Érdemes visszatekinteni a magyar történelmi múltra, tapasztalatokat gyűjteni akár évszázadokra is, mert így érthetjük meg, hogy a magyarság számára miért fontos ma is a szuverenitás és miért bukkannak fel újra és újra olyan emberek, akik képesek harcolni Magyarország szabadságáért és össze tudják fogni népüket. S azt is megérthetjük, hogy több mint ezer év alatt miért akadtak árulók, akik képesek voltak elárulni a hazát, a magyar érdekeket.
Az alma nem esett messze a fájától. A Zrínyiek számára a földjük, a birtokaik megtartása egyet jelentett a haza védelmével. A szigetvári hős, Zrínyi Miklós emléke, a török hódítók hagyományos gyűlölete, az ellenség elleni szünet nélküli, kíméletlen harc apáról fiúra, sőt lányra is öröklődött a Zrínyi családban és ez a dédunokára, a költő Zrínyi Miklósra is átszármazott. Vasvári Pál, az 1848-as márciusi ifjak vezére írta, hogy ,, ő szinte öröklé őseitől a család százados erényét, a vitézséget, öröklé a honszerelmet, mely ősatyja keblét hevíté Szigetvár dicsőséges romjai között.” Zrínyi Ilona, Munkács vára hősies védője szintén követte a családi hagyományokat a német ellenességben is, hiszen apját, Zrínyi Pétert a Wesselényi Ferenc-féle összeesküvésben Frangepán Ferenccel és Nádasdy Ferenc országbíróval együtt kivégeztette I. Lipót Habsburg császár és magyar király. Az otthoni neveltetés nem volt hiábavaló. Zrínyi Ilona fia, II. Rákóczi Ferenc nem véletlenül robbantotta ki a Rákóczi-féle szabadságharcot, ahol a nép és az urak egy része a magyarellenes Habsburg önkényuralom ellen lázadt fel. A vér nem válik vízzé.
Csupa szabadságharcos található tehát a Zrínyieknél, amelynek kétségkívül legnagyobb alakja a költő Zrínyi Miklós horvát bán volt, aki nemcsak kiváló katona, hadvezér volt, hanem kiemelkedő költő, hiszen emléket állított a Szigeti veszedelem című eposzában dédapjának, a törökverő szigetvári hősnek.
A költő, Zrínyi Miklós háromszázhatvan éve halt meg rejtélyes körülmények között 1664-ben. Ezért is illik róla megemlékezni, mert eleink ugyanazokkal az idegen erők ellen küzdöttek, mint most a nemzeti elveket valló kormányunk. Zrínyi korán felismerte a török mellett a Habsburg veszélyt is. A három részre szakadt Magyarországon a XVI. század utolsó évtizedeitől kezdve Bécs egyre erőszakosabban igyekezett felszámolni a magyar függetlenség utolsó maradványait és az ország nyugati részét Habsburg tartománnyá süllyeszteni. A Habsburgokat a török támadások csak akkor érdekelték, ha azok már Ausztriát veszélyeztették. Különböző praktikákkal, fenyegetésekkel próbálták a hadvezér Zrínyi Miklós sikeres végvári harcait visszafogni – például akadályozták az Új-Zrínyi vár felépítését, ennek ellenére megépült-, miközben a bécsi kincstárba vándorolt a magyar bányák, a magyar külkereskedelem hatalmas jövedelme. Mindebből semmi sem jutott a magyar katonák ruhájára, zsoldjára, annál több az udvari fényűzés céljaira. Zrínyi saját pénzéből finanszírozta a török elleni harcokat, miközben meg kellett küzdenie a bécsi kamarilla ármánykodásaival, az ellene szövődő, lejárató politikai hadjáratokkal.
Milyen ismerős? Most nem Bécsből ármánykodnak, hanem Brüsszelből, ahol hasonlóan lejárató hazugságokat, igazságtalanságokat terjesztenek Magyarországról, a magyar kormányról. Mindössze azért, hogy besorolódjon hazánk egy nagy európai masszába, aminek vége a teljes felmorzsolódás.
Valamiért megszerették nyugatról is, keletről is a Kárpát-medencét, ott is a magyarok földjét, amit végül is sajátjuknak szeretnének birtokolni. Dehát mindig van olyan magyar, magyarok, akik ezt nem szeretnék, nem is hagynák.
A magyarok elveszejtése, leigázása nemcsak mai, de évszázadokra visszamenő divat volt. A szigetvári hős, a költő dédapja nem vesztette volna el az életét 1566-ban, ha Miksa császár vezetése alatt a Komáromban tétlenül táborozó hatalmas birodalmi sereg felmentette volna a várat. Jó okkal nem tették. Zrínyi kirohanásának és hősi halálának napján a császár és ,,magyar király” éppen a komáromi vízi halászat tanulmányozásával foglalkozott.
Ma mi történik? Az Európai Unió szenvtelenül nézi, hogy Magyarország a schengeni határaival végvárként működjön és küzdjön meg egyedül az illegális migránsok százezreivel anyagi támogatás nélkül. Az indok nélküli vagy valótlan tartalmú folyamatos kötelességszegési eljárás, a jogállamiság hiányával való trükközés, amit a balliberális európai parlament megszavaz az Európai Bizottság jóváhagyásával, a magyar idegen érdekeket képviselő ellenzék (a DK-s Molnár Csaba és Dobrev Klára, a momentumos Cseh Katalin és Donáth Anna, a szocialista Újhelyi István…) támogatásával, hihetetlen károkat okoz Magyarországnak. A magyar árulókat – Sorosék s különböző szervezetei, a globalisták – importálják vagy busásan megfizetik.
Szerencsére mindig van Magyarországon valaki, aki honvédő eleinktől átveszi a stafétabotot. Tény, hogy Zrínyi Miklós korának nemcsak egyik legkiválóbb hadvezére volt, hanem a legműveltebb, s legtudósabb magyar írója is. Hat nyelven beszélt, nyolc nyelven olvasott, híres könyvtárában meg lehetett találni a legkülönbözőbb tudományok, filozófiai művek szerzőit.
A magyarok mindig is büszkélkedhettek koronként egészen máig nagy írókkal, költőkkel, tudósokkal, feltalálókkal. Közös nevezőjük volt-van: a haza szeretete. Nem akarok azzal kérkedni, de büszkék lehetünk, hogy csak a XXI. század első negyedében eddig már van négy Nobel-díjasunk: Herskó Ferenc, Karikó Katalin, Kertész Imre és Krausz Ferenc.
Hogy mi ennek az oka? Valószínűleg az olthatatlan tudás vágya, a folyamatos küzdelem a létért, harc az elismerésért, a hazáért. Vagy különleges anyagból vagyunk gyúrva, nemcsak a kommunisták? Nem tudom.
Zrínyinek a saját korában másképpen, máshogyan kellett megküzdenie: fegyverrel és költészetével. Nem csak magáért, családjáért, hanem a nemzetéért. S mi lehetett ehhez a legnagyszerűbb példa, mint a Szigeti Veszedelem megírása, amely nemcsak a XVI. század végvári küzdelmeinek művészi ábrázolása lett, hanem hű kifejezése a költő, Zrinyi korának is. A nagy klasszikus eposzokhoz méltó művészi alkotás s egyúttal harcra serkentő szózat, amelyben már formálódik a XVII. század bonyolult problémáinak megoldása iránti törekvés. Zrínyi, alighogy hazatért Itáliából Csáktornyára, megkezdte a harcot családja és nemzete ősi ellenségével, a törökkel. Az apja (Zrínyi György) halála óta büntetlenül garázdálkodó kanizsai törökök közt rövid időn belül ismét rettegetté vált a Zrínyi név. Zrínyi felismerte, hogy míg a magyar végek védtelenül állnak a törökkel szemben, azalatt a bécsi udvar saját hatalmi céljaira fordítja az ország katonai és gazdasági erejét.
Nem véletlenül írta meg Zrínyi a Ne bántsd a magyart!-avagy a török áfium ellen való orvosság, röpiratát, esszéjét.
Ebben kifejti a hadvezér-költő:
…orvosság kell a betegnek, flastrom a sebnek… meg is duplázom kiáltásomat: Fegyver, fegyver, fegyver kévántatik, és jó vitézi resolutio (elszántság)! Ezenkívül én semmit sem tudok, sem mondok. Avagy azért, magyarok, evvel oltalmazzuk meg magunkat, avagy vitézül haljunk meg mindnyájan, mert non datur aliud medium (nincs más közbülső út). Elfussunk? nincs hová, sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk, senki a maga országábul barátságunkért ki nem megyen, hogy minket helyeztessen belé: az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun nincs, hanem Pannóniában. Hic vobis vel vincendum vel moriendum est. Azaz itt győznötök, vagy halnotok kell.
Zrínyi ebben a röpiratban fejti ki az önálló magyar hadsereg gondolatát is. Elgondolom, hogy ezt hányszor próbálta megvalósítani Magyarország? Gondoljunk csak 1848-ra, amikor rövid időre létrejött az önálló honvédség, aztán az 1867 utáni kiegyezés körüli vitákra, míg végül az első önálló magyar hadsereget Horthy Miklós teremtette meg. Aztán jöttek az újabb katonai megszállások, rövid ideig a német, majd a szovjet. Szovjetunió 45 éven keresztül elvette függetlenségét Magyarországnak és ezzel együtt megfosztotta az önálló magyar hadseregtől. A rendszerváltás utáni évtizedek sem hoztak javulást. Sőt. A volt kommunista nomenklatúra befolyásos bajnokai szisztematikusan, tudatosan leépítették a magyar hadsereget. Kétszázezer jól képzett magyar katonából tízezerre csökkent a honvédségünk. Ismét védtelenné tették hazánkat, akárcsak Károlyi Mihály és Kun Béla idejében, 1918-19-ben. Mi történt? Ismerjük a trianoni békediktátumot. Harc nélkül elvesztettük az ezeréves Történelmi Magyarország területének és lakosságának kétharmadát. Érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy a rendszerváltás után miért, milyen elgondolásból és kik tették harcképtelenné az országot. Milyen szerepe volt ebben az Antall-kormány katonai vezetése négy évének, majd a szocialista Horn Gyulának, az SZDSZ-nek és a Medgyessy-, Gyurcsány- s Bajnai-kormányzatnak?
A függetlenség megőrzéséhez ragaszkodó nemzeti kormányunk 2010 óta következetesen építi fel újra a magyar hadsereget. Nem támadási, területszerzési célból, hanem azért, hogy megvédhessük magunkat, megvédhessük azt ami a miénk, az őseink földjét.
A történelmi tapasztalat igazolja, hogy minket senki sem fog megvédeni, csak saját magunk.
Azt is látta Zrínyi Miklós, hogy az ország szétszakadozottsága belső háborúskodásra vezetett s ahelyett, hogy a magyarság összefogott volna, a nemesek egymással viszálykodtak. Nem véletlenül írta :
,De sok feslett erkölcs és nehéz káromlás,/ Irigység, gyűlölség és hamis tanácslás/ Fertelmes fajtalanság és rágalmazás,/ Lopás, emberölés és öröktobzódás…/
A Szigeti veszedelem tehát összefoglalja azt, hogy a magyarság bűnei miatt Isten a törököt küldi az ország elpusztítására, azonban kilátásba helyezi a büntetés feloldását, ha a magyarok megtérnek. A magyarságot jellemző bűnök helyett a szigeti védőkben a legkiválóbb erények testesülnek meg. A török formálisan győz ugyan és Szigetvár elesik, de a szigetváriak hazaszeretete, erkölcsi bátorsága, katonai erényei olyan fölénnyel érvényesülnek, hogy a török tábor szétzüllik, felmorzsolódik, vezére, Szulejmán szultán elpusztul és így megszűnik a szerepe, hogy a magyarság büntető ostora legyen.
Az eposz tanulsága szerint másra is ráébred a költő, miszerint Bécsnek nem szívügye Magyarország felszabadítása s ez a németek elleni bizalmatlanság megjelenik a költemény VI. énekében, amikor a török követ a szigetváriakat megadásra szólítja fel:
…Bízol-e a németben, te okos horvát bán, / Hogy hamar segítséget küld néked talán?/ Német, mely, mely téged az föld alatt kíván / Lenni, segítséget hoz kárával talán?/ Ki nem esmérheti német barátságát? / Leginkább magyarhoz gonosz akaratját? / Hogy gyülöli német az magyar katonát,/ Ha akarod, adok néked ezer példát.
Nekünk most a XXI. században eddig nem akadt olyan írónk, költőnk, aki a Magyarországra leselkedő veszélyekről nagy hatással írna. De mintha ahhoz lenne eszünk, érzékünk, hogy a múltunk tapasztalataiból merítsünk, feldolgozzuk a tanulságait. A politika tudom nem szeretet, nem is szerelem kérdése, hanem érdekek összességéből áll. De ilyen utálatot, gyűlöletet, amely ismét árad felénk Nyugat egyes országaiból az nem is példátlan, hanem ismerős. Miért is nem tetszünk mi a jelenlegi német politikai elitnek, a luxemburgiaknak, a belgáknak vagy akár a svédeknek? – nem sorolom tovább. Mi bajt, kárt okoztunk nekik, milyen kényelmetlenséget? – nehezen lehetne megfejteni. Nekünk most nem a törökkel van a bajunk, hanem az ukrán háborúval, az ellenőrizhetetlen fegyverszállításokkal, pénzügyi támogatásokkal, az illegális migránsok Európába beáramló millióival, az eszement káros ideológiákkal, mint az lmbtq, a gender, a woke, és a globalizmussal kevert neomarxizmussal, a bolsevista-fasiszta nyomulással. Velünk az lehet a baj, hogy boldog családokat, elégedett embereket, egységes magyar nemzetet akarunk, békét szeretnénk, nem háborút, akárcsak Zrínyi Miklós és egy egészséges társadalmat kívánunk, nem beteges, terhelt elméletekkel? A szuverenitásunk megőrzése, igenlése a baj?
Nem egyszerű ezekkel a kérdésekkel megküzdeni, a kérdésekre választ adni. Mi is visszük magunkkal tovább árulóinkat, a haza árulóit mert ugyanúgy öröklődik a jó, a gerincesség, mint a rossz és a jellemtelenség. Mindenesetre a jót mindig el akarják pusztítani így vagy úgy, cselszövéssel vagy árulással. Ez történt Zrínyi Miklóssal is. A jót, a bátrat, a nemzetét szeretőt el kellett pusztítani. A hazai történeti irodalomban elsőként Vasvári Pál vetette fel, hogy Zrínyi halálát merénylet, politikai gyilkosság okozta. Egyházasbükki Dervarics Kálmán Gróf Zrínyi Miklós a költő halála című művében állítólag „minden kételyt kizáró adatok” nyomán bizonyította, hogy Zrínyit este 5-6 óra közt a bécsi kormány által felfogadott Póka István vadász orozva lőtte agyon. Grandpierre K. Endre 1970-ben megjelent Fekete hóesés című könyvében pedig több mint 100 oldalon át – a korabeli dokumentumok alapján, azok ellentmondásait feltárva próbálta bizonyítani, hogy Zrínyi az említett vadász révén orvgyilkosság áldozata lett. Bárhogyan is történt, sokak szerint az udvar számára jól jöhetett az egyre kényelmetlenebbé vált főúr halála.
Egy puska is megmaradt az idők során- írja a Zrínyiről a Wikipédia-, ami az állítólagos gyilkos fegyver, ám ez a XVIII. század végéről származik. Az van ráírva:
Ego sum illa flincta ex qua Comes Nicol: a Zrin in Sylva Ottók Insula Muraköz in Venatione ab apro Persccutus a Venatorum Supremo N. Stephano Poka Ao: 1664 die 18. 9 bris trajectus est a Nepotc Gabriele Póka P. ac G. D. Paulo Benyovszky Dominium idem conseribenti dono data Anno 1755-to in Perennem rci geste memóriám.
Fordítása:
Én vagyok azon puska, amellyel gróf Zrínyi Miklóst a vadászaton vadkantól űzve az ottoki erdőben, Muraköz szigetén nemes Póka István fővadász 1664. november 18-án átlőtte. Örök emlékezetül adja ajándékba 1755-ben híres s nemes Benyovszky Pál úrnak Póka István unokája, Póka Gábor.
Hogy Pókát ki küldte, a bécsi udvar vagy a civakodó magyar főurak közül valaki, ez már sohasem fog kiderülni. Egy biztos, a rontók, az ártalmasok, az árulók, az orvgyilkosok ma is közöttünk vannak. Ők nem szeretik Magyarországot, nem szeretik mindazt, ami magyar, nem akarnak tudni a magyar dicső múltról, a függetlenségi harcokról, a szabadságharcokról. Akár a közelmúltból említhetném az 1956-os forradalmat és szabadságharcot. A kommunista árulók és követőik a neoliberálisok, a neomarxisták ötvenhatot is ki akarják sajátítani, jelentőségét kisebbíteni. Ezek az áruló hölgyek és urak ugyanúgy külföldi zsoldban állnak, mint az évszázadok során a magyar ügyek árulói.
Ezeket a kártékony embereket, s az őket mozgató szervezeteket, intézményeket idejében fel kell ismerni. Ez elementáris érdekünk.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS