A Városliget a polgári Magyarország terméke és jelképe is volt - beszélgetés Lovas Dániellel

Lovas Dániel az Élet a régi Városligetben című könyv szerzője szerint a közelmúlt nemzedékei egy lepusztuló, a régire alig emlékeztető Ligetet ismertek meg az utóbbi fél évszázad, és úyg gondolja, hogy a zenepavilonok rehabilitálásának például lenne értelme, hiszen 200 éven át a Városliget egyik fő vonzereje a zene volt. Az átalakulás előtt álló Városliget kapcsán nem a városi park jövőről, hanem a múltjáról beszélgettünk.

PZL - nullahategy

A Közlekedési Múzeum az egyetlen olyan objektum a Városligetben, amit a Liget Projekt keretében a tervek szerint visszaépítenek. Mi az oka annak, hogy vannak, akik látványosan tiltakoznak ez ellen?
Szerintem sokan közülük nem tudják, hogy miről beszélnek. Akik tiltakoznak a visszaépítés ellen, egyszerűen nem ismerik a Városliget történetét, Az Élet a régi Városligetben című könyvünk bemutatja, hogyan vált a Városliget a19. század elejétől az ország egyik legnépszerűbb pontjává. Ez a természetes folyamat 1944-ben megszakadt. A Városliget történetében óriási törés keletkezett a területet szinte teljesen elpusztító bombázások miatt, az új korszak pedig nem fogadta el azt a szerepet, amit a Liget korábban betöltött. Nemhogy helyreállították volna, hanem tovább rombolták, például kiszakították belőle a Felvonulási teret. A történelmi közelmúlt nemzedékei egy lepusztuló, a régire alig emlékeztető Ligetet ismertek meg az utóbbi fél évszázadban, ezért hivatkoznak oly sokan a fákra és a növényzetre. Persze, ez az alapja minden parknak, de a fák és a növényzet közé elődeink kétszáz éven keresztül a legkülönbözőbb funkciókat telepítették.

Ahhoz képest, hogy a Ligetnek milyen gazdag a történelmi múltja, mégsem ragad meg az emlékezetünkben úgy, mint a Budai váré. Mi ennek az oka?
A Liget az elmúlt hatvan évben csak töredékesen működött. A töredékességen azt értem, hogy míg egyes részei szinte teljesen kiestek a kollektív emlékezetből, más részei nagyon is elevenen élnek a köztudatban. Például az Állatkert ma is az ország leglátogatottabb közintézménye, rendkívül népszerű a Széchenyi Fürdő és Vajdahunyad várát, mint idegenforgalmi célpontot is említhetném. A Liget bizonyos értelemben a polgári Magyarország terméke és jelképe is volt. Olyasmit jelenített meg, amit 1945 után nem akartak visszaállítani, épp ellenkezőleg, szisztematikusan rombolták. Most kezdődhet a polgári korszakban kialakult Liget rekonstrukciója.

Mi történt 1945 és 1950 között? Volt-e a Ligetnek poszt-polgári időszaka?
Voltak kísérletek rá, de vad indulattal pusztítottak el minden ilyen próbálkozást.

Előkerülhet utcabútor vagy szobor, ami most raktárban pihen, és várja a visszahelyezését eredeti helyére?
Az az igazság, hogy Liget tárgyi világa szinte teljesen megsemmisült. Akik ma a Liget megmaradásáról beszélnek, hogy tessenek mindent úgy hagyni, ahogy van, azok a néhány működő intézményen kívül egy romhalmaz további megőrzését akarják. Egy város, egy közösség legtermészetesebb gesztusa, hogy helyreállítja, begyógyítja a sérüléseit, nem pedig konzerválja.

Míg a Budai vár körül erős lobbik mozdulnak meg, a Liget eredeti arculatának visszaállításának felvetését gyakorlatilag közöny kíséri. Mit gondol, miért? A Vár persze nagyon erős reprezentációs tér, de a maga a Liget is a polgári kultúra felvonulási terepe volt a Kiegyezés után, egészen 1944-ig…
Őszintén szólva nem nagyon van mit visszaépíteni. Ha alaposabban végiggondoljuk a Liget történelmét, állandó építmény a Ligetben, amit nemzetközi színvonalon és hosszú távra terveztek, az a Széchényi fürdő volt, és az is két részletben épült… A Vajdahunyad vára először papírmassé díszletnek épült, de olyan népszerű lett, hogy tíz év múlva - már kőből - újraépítették. A Liget legnagyobb épülete, amiről a legkevesebb szó esik, a 14.000 négyzetméteres Iparcsarnok volt, ami a most elbontásra ítélt Petőfi csarnok helyén állt 1944-ig. Ezt a vas és üvegkupolás grandiózus épületet, aminek a négy égtáj felé volt egy-egy bejárata, teljesen szétbombázták, majd részben a romokból húzták fel a BNV egyik pavilonját… Sok minden visszaépíteni ma már nem igen lehet. A legnagyobb visszaépítés, amit nem ünnepelnek, pedig ünnepelni kellene, az, lehet, ha a Ligetnek visszaadják zöld felületének a tíz százalékát, amit rákosiék lebetonoztak.

Mit szól ahhoz, hogy legalább idézet-szerűen, utcabútorok szintjén visszakerüljön a néhány zenepavilon, zsánerszobor, esetleg szökőkút?
A történetileg megalapozott funkciók részbeni visszaállítása mellett foglalnék állást. A zenepavilonok rehabilitálásának lenne értelme, hiszen 200 éven át a Városliget egyik fő vonzereje az volt, hogy folyamatosan, több helyen is szólt az élő zene. Nemcsak a kávéházakban zenéltek, hanem pontos menetrend szerint a zenepavilonokban egymást váltották a zenekarok. Az Állatkertnek a két világháború között saját szimfonikus zenekara volt, amely a szabadtéri színpadukon lépett fel – nem egyszer 7000 hallgatója volt. A Magyar Rádió innen közvetítette élő adásban az első koncertjét.

Igen, ezt az LGT is megzenésítette a Szól a rádió című számában.
A Liget tele volt zenével. Föl nem foghatom, hogy abban a korban, amikor mindenki zenei közegben éli az életét (még az autókban is zene szól), akkor miért ne tölthetnénk meg a Ligetet a hely szelleméhez illő zenével...

Volt-e olyan technológiai innováció, ami a Ligetben debütált akár európai szinten is?
A Liget mindig is tele volt innovációkkal. Már a XIX. század elején volt itt léghajó bemutató, de az igazi innovációk az 1885-ös és az 1896-os kiállításon jelentek meg. Az egyik legnagyobb fejlesztés maga a kisföldalatti, a kontinens első földalatti vasútja volt, Ritkán emlegetjük, hogy nem gazdasági célt szolgált, hanem életminőséget javított. Elődeinknek fontos volt, hogy a belvárosból a polgárok ki tudjanak menni a zöldbe, és ehhez a legmodernebb technikát alkalmazzák. A millenniumi kiállítás mellé felépítettek egy komplett szórakoztató negyedet, Ősbudavárát. Ennek teljes területét villannyal világították meg, és saját postahivatala is volt. A millenniumi kiállítás területén elektromos kisvasút kötötte össze a különböző pavilonokat.

Az nemzetközi sajtó hogy reagálta le a kiállítást? Voltak tudósítások?
A millenniumi kiállítás nemcsak Magyarországnak, de a Habsburg birodalomnak is kiemelt reprezentációja volt. Ferencz József ebben az időben már rendszeresen járt Pestre, egyik kedvenc helye a Városliget volt, ahol sorra avatta fel a létesítményeket. Abban az időben a Birodalom éppen nagyhatalmi státuszért küzdött, és komoly állampropagandát fejtettek ki. Közel száztagú francia újságíró küldöttséget hoztak Budapestre, de járt orosz sajtós delegáció is ott.Rengeteg tudósítás jelent meg akkoriban, hatalmas promóciót kapott Magyarország, Budapest ettől kezdve vált turisztikai célponttá. A századfordulóra lett Budapest igazi európai főváros.

Az Élet a régi Városligetben című könyvnek elképesztő mennyiségű a képanyaga, sok-sok ritkaságszámba menő fotót is láthatunk, sztorikkal, érdekességekkel, kultúrtörténettel. Miért nem kemény táblás, exkluzív kivitelben jelent meg a könyv, miért kellett egy oldalra 10 képet is felrakni?
Ez is azt a furcsa helyzetet mutatja, hogy a Liget mennyire méltatlan helyre került a közgondolkodásban a kétezres évek elejére. Hosszú folyamat lesz, míg visszaépül a Városliget modern imázsa. Az Élet a régi Városligetben című könyv egyik apró lépése egy olyan folyamatnak, amelyben a 21. század emberének be lehet mutatni a Liget egykori világát, értékeit… Megjelenése óta újabb képek, történetek kerültek elő, folyatjuk a munkát, és legközelebb még szebb, még gazdagabb kötetben mutatjuk meg a Városliget rég elfeledett kincseit.