogy mi is a különbség az RMDSZ és a Néppárt között?
Már maga a név is sokat mond. Az egyik romániai, demokrata és szövetség (az SZDSZ is demokrata szövetség volt), a másik pedig erdélyi, magyar és a nép pártja. Mi mindig ugyanazt mondtuk és képviseltük, amit ma is, hogy ennek az országnak szüksége van a történelmi régiók közigazgatási visszaállítására. Romániában a föderációs megoldást látjuk életképesnek, mellyel megoldódna Székelyföld és Partium önrendelkezésének kérdése is. Az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőinek egy része a 2000-es évek derekáig politizált az RMDSZ-ben, ám 2008-ra már teljesen világossá vált, hogy a korábbi szövetség nem képes és vezetői nem is akarnak a ’90-es években Tőkés László által meghatározott, eredeti autonomista politizáláshoz visszatérni. Tőkés László tiszteletbeli elnöki tisztségének 2003-as elvétele egyértelmű jele volt annak, hogy a román hatalomba beépült RMDSZ-ben nincs helye a nemzeti oldalnak. Azóta egyre több mindenben gondolkodunk másképpen, például a hatalomhoz való viszonyról, hiszen mi azt mondjuk, hogy a román kormányokat sohasem szabad úgy támogatni, hogy az ne a magyar közösség, hanem egyéni vagy pártérdekeket szolgáljon. Mi nem adjuk el a lelkünket, sem pénzért, sem semmiért.
Az RMDSZ román költségvetési pénzekhez is hozzáfér?
Jelenleg az erdélyi magyarság a román költségvetésből, közösségi célokra, átszámítva több, mint 1,3 miliárd forintot kap, és ez az összeg ma az RMDSZ kasszájába kerül és semmi szín alatt nem hajlandók elszámolni ezzel a támogatással. Már csak ezért az összegért is megéri egyeseknek jóban lenni Bukaresttel. A ’89-es forradalom után a román hatalom szélárnyékában lassan rátették a kezüket az önkormányzatokra, a közhivatalokra, a civil szférára, az írott sajtóra, a román közszolgálati rádió és tévé magyar alegységeire és mindenre, ami a magyar közösség fölötti teljes kontrollhoz kell. Nekünk mindent a semmiből kell kialakítanunk, ráadásul teljes ellenszélben.
Az anyaországi pártokkal milyen viszonyban vannak?
Ez is egy nagy különbség, mely köztünk és az RMDSZ között felfedezhető, hiszen mi mindig a nemzeti-polgári oldal mellett álltunk, miközben az RMDSZ kiváló kapcsolatokat ápolt a szocialistákkal és az SZDSZ-szel is. Az egész Kárpát-medencében egyedül ők hívták meg Gyurcsányt, Kunczét, Demszky-t, nekik tartott felkészítőt Nyakó és Ujhelyi, és még tavaly is náluk tartott könyvbemutatót Lengyel László. Persze, mióta régi elvtársaiknak esélyük sincsen visszakerülni a hatalomba, most igyekeznek mindezt szőnyeg alá söpörni.
Az országos és erdélyi politikán túl, az utóbbi időben rálátása van a helyi, nagyváradi ügyekre is…
A 2016-os önkormányzati választások sajátos helyzetet teremtettek a nagyváradi magyarság számára. Az RMDSZ titkos megállapodást kötött a liberálisok pártjával, mely Nagyvárad polgármesterét adta, s melynek helyi elnöke is Ilie Bolojan, valamint a szocialistákkal is. Egy huszárvágással aztán, politikai és anyagi érdekeiket szem előtt tartva, az RMDSZ-esek elárulták a liberálisokat, hogy koalícióra lépjenek – a megyei tanács vezetésének megszerzése érdekében – a szocikkal. Hatalmi taktikázásuknak köszönhetően a város magyarsága alpolgármester nélkül maradt, Ilie Bolojan polgármester pedig azóta minden lehetőséget megragad, hogy revansot vegyen az áruló RMDSZ-en. Ennek kárvallottja azonban nem a szövetség, hanem a teljes váradi magyarság. A Néppárt egy ilyen környezetben igyekezett konszolidálni a helyzetet, s megpróbáltunk megtenni mindent, hogy a magyar közösség ne maradjon – a város döntéshozói körében – képviselet nélkül. Így sikerült megszereznünk ezt a tanácsadói helyet, mely remek lehetőség arra, hogy képviselni tudjuk – a polgármester közvetlen munkatársaként – érdekeinket.
Bolojan román nyelvű, Nagyvárad történelmét és magyar múltját taglaló kiadványt ajándékozott a helyi tanácsosoknak. Mivel magyarázza ezt?
Ilie Bolojan nem magyargyűlölő. Ő csak és kizárólag az RMDSZ-t nem szívleli, miután az orvul hátba támadta, s amelyik azóta is mindent megtesz annak érdekében, hogy ellehetetlenítse a polgármester munkáját. Azt azonban nem látják, vagy nem akarják látni, hogy ezek a kicsinyes, hatalomtechnikai játszmák a város és az itt élők kárára mennek, például úgy, hogy a PSD-RMDSZ vezette megyei tanács igyekszik blokkolni a váradi fejlesztéseket. Bolojan tiszteli Nagyvárad magyar múltját, s ez abban is megmutatkozik, hogy román nyelvű, de a város magyar történelmi múltját is taglaló kiadványt ajándékozott a helyi tanácsosoknak, hogy azok tisztában legyenek, milyen történelmi-kulturális közegben hoznak döntéseket. Ők – és elsősorban ők – is meg kell ismerjék a város történelmét, az itt felhalmozott értékek sokaságát. A kiadvány nyíltan kimondja, hogy Szent László királyunk városalapító volt, s ez azért is fontos, hogy az itt élő románok, valamint az ide beköltözők ne jövevényekként kezeljenek bennünket, hanem ismerjék meg több száz éves kultúránkat. E folyamatban Bolojan partner, ez a kiadvány-ajándékozás is az ő kezdeményezése volt, de megemlíthetnénk azt a hetedik osztályos román gyerekeknek készült tankönyvet is, mely Várad történetét mutatja be, és melyből – választott tantárgy keretében – tanulhatnak a diákok, s ami részletesen taglalja a város magyar múltját. Az a cél, hogy mindenki számára elérhető legyen Nagyvárad történelme, megismerjük egymás kultúráját, tiszteljük azt és békében éljünk egymás mellett. Soha nem volt akkora szükség a párbeszédre, mint napjainkban – főként, ha a centenárium évére gondolunk, amikor sokan – beleértve a Bihar megyei és a városi RMDSZ-t is – azt lesik, miként szíthatnak etnikai feszültséget.
“A kiadvány nyíltan kimondja, hogy Szent László királyunk városalapító volt, s ez azért is fontos, hogy az itt élő románok, valamint az ide beköltözők ne jövevényekként kezeljenek bennünket, hanem ismerjék meg több száz éves kultúránkat.” Fotó:PS
Előző anyagunk a PestiSrácokon főként a nagyváradi magyar utcanevek ügyére fókuszált, ezért ennek kapcsán is kíváncsiak lennénk a véleményére.
Ha valaki kiállt és a kezdetektől fogva hitelesen képviselte a magyar utcanevek ügyét, hát akkor azok mi vagyunk. A kezdetekben, amikor még nem létezett Néppárt, az Erdélyi Magyar Ifjakkal közösen küzdöttünk a szabad nyelvhasználatért. Közel tizenöt éves hadakozás ez a hatóságokkal, de az idők során nem egyszer szembekerültünk az RMDSZ-es vezetőkkel, polgármesterekkel és alpolgármesterekkel is, akik igyekeztek elkaszálni a kezdeményezéseinket. Így aztán nem csoda, hogy túl sok eredmény nem létezik e téren.
Nincs ennek törvényes kerete?
A román közigazgatási törvény rossz, a magyar nyelvhasználati kérdések tekintetében pedig pláne. Vannak ugyan olyan nemzetközi, ratifikált egyezmények, melyeket Románia is aláírt, s melyek biztosítják a többnyelvűséghez, így pedig a magyar utcanevekhez való jogunkat, de ezeket nem tartják be, s amikor egy helyi tanács magyar utcaneveket fogad el, a prefektúra, a román kormány képviselője, megtámadja a döntést a közigazgatási bíróságon. Ekkor aztán lehet pereskedni, de általában nem a magyar közösség jön ki győztesen. A helyi és megyei RMDSZ-ben politizálók mindent megtesznek, hogy ujjal mutogathassanak a jelenlegi polgármesterre – a már említett politikai háború miatt. Az azonban nem zavarja őket, hogy éveken keresztül alpolgármestert adtak a városnak, koalícióban vezették Nagyváradot, s ez idő alatt semmilyen előrelépés az utcanevek terén nem történt.
“Mi évek óta azért küzdünk, hogy a történelmi utcaneveket is tüntessék fel, erre próbáljuk rávenni a polgármestert, s mintha valamiféle hajlandóságot is látnánk részéről erre, miközben az RMDSZ a parlamentben szavazatával állt ki az értelmetlen tükörfordítások mellett. ” Fotó:PS
Lát megoldást erre a helyzetre?
Úgy érzem, az utóbbi időben apró és lassú lépésekkel, de haladunk a megoldás irányába. Az új közigazgatási törvény, melyet most szavazott meg a román parlament, előírja, hogy a 20% fölötti lakossági aránynál kötelessége kiírni minden városvezetőnek a kisebbségek nyelvén is az utcák neveit. Az azonban még mindig egy probléma, hogy maga az RMDSZ is azt támogatja, hogy az utcák neveit tükörfordítással tüntessék fel. Ennek semmi értelme, hiszen az utcák 80%-a személynév, melyet nem lehet magyarra fordítani. Mi évek óta azért küzdünk, hogy a történelmi utcaneveket is tüntessék fel, erre próbáljuk rávenni a polgármestert, s mintha valamiféle hajlandóságot is látnánk részéről erre, miközben az RMDSZ a parlamentben szavazatával állt ki az értelmetlen tükörfordítások mellett. Aki figyelemmel követi az erdélyi és különösen a nagyváradi magyar feliratokért és utcanevekért folyó harcot, annak nem kell megmagyarázni, hogy ki az, aki folyamatosan és következetesen harcol a magyar érdekért, és ki az, aki hatalmi és politikai kérdést csinál belőle, s mindig saját, önös érdekei mentén dönt. Senki számára nem kérdéses, hogy az RMDSZ csak a hatalomban, mi pedig a nemzeti értékekben gondolkodunk. Munkánkban pedig épp azok akadályoznak folyamatosan, akik nemrégiben is igyekeztek befeketíteni. Szabó József, aki önöknek is nyilatkozott, nyolc évig volt városi tanácsos. Nyolc év alatt egyszer sem kérte a magyar utcaneveket, egyszer sem tematizálta ezt a kérdést! Vajon miért?
Fotó:PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS